BKV-figyelő

1,) A metróvezető?
A metróvezető a szabályok szerint, az indulásjelző megszólalása után zárta az ajtókat. A Lehel téren a járművezető a vonat végét csak kamera segítségével, egy TV-n látja, így valószínűsíthető, hogy nem látta az ajtó felé közeledő idős asszonyt.

Elmulasztotta a segítségnyújtást?

A metróvezetők csak bejelentés után hagyhatják el a vezetőfülkét (s ha engedélyt kaptak rá!). Hasonló esetekben rádión a menetirányítót kell tájékoztatni az esetről, akik a járművezető (s a sérült utas) segítségére sietnek, majd értesítik az állomáson szolgálatot teljesítő személyeket, a mentőket, stb. ha szükséges. Valószínűleg ez a bejelentés történt akkor, amikor a metró vezetője visszanyitotta az ajtót, és várakozott. A menetirányító a szükségs intézkedések megtétele után ilyenkor továbbhaladásra kéri a vezetőt, amennyiben ez lehetséges (pl. a sérült nem fekszik a vonat oldalának, nem a biztonsági sávon van).

2,) Nóra?
Annak ellenére, hogy az idős hölgy nem kért segítséget, Nóra a légierőn kívül mindenkit felhívott, és bejelentette az esetet. Természetesen mentőt kell hívni ilyenkor is, mert bármilyen belső sérülés lehet.

Ennek ellenére örülünk, hogy nem lépett át a bajbajutott felett, és próbált neki segíteni.

3,) Az idős nő?
Az indulásjelző megszólalása után próbált a metróra –mankóval- felszállni. A baleset után belátta, hogy nem kellett volna, és elismerte, hogy Ő volt a hibás.
Mindenki maga dönti el továbbra is, hogy kinek ad igazat, és kit hibáztat.

Kedves BKV-figyelő, kedves olvasók!

Olvastam a Dózsa György útnál lévő 79-es trolimegállóról írt levelet, és a héten örömmel tapasztaltam, hogy az említett baki (nincs cetli a megálló helyének megváltoztatásáról) megszűnt! Nem tudom, hogy ez a blognak köszönhető-e, vagy valaki a BKV-nél is észrevette, minden esetre cselekedtek, és ezért jár a dícséret!

További jó BKV-zást: halalosiram

Rocko, igen, tény, hogy roppant fárasztó és unalmas mindig ugyanazon - már többször megcáfolt - érvek ellen küzdeni, amik állandóan felmerülnek a hasonló témájú topikokban, posztokban.

A tegnapi poszthoz kapcsolódó hozzászólások jól megmutatják a fejekben uralkodó sötétséget. Vitathatatlanná teszi, hogy frusztrált közlekedőkkel vannak teli az utak. Munkahelyükön és/vagy otthon elnyomott emberek, akik közlekedési eszközük típusától függetlenül az utakon vezetik le feszültségüket, s ott próbálják kiélni hatalmi ambícióikat. Ez azért aggasztó, mert ezek az emberek nap mint nap komolyan veszélyztetik az élet- és vagyonbiztonságot. Eközben természetesen meg vannak győződve arról, hogy ők szentek és sérthetetlenek, s hogy képességük abba az 5%-ba sorolja őket, akik valóban tudnak vezetni.

Rögtön leszögezném az arany igazságot, a végső következtetést, ami minden normális párbeszéd alatt elhangzik, s amivel általában mindenki egyetért: csak bunkó ember van, aki akkor is bunkó lesz, ha autóba, biciklire vagy akár kamionba ül, de akkor is, ha gyalogosan közlekedik.

Már egy

másik írásomban is leírtam, hogy a kivilágítatlan, önmagára és másokra veszélyes bicikliseket mi, normálisan viselkedő, s a szabályok betartására törekvő kerékpárosok utáljuk a legjobban. Már régóta tervezem, hogy egy Rendőrséggel közös akcióban rápirítunk a "sötét" bringásokra. Ezúton kérem, hogy az autósok is szervezzék meg ugyanezt a "félszemű" autósok kiszűrésére, mert nem kevés van az utakon belőlük.

Szabályok - szabálysértések. Nos, igen, léteznek, s aki azt mondja, nem követ el szabálysértést, az hazudik. Persze itt is igazán toleránsak és mértéktartóak vagyunk: MINDIG a másik szabálysértése tűnik nagyobb jelentőségűnek, miközben a saját magunk által elkövetettet hajlamosak vagyunk lekicsinyíteni, még jobb esetben komplett ideológiát gyártani annak megmagyarázására.

Lássuk be, minden közlekedési csoportnak megvan a saját "keresztje". Sajnos szó szerint is. Más típusú szabálysértéseket követ el a kerékpáros és másfélét az autós, s hogy illeszkedjünk a bloghoz, másfélét a buszos. Jogos a felháborodás a piros lámpán átsuhanó bringás látványakor, járjon is érte a büntetés. Nem menti fel a bringást az sem, hogy bármelyik jelzőlámpához állva, minden pirosra váltáskor legalább egy autós megy át azon. Tudom, erre megvan a magyarázat: "Nem mertem megállni, nehogy belémjöjjön a mögöttem lévő." Aha. De akik ezzel nyugtatják magukat, azok vannak legjobban kiakadva, ha egy bringás teszi ezt. Szerintem meg fogja be mindkettő a száját, még akkor is, ha én is meg tudom magyarázni, s alá tudom támasztani szépen hangzó statisztikákkal, hogy az elindulás pillanata az egyik legveszélyesebb pont a kerékpáros útjának során, s mindenki jobban jár, ha inkább figyelmesen elindul egy kicsit hamarabb. Persze nem magyarázkodom, mert az csak porhintés lenne, s úgysem győznék meg senkit - nem is célom.