BKV-figyelő

Tisztelt BKV ügyfélszolgálat!

Ma több íziglen is szerencsém volt a maguk szolgáltatását igénybe venni. A 86-os busszal utaztam a Batthyány tértől a Bogdáni útig és vissza.

Kezdjük azzal, ami jó: Viszonylag gyorsan jött a busz, az új megálló előrejelzése kitűnően működött.

Folytassuk azzal, ami nagyon nem jó: a; A busz iszonyatosan koszos, minden bizonnyal a megvásárlás óta nem tisztították. Ez főleg azért vicces, mert az utolsó három helyet folyamatosan hajléktalanok foglalják el és ennek eredményeképp a busznak az a része már penetráns húgyszagot is áraszt. Itt mellékesen megkérdezném, hogy mikor óhajtják megoldani, hogy NE szállhassanak fel csövesek?

b; Természetesen a végére hagytam az okot, amiért a levél elkészült. A vadonatúj, „világvárostépítünk” Volvo buszuk beázott!

Na, nem most először, egy fél éve is volt szerencsém a hibával találkozni, de akkor még reménykedtem abban, hogy maguktól is észreveszik azt. Emlékeznek ugye, hogy a busz története azzal kezdődött, hogy kiírták az ajtók fölé, hogy „kérjük az utasokat, hogy vigyázzanak a buszra, hogy sokáig kulturált környezetbe tudjunk utazni!”? Nos, ezt mi betartottuk. Nincsenek összefirkálva, vigyázunk rá. Maguk viszont még nem mosták le őket ezalatt a pár év alatt, továbbá szerkezetileg is leamortizálták, úgyhogy ezúton szeretném megkérni önöket, hogy vegyék maguk is komolyan a kötelezettségeiket és teremtsenek kulturált utazási lehetőséget!

Amennyiben Önnek, tisztelt ügyfélszolgálati asszisztens sikerült idáig elolvasni a levelemet és már ki is választotta a megfelelő sablon választ, kérem még nem zárja be az ablakot, ugyanis volna egy-két személyes hozzáfűzésem az ügyfélszolgálatuk minőségéhez.

Rendszeres olvasója vagyok a bkvfigyelo.blog.hu című internetes oldalnak, amit ha feleannyira komolyan vennének, mint amennyire kéne, már kulturáltabb lenne mindannyiunk élete.

Itt rendszeresen találkozom azzal a problémával, hogy önök sosem ismerik el a cégük, illetve alkalmazottaik felelősségét, továbbá elhárítják a beérkező panaszokat. Példának felhoznám azt az esetet, amikor panasz érkezett önökhöz, hogy az egyik biztonsági őrük nem engedte le az egyik utast egy zárt pezsgős üveggel a kezében a metróba, „mert csak”. Erre a maguk válasza az volt, hogy megkérdezték a biztonsági őrt, akinek a szava szent, nem történt ilyesmi és az utas amúgy is részeg volt.

Tájékoztatnám önöket, hogy ez nem ügyfélszolgálat, ez az ügyfél komolyan nem vétele.

Ezt azért jegyeztem meg, mert amennyiben nem egy olyan típusú választ kapok, hogy: „átvizsgáltuk az összes Volvo autóbuszt és amelyeknél az említett hiba fenn állt, azonnal kijavítottuk, elnézést kérünk, a kényelmetlenség miatt”, a főnökéhez fogok fordulni, utána az ő főnökéhez és amennyiben az egész cégük, hasonlóan az államigazgatásunkhoz helyesnek látja a két bekezdéssel feljebb vázolt mentalitást, úgy különböző médiumokban, lehetőségeimhez mérten minden erőmmel azon fogok dolgozni, hogy országos botrány legyen a maguk viselkedéséből!

Köszönöm figyelmét, remélem, hogy levelemet nem érzi Ön ellen irányuló merényletnek és azt is, hogy Önökön keresztül kulturáltabbá válhat mindennapi életünk.

Dávid Zoltán

U.I.: Levelemet természetesen a BKV-figyelő blognak másolatban megküldtem, a jelenséggel kapcsolatos hihetetlenül gyenge minőségű mobilkamerás képeimet mellékeltem. A hiba pontos helye a csukló utáni üléseknél van.

Kedves BKV-figyelő!

Az alábbiakban egy felháborító esetet szeretnék megosztani Veled, ami az utas figyelmességével elkerülhető lett volna.

Tegnap (jún. 16.) 5 óra tájban a hármas metróról szálltam éppen le és besoroltam az egy szem mozgólépcsőn felfelé tartó tömegbe, amikor éktelen nyüszítésre, kutyasírásra kapta fel mindenki a fejét. Ahogy közeledtünk láttuk, hogy egy fiatal lány a mozgólépcső aljától egy méterre (a zöld fémterelők mellett) hasán fekvő vizslája fölé hajol, aki akkor már csak csendben sírt, és még szidja is: látod, mit csináltál? Elindul, meghúzza a pórázt, a kutya botorkálva követi, de ezt már csak egy pillanatra látom, ahogy a kutya mellső lába alatti vértócsát is.

Hihetetlen számomra, hogy azt a legegyszerűbb elemi, kutyás könyvekben kihangsúlyozott, de józan ésszel is kikövetkeztethető szabályt, miszerint ha kutyánkkal utazunk, a mozgólépcsőn a fel és leszállásnál fel kell emelni, nehogy a lépcső leszakítsa a becsípett ujjait, valaki ne legyen képes betartani! Kisgyereket sem hagyunk mezítláb botorkálni a mozgólépcsőn, hadd ugorjon át az eltűnő sávon, majd jól felfogja, mit kell tennie. (Nemrég volt róla hír, hogy egy gyerek szandálját tönkrevágta a mozgólépcső, mit tenne akkor a csupasz lábbal?)  Akármekkora a kutya, 1-2 másodpercre szedje össze magát az illető, ha meg bernáthegyije van, meg kell kérni a kezelő személyt, hogy állítsa le a mozgólépcsőt egy időre (a vakvezető kutyáknál is ezt kellene tenni amúgy). Vagy nem kell kutyával utazni.

Az a szörnyű, hogy szegény kutya lett a vesztese ennek a felelőtlenségnek, és nem a gazdája, aki szemmel láthatóan szerette, csak fel sem fogta a hibát - na majd az állatorvos a helyére teszi  a gazdát, sajnos csak így utólag. Remélem nem veszítette el a körmeit a vizsla.

A továbbiakban pedig: nem szabad azt gondolni, hogy majd a kutya észleli a veszélyt, és tudja, mi lesz vele, ha becsípi a fog, ezért majd kapkodja a lábát. Akárcsak a gyerekeknél a szülőé, itt a gazda felelőssége, hogy ne történjen ilyen baleset. Mégis hányszor látni hasonlót, amikor csak a jószerencse akadályozza meg a súlyos sérülést! Tessék felemelni a kutyát arra az egy pillanatra!

Köszönöm, hogy elmondhattam!

Üdvözöl és további jó munkát kíván rendszeres olvasód:

Cseh Dorottya (Dee)

Üdv Figyelő!

Az eset ma (2008.06.17) történt velem úgy 11 óra felé. A gyors 130-as buszról akartam a Nagy Lajos Király útján átszállni a 3-as villamosra. A buszról még úgy tűnt, hogy el fogom érni a villamost, de mire odaértem az átkelőhöz már gyanús lett, hogy nem jön össze. Kikaptam volna a zsebemből a telefonomat, hogy megnézzem mennyi az idő, de hoppááá, a 130-ason kicsúszott a zsebemből.

Idegsokk, dejavu (egyszer pont ugyanígy hagytam el a telót), találtam egy telefonfülkét, beledobtam az egyetlen százasomat, és zavaromban fölhívtam a különleges tudakozót :) , aki megkísérelte nekem lediktálni a BKV zöldszámát (kapcsolni nem tudta). Persze pont ilyenkor jön oda füvet nyírni valami gépparaszt, szóval csak annyit tudtam meg, hogy 0680... és megszakadt.

Következő ötlet már jobban sült el, megvártam a 80-ast, ami 5 perc múlva jött, és vázoltam a pilótának a történteket. Ő erre rögtön hívta a központot, akikkel a rádió állapota miatt nem sikerült rögtön kapcsolatot létesíteni, így visszahívták a központból mobilon. (volt headset).A központos hölgy elkérte a telefonszámomat. Majd 2 megálló múlva hívott az eredménnyel, a telefonomat egy hosszú göndör hajú fiatalember találta meg, aki vár a Stadionoknál. Bódottá :)

Leszállok a stadionoknál, és rohanok a szolgálati helyiségbe az állomás túloldalára. Ott pihenő buszvezetők néztek rám kerek szemekkel, és a 130-as pilótája közölte, hogy ő bizony beszélt a központtal és megnézte a helyemet, de nem talált semmit, újabb pánikroham, de lassan összeállt a kép: a vezető nem azonos a becsületes megtalálóval! :) Kérésemre a 130as busz pilótája rendelkezésemre bocsátotta saját mobiltelefonját, hogy azon fölhívva a saját készülékemet megismerhessem annak tartózkodási helyét.

A kedves megtaláló a metróállomás átellenes (Hungária körút felőli) végénél várt. No itt már futottam. Kedves fiatal srác várt türelmesen kezében a telefonommal, melynek értéke ugyan elhanyagolható, de a benne tárolt feljegyzések és telefonszámok igen értékesek számomra. Ki sem tudtam eléggé fejezni hálámat, rögtön indult a dolgára. 10 percre rá fölhívott a központos hölgy, hogy megkaptam-e a telefonomat.

Köszönetet mondok: A srácnak, megtalálta a készüléket, és türelmesen várt, amíg én rohangáltam ész nélkül. Köszönetet mondok: A 80-as troli (XXX-es számú gép) vezetőjének, aki nem hajtott el, hogy ne zavarjam vezetés közben, sőt kedvesen, érdemben foglalkozott a problémámmal. Köszönetet mondok: Az épp szolgálatban lévő központos hölgynek, aki az egész "mentőakciót" koordinálta. Köszönetet mondok: A 130-as busz vezetőjének, aki saját telefonját adta oda használatra.

Mennyi az esély rá, hogy egyszerre 4 ilyen remek emberrel találkozzon bármelyikünk, fél órán belül? Netán mégis van remény?

Szép napot!

Tibor

Kedves Figyelő!

Munkába járáshoz majd mindennap a BKV 16-os buszát használom, mivel a várba nem túl könnyű feljutni. Sajnos az utóbbi fél évben sorozatosan előfordult, hogy kimaradt egy-egy járat a fent említett vonalon. Tudom, hogy néhány perces eltérés a menetrendtől az a "városi közlekedés sajátosságai miatt" előfordulhat, de hogy ezen a rövid szakaszon (Deák tér-Erzsébet tér-Hild tér-Roosevelt tér-Clark Ádám tér-Donáti utca-Dísz tér; a menetrend szerint 8 perc) mindennapos hogy 1 járat kimarad?!

Arra is volt példa hogy az Erzsébet téren vártam a buszt (az Erzsébet téri megállóból jól rálátni a Deák téri megállóra ahonnan a busz elindul), ám hiába vártuk a többi utassal hogy elinduljon, szemmel jól láthatóan ált a megállóban, kimaradt egy járat, majd a köv. időpontban elindult. Ez biztosan nem a forgalom miatt történt. Megfigyeléseim alapján úgy tűnik, hogy amikor a forgalom miatt késve érkezik a busz a végállomásra, nem indul el rögtön, hogy a várakozó utasokat elszállítsa, hanem megvárja a menetrend szerinti köv. indulási időpontot. Véleményem szerint ha egy jármű késik, akkor az ilyen helyzetekben az utasok érdekeit szolgálva minél hamarabb meg kéne oldani a helyzetet, nem pedig a menetrendet kéne "kőbe vésett törvényként" értelmezni. Vagy lehet hogy ez a BKV új "bújtatott" járatritkítása?

Üdv:
tetem