BKV-figyelő

BKV-figyelő internetes napló

Tisztelt Szerkesztő Úr!

Mindig felháborít, ha vélt vagy valós igazukat erőszakkal érvényesíteni akaró emberekről hallok. Különösen haragra gerjeszt, ha olyan személy részéről történik kísérlet ilyesmire, aki hivatásánál fogva pontosan ismeri a jogszabályi kereteket, lehetőségeket, illetve azok határait.

Mélyen megdöbbentett az a 950-es autóbuszon történt agresszió is, amelyről mások mellett Ön is volt szíves értesíteni.

Minden józanul gondolkodó ember elfogadja az éjszakai fokozott jegyellenőrzés indokoltságát, hisz tudja: az egyértelműen a közösség érdekeit szolgálja. A jegyvételre kényszerülő – ilyenkor korábban gond nélkül – bliccelőktől érkező árbevételek is hozzájárulnak ahhoz, hogy ne kelljen az eddigieknél radikálisabban emelni a viteldíjakat. (A közlekedési társaságnak öt év alatt mintegy 15 milliárd forintnyi bevételkiesést okoztak a bliccelők.)

A biztonsági szolgálat jelenléte az éjjeli órákban utazók védelmét és a BKV-járművek épségét is szolgálja, s érezhetően visszaszorította a régebben gyakran tapasztalt garázdaságot s a nagy károkat okozó rongálásokat. A feladatukat végző BKV-ellenőröket ért kisebb-nagyobb támadások indokolták, hogy a fizikai erőszak elhárítására, az érvényes utazás feltételeinek ellenőrzésére és szabályainak betartatására, érvényesítésére képes szolgálatot (szolgálatokat) bízzanak meg. E szolgálatok tagjai természetesen a legkevésbé sem fordulhatnak a békés utasok ellen.
 
A cégek kiválasztása, az adatkezelés nyilvánossága – mint tudja – szakmai, illetve jogszabályi kérdés. Az ez irányú felvetésekre a BKV Zrt. vezetői tudnának a blogbejegyzést jegyző olvasójának érdemben válaszolni.

Szeretném jelezni Önnek, hogy az említett esetben nem volt szükség vizsgálatot kezdeményeznem, mert azt a BKV soron kívül megtette. A biztonsági őrök jelentése alapján – a nekem is megküldött feljegyzés szerint – a rendkívüli esemény a 950-es buszon egy leszállni szándékozó fiatal hölgy zaklatásával vette kezdetét, a közbelépő biztonsági őröket ért fizikai támadással folytatódott, s az utóbbiak szakszerű intézkedésével zárult. Ismerjük tehát mindkét verziót: a fiatalokét és a szolgálat tagjaiét is. Mindaddig azonban, amíg a vizsgálat le nem zárul nincs okunk, erkölcsi és jogi lehetőségünk (hisz az ártatlanság vélelme alkotmányban is rögzített alapelv) bármelyiket is preferálni.

Gondolom, a sérelmet szenvedett fiatalok, igazuk biztos tudatában a rendőrségnél is megtették a feljelentést, ezért a blogbejegyző által eleve elfogultnak feltételezett BKV-s vizsgálattól függetlenül is van jogorvoslati lehetőségük.

Őszintén remélem, hogy hasonló esetek nem fognak a jövőben előfordulni. A mostani eset példa lesz, amely mindenkit gondolkodásra késztet, s a magukról megfeledkezőket visszatartja a hasonló erőszaktól.

Amennyiben a biztonsági őrök felelősségére derülne fény, természetesen az nem maradhat, és nem is marad következmények nélkül.

Annak érdekében, hogy a legszélesebb utazóközönség számára is egyértelmű legyen, hogy pontosan milyen feladat-ellátási kötelezettsége és szabályzati kötelmei vannak a BKV jegyellenőreinek, illetve a jegyellenőrzést végző biztonsági őröknek, június 11-én – mint arról Ön is bizonyára értesült – nyilvános sajtótájékoztatót tartott a Zrt. Tóth Sándor úr, a vállalat értékesítési igazgatósága szakszolgálat-vezetője arról is részletesen beszámolt, hogy milyen eredményekre vezetett a tavalytól jelentősen megszigorított ellenőrzés. E sajtóeseményt követően a média hosszasan és részletesen foglalkozott mindezekkel.

Tisztelt Szerkesztő Úr!

Köszönöm, hogy felhívta figyelmemet a blogbejegyzésre, s azt is, hogy a BKV-figyelő a közszolgáltató cég nélkülözhetetlen társadalmi kontrolljának egyik igen fontos fórumává vált.

Szerkesztő úr további munkájához, a blog üzemeltetéséhez további sok sikert, s jó egészséget kívánok!

Üdvözlettel:
Hagyó Miklós

Kedves BKV-figyelők!

Sajnos autómentes életemben rákényszerülők a BKV sokszor kritikán aluli járataira. Az a legkevesebb, hogy a felnőtt bérletemért a havi jópárezer forintot kicsit sokallom, főleg a tisztaság – köhöm- koszosság tükrében, de egye fene, becsületes embernek tartom magam, amit használok, azért fizetek is. A 7-es buszok vonalának állandó utasa lévén azonban rájöttem, hogy igazán nem lehet egy rossz szavam sem, hiszen a vidámparki belépő árát könnyen megspórolhatom:

- a buszvezetők sokszor feszültségüket azzal vezetik le, hogy az immáron (az utak minőségi állapota miatt) 30 km/órára mérsékelt sebességkorlátot többszörösen átlépik, azon szórakozva, hogy egy hirtelen fékezésnél ki fog az utasok közül nagyobbat esni. Ez kb. egy hullámvasúti túrával ér fel.

- előfordult már, hogy a Hungária körútra úgy indult el a drága vezetőnk, hogy nekünk már villogott a lámpa, és mire kiértünk, nem csak hogy eltorlaszoltuk az autók útját, hiszen a villamos is elindult kérlelhetetlenül, de mindezzel ugye az utasokból is egészséges rémületet váltott ki a helyzet. Akárcsak a szellemkastély.

- megesett, hogy szintén e kereszteződésnél meglepve konstatáltuk, hogy alkalmi (?) sofőrünk nem is a jó megállóba hajt, hanem megáll a régi villamos sínek melletti úton, s felháborodva kiabál a rá csúnyán néző utasoknak, hogy de hát ő ma van ezen az útvonalon először, meg egyébként is ezmegaz. Ráadásul Vágó István műsorában érezve magát telefonos segítséget kért - legalábbis gondolom nem ismerőseivel csevegett első napján... Teljesen a tükörterem feeling hatott át - kijutunk-e innen valaha - mondjuk élve. :-)

Más. Kedvesemmel beszélgetve elkerekedett a szemem, amikor én azt panaszoltam neki, hogy a 40-es busszal hazafelé erős cigarettafüstben utazhattam, hiszen a vezetőt mindez nem zavarta - hogy is zavarta volna, ő dohányzott. Erre mondta azt Kedvesem, hogy ezen ne lepődjek meg, ez ezen a vonalon teljesen mindennapos esemény.

Szegényeknek alig van idejük cigizni. Úgy gondolom, hogy nem vagyok az a reklamálós állampolgár, sose vittem még vissza semmit boltba se. Ha rossz az áru, akkor én is hibás vagyok, nem néztem meg eléggé a terméket és adatait. Most azonban szeretném visszavinni a BKV-t a származási helyére, és ha már a sztrájkok idején tökéletes megértéssel vettem ki szabadnapot munkahelyemen, és zsörtölődés nélkül álltam, hogy üzemkezdetkor elkérjék a bérletem, akkor most az egyszer abban reménykedem, hogy a sok pénz és türelem nem hiábavaló - valaki majd egyszer megreformálja a vállalatot, és mondjuk motiválja a sofőröket, hogy emberi módon végezzék munkájukat, amiben emberi életekért is felelnek.

Végezetül pedig szeretném elmondani, hogy nem általánosítok, vannak igenis kedves sofőrök.

Köszönettel a megértésért: egy utas a sok közül

Kedves BKV Figyelő!
 
Ilyen izgalmas utazásom nem volt még, mint ma. Őszintén bevallom, hogy tegnap lejárt a bérletem (szombaton), és csak hétfőn szerettem volna újat venni, így némileg elítélhető módon ma jogtalanul utaztam. Ennyit az én felelősségemről.

A sztori az, hogy természetesen pont azon a napon, amikor nincs bérletem, belefutottam az ellenőrbe a hetes buszon. Mondtam neki, hogy elnézést, leszállok, holnap veszek bérletet, heló. Nagy kopasz fószer leszáll velem, és kéri az igazolványomat. Megismételtem, hogy erre nem vagyok hajlandó, én mennék.

Erre a forma elővesz egy elsőre rendőrségi jelvénynek tűnő valamit, meg egy igazolványt. Közelebbről megnézve látom, hogy Rendőrség helyett Nemzetőrség van ráírva.
-Mi az a Nemzetőrség? -kérdezem
-Nem tudja?
-Nem. Ilyen szerintem nincs.
Itt jön a poén:
-Ez bűnmegelőzés. Egy BKV-ellenőr nem tartóztathat fel, de egy nemzetőr igen.
-Na ne röhögtessen már!
-Vagy ad igazolványt, vagy hívom a rendőrséget.
-Akkor inkább hívjuk.
 
Elővesz egy mobilt, motyog bele valamit, hogy megint kéne egy járőr. Közben én is elővettem a mobilt, és tárcsáztam a 112-t, hogy akkor én is hívom a rendőröket. Ezt meglátva eltette a mobilját, és azt mondta, hogy hát szerencsém van, mert nincs bent járőrkocsi, így elmehetek. Ezután a kamuzás után azt is megkérdőjelezem, hogy egyáltalán igazi ellenőr volt-e.
 
Tudom, hogy nem szép dolog lógni a BKV-n, de talán hatósági eljárást színlelni meg bűncselekmény.
 
Üdv: sááá