BKV-figyelő

Tisztelt BKV Figyelõ!
 
A mai napon (2008.05.20 kb. 17.00) tapasztaltakat szeretném megosztani Önökkel és a nagyérdemű utazó közönséggel:
 
Ma, a Stadionok állomáson kívántam felszállni a 2-es metróra, amikor is arra lettem figyelmes, hogy egy kóbor kutya szaladgál a sínek(!) között és szemlátomást meg van zavarodva a szerencsétlen jószág. Mögötte -igaz lassan- ,de határozottan közeledett a metró szerelvény. Az okos vezető és segítője meg folyamatosan nyomta a kürtöt, hátha a kutya majd kiugrik? odébb megy? elmegy a következő megállóig? Mire gondolhatott a vezető?? Elüldözi a Déli-ig?? Egy idõ után megjelent  (gondolom) az ügyeletes hölgy és a segítője egy rádióval. A rádióval terelgette a szerelvényt a nagy okos úriember és szépen ráterelte a kutya mellé. Az eb más választás híján bebújt a szerelvény mellé és el kezdett visszafele a Pillangó utca felé menni. A nagy tudású férfiú a fülem hallatára indította el a szerelvényt, úgy,  hogy a kutya alatta? mellette? volt. Mikor több utas társammal is kérdőre vontuk, hogy ezt mégis hogy? csak a vállát vonogatta. Ekkor gondoltam egyet és megkérdeztem,  a mellette álló BKV-s forma ruhát viselõ hölgyet ,hogy nem lehetne-e áramtalanítani az állomást és két férfival lemennénk a kutyáért is felhoznánk (kb. 2perc), a hölgy szintén megvonta a vállát és közölte, hogy azt nem tudja hogy kell. A történet folytatását nem láttam, mert jobbanak láttam a kilátástalan küzdelem helyett egy más közlekedési eszközt igénybe venni. Kérdéseim a következõek lennének: Tisztában vagyok azzal, hogy nem egyszerû feladat az állomás áramtalanítása, de ha egy ember lett volna sínek között, akkor is ilyen nyeglén állt volna a BKV a szituációhoz? Tényleg nem lehet áramtalanítani azt az állomást? Az ott dolgozók tényleg nincsennek tisztában a veszélyhelyzet elhárításához szükséges ismeretekkel? Valóban ezt a "feljelentést" csak az én kutya imádatom íratta velem, de nem veszélyes az (emberekre is nézve), ha egy állat téved az alagútba?
 
Tisztelettel: Egy Utas

Szia BKV figyelő!
 
Az alábbi történet annyiban kapcsolódik a BKV-hoz, hogy a kisföldalattin történt pünkösd vasárnap, és jól példázza az általános morált, amit a kedves utazók képviselnek.
 
A feleségemmel és két éves múlt fiammal mentünk a városligetbe, így a Deák téren átszálltunk az M3-ról a kisföldalattira délelőtt 10 óra körül. Előttünk egy iskolás csoport (kb. 10-12 éves gyerekek) szállt a szerelvény középső részébe, elfoglalva az összes ülést. Gondoltam, ha látják, hogy karonülő gyerekkel száll fel valaki, akkor kapok egy helyet. Hát nem kaptam, de nem ez döbbentett meg. Hanem az, hogy a gyerekekkel utazó három tanárnő közül egyik sem kapott észbe, és állított fel egy gyereket. Maga a dolog nem azért háborított fel, hogy a Deáktól a Hősök teréig kellett állnom karomban tartva a gyereket, mert szerencsére ez nem okoz gondot. Meg ugye, hogy egy ötödikes gyerek nem tudja, hogy át KELL adnia a helyét a rászorulóknak, azt már megszoktuk. Itt tartunk. De hogy három értelmiségi nő, akik voltak vagy lesznek hasonló helyzetben (van vagy lesz gyerekük), ennyire tuskó módon tud viselkedni, azt nem tudom megemészteni.

Gondolkoztam, hogy leszálláskor megköszönöm annak a hölgynek a kedvességét, aki legközelebb állt hozzám (fél méter), de lemondtam róla. Lehet, hogy nem is értené, hogy mi a bajom.
 
Feleségem terhessége alatt 8 hónapos korig járt dolgozni metróval. Rengeteget panaszkodott, hogy milyen tuskók az emberek. Ezek után ne csodálkozzunk.
 
Üdv,
Csonti

Eddig nem tartottam különösebben ízlésesnek az amúgy is közutálatnak örvendő BKV-sokon köszörülni a nyelvet, kerültem is az ilyen témájú postokat. De tegnap délután fordult a kocka, én is beállok a tahó, állat ellenőröket szidalmazók táborába.

Eltűnt ugyanis a gyerek! Tíz éves,lány. Névnapja van. Osztálytársánál töltötte a fél délutánt, nagykislány, a HÉV-megálló mellett lakunk, haza tud menni önállóan. Elvitték hát az Árpád hídhoz, de parkolni nem lehet, hát a kocsiból útjára engedték. Még hazaszóltak mobilon, indul a lány, negyed óra, és otthon lesz. De nem. Elment egy HÉV, még egy, a hetediknél már tényleg kezdtünk aggódni. Mivel a gyereknek nincs mobilja, keresőexpedíciót indítottunk. Ekkor ért haza, zokogva. Történt ugyanis, hogy a HÉV-megállóban a derék BKV-sok (jogosan) csak azt engedték a peronra, akinek volt jegye-bérlete. Mivel a gyerek nem készült önálló közlekedésre, nem volt nála semmi. persze, nem is engedték fel a HÉV-re. Sírva vázolta a helyzetet a BKV-soknak, akik egy MENNYÉ SZÉPEN HAZA GYALOG  felszólítással oldották meg a problémát. A gyerek pánikba esett, jegye nincs, pénze nincs, telefonálni nem tud... Félórányi sírás után lett figyelmes egy néni az elveszett gyerekre, kézen fogta, és hazahozta. Természetesen a szabályokat be kell tartani, de nem ez a helyzet lett volna a kivétel?

Kedves BKV, nehogy tudomásomra hozza a kiváló munkatársa nevét, mert ő a traumatológiára, én meg súlyos testi sértésért börtönbe kerülök!

Apuka

Kedves Figyelő!

Egy kellemes élményemet szeretném megosztani Veletek, ami tegnap, május 20-án esett meg a 156-os buszon. Rendszáma BPI-060, és 3/4 6 körül indult el a Moszkva térről. A buszsofőr nagyon kedvesen üdvözölt minden utast, majd minden megállóban elbúcsúzott a leszállóktól, kellemes napot kívánva a szakadó eső ellenére, valamint mindenkit köszöntött, aki felszállt. Menet közben pedig mesélt: a naphoz kötődő történelmi eseményekről, névnapról, időjárásról. Gondolom magát is szórakoztatta ezzel, de az utasokat mindenképp. Sajnos a hangszóró nem túl jó minősége, valamint a busz zaja miatt rosszul lehetett hallani, de mindenki mosolygott, láthatóan szerzett a sofőr egy kellemes élményt. Én is letettem az újságot, és füleltem, mert nagyon feldobott.

Persze nem kell, hogy minden buszsofőr így viselkedjen, de a sok bunkó között igazán kellemes meglepetés ez. Nekem mindenesetre feldobta a napomat, és ezennel szeretném megköszönni a sofőrnek, hogy egy kellemes délutánt szerzett.

Köszönettel:

Judit