Eddig nem tartottam különösebben ízlésesnek az amúgy is közutálatnak örvendő BKV-sokon köszörülni a nyelvet, kerültem is az ilyen témájú postokat. De tegnap délután fordult a kocka, én is beállok a tahó, állat ellenőröket szidalmazók táborába.

Eltűnt ugyanis a gyerek! Tíz éves,lány. Névnapja van. Osztálytársánál töltötte a fél délutánt, nagykislány, a HÉV-megálló mellett lakunk, haza tud menni önállóan. Elvitték hát az Árpád hídhoz, de parkolni nem lehet, hát a kocsiból útjára engedték. Még hazaszóltak mobilon, indul a lány, negyed óra, és otthon lesz. De nem. Elment egy HÉV, még egy, a hetediknél már tényleg kezdtünk aggódni. Mivel a gyereknek nincs mobilja, keresőexpedíciót indítottunk. Ekkor ért haza, zokogva. Történt ugyanis, hogy a HÉV-megállóban a derék BKV-sok (jogosan) csak azt engedték a peronra, akinek volt jegye-bérlete. Mivel a gyerek nem készült önálló közlekedésre, nem volt nála semmi. persze, nem is engedték fel a HÉV-re. Sírva vázolta a helyzetet a BKV-soknak, akik egy MENNYÉ SZÉPEN HAZA GYALOG  felszólítással oldották meg a problémát. A gyerek pánikba esett, jegye nincs, pénze nincs, telefonálni nem tud... Félórányi sírás után lett figyelmes egy néni az elveszett gyerekre, kézen fogta, és hazahozta. Természetesen a szabályokat be kell tartani, de nem ez a helyzet lett volna a kivétel?

Kedves BKV, nehogy tudomásomra hozza a kiváló munkatársa nevét, mert ő a traumatológiára, én meg súlyos testi sértésért börtönbe kerülök!

Apuka