BKV-figyelő

Még év elején kaptam a lenti képet egy olvasónktól, aki meglepődve nézegette a BKV által kiadott, 2009-es szelvényt. Nem csak ő vásárolhatott ilyen bérletet, hanem azok is, akik az év első napjaiban vettek BKV-bérletet. Egy ismerősöm havibérlete lett hasonló, aki először ki sem akarta fizetni a pénztárosnak a „hamis” bérletet, hisz a tavalyi bérletéből ő is tud otthon 2009-es bérletet csinálni.

Olvasónk egy 2008-as szelvényt kapott 2009-es helyett, melyet a BKV pénztárosa egy kicsit megtuningolt. Egy orknak hogyan magyarázod el, hogy nem te alakítottad át a tavalyi bérletet, hanem a pénztáros?

Somlyai Zoltán története pont egy hónapja a 33-as busz Savoya Jenő téri megállójában kezdődött, ahol egy kétéves kislány egy félrenyelt cukorka miatt fuldokolt. A buszvezető kiszállt a vezetőfülkéből, és egy speciális fogás segítségével megmentette a fuldokló kislány életét.

Zoltán története a BKV-figyelőn folytatódott. Egy kedves olvasónk szemtanúja volt az eseményeknek, az életmentésről egy részletes e-mailt küldött a blognak. Az észrevétel közzététele után a BKV szóvivője megkeresett telefonon, aki örült, hogy a sok negatív kritika mellett ilyen pozitív észrevételt is közzétettünk, valamint tájékoztatott arról, hogy a buszvezetőt pénzjutalomban részesítik. Bejegyzésünkre a média is hamar felfigyelt, Zoltán már aznap este bekerült a hírekbe, ahol mindent részletesen elmesélt. A buszvezető egy kis ünnepség keretein belül megkapta az ígért jutalmat:

Somlyai Zoltán autóbuszvezető 2008. december 21-én éppen a Savoyai Jenő térnél készült megállni a 33-as busszal, amikor észrevette, hogy egy édesapa fuldokló kisgyermekét tartja a kezében. A járművezető kiugrott a vezetőfülkéből és miután megtudta, hogy a kétéves kislány félrenyelt egy cukorkát, az ún. Heimlich-fogást alkalmazva megmentette a gyermek életét.

A nem mindennapi életmentést a mai napon Dr. Kocsis István vezérigazgató - egy rövid ünnepség keretében – pénzjutalom átadásával köszönte meg a buszvezetőnek, a kislány testvére pedig egy saját készítésű rajzot küldött Somlyai Zoltánnak.

(BKV - 2009. január 20.)

Kapcsolódó bejegyzések:
-Életet mentett a buszvezető
-50 ezer forint jutalmat kap az életmentő buszvezető

A 105-ös viszonylaton dolgozik egy buszvezető, akit az utasok egy része csak „disznófejűnek” ismer. Imádja az idős utasok előtt becsukni az ajtót, szeret kiabálni és káromkodni. Dani nevű olvasónk is találkozott már az érintett buszvezetővel, akire egy előző bejegyzésünkben ismert rá. Aki többet tud a buszvezetőkről (BKV-s kollégák) kérjük, segítsenek, hogy többet megtudhassunk róla.

Sziasztok!

Nagyon régóta olvasgatom az oldalt, de eddig eszembe se jutott, hogy írjak. Ma, 2009. január 15-én olvastam azt az esetett, amikor a 105-ös busz vezetője embertelen módon ordibált, és az idős úr nem szállt fel a buszra! (Az előző történetért kattints ide!)

Kb. 2-3 hónapja történt, hogy utaztam a 105-ös busszal, és a Násznagy utcai megállónál szálltam fel. A busz a megállóban állt, és csak a középső ajtó volt nyitva. Egy idős bácsi fel akart szállni, de nem tudta, hogy a gombot meg kell nyomni ahhoz, hogy kinyíljon az ajtó, ezért elindult a középső ajtó irányába, de mire odaért a buszvezető becsukta az ajtót. A vezető 100%-ig ugyanaz volt, mint amiről a múltkori levélíró beszélt. Egy kopasz, disznófejű, tipikus állat kinézetű tuskó, akit a szórakozóhelyek elé tudnék elképzelni…
Szóval becsukta az ajtót, mire 2 srác rávágott a vezetőfülke hátuljára, hogy ugyan vegye már észre magát a vezető. A busz elindult, majd megállt, de nem nyitotta ki az ajtókat. A vezető embertelen, gusztustalan stílusban elkezdett ordibálni, hogy mi a f@szt gondolnak magukról. stb, kész párbaj alakult ki a vezető és az utasok közt, majd a bácsit otthagyva tovább mentünk a Fiastyúk utca felé. Megálltunk, majd a kopasz, állat vezető kiszállt, és leszállásra kényszerítette a 2 rémült srácot, és csak azért nem folyamodott erőszakhoz, mert kb. 30-an voltunk a buszon. Szerencsére nem tudta leszállítani a srácokat, de teljesen az eset hatása alatt voltam az utam végéig...

Hihetetlen, hogy ilyen elmebeteg állatot engedik a BKV-nál dolgozni, remélem e levél, és a múltkori felkelti a BKV érdeklődését, és HALADÉKTALANUL kirúgják azt a kopasz állatot, és pont kerül az ügy végére!

Köszönöm: Dani

A BKV régen egy európai hírű tömegközlekedési cég volt. Budapestre jártak a kontinens nagyvárosainak vezetői, hogy példát vegyenek az itteni tömegközlekedésről, és tanuljanak tőlünk. A BKV mára az egyik legdrágább, legrosszabb szolgáltatást nyújtó vállalat lett.

A budapesti közösségi közlekedés hálózatát tekintve még mindig egyedülálló. A várost tökéletesen behálózzák a különféle villamos, busz, troli vonalak, szinte nincs olyan hely, amit nem lehetne megközelíteni BKV-val. Budapest tömegközlekedése még mindig világhírű lehetne, ha a kellő, működéshez szükséges támogatást a cég megkapná az államtól és a városvezetéstől. Sajnos a BKV-ba jelenleg nem pumpálnak kellő pénzt, és amit a cég mégis megszerez, azt pillanatok alatt széthordják a különböző, ismerősök által vezetett cégek. A BKV vergődésére az egyetlen megoldás a vérfrissítés lenne, a korrupt város-, és a cégvezetők leváltása lenne.

Sajnos a cég vezetése a járatokon, a szakembereken és a karbantartáson spórol ahelyett, hogy feleslegesen adna ki milliárdokat különböző cégeknek, szükségtelen feladatokra. A BKV az utasok felé próbálja azt mutatnii, hogy minden rendben van, de az utasok nem hülyék. Saját szemükkel látják a lepusztult járműparkot, a karbantartás teljes hiányát. A BKV-figyelőnek köszönhető olyankor olyan hibák is napvilágot látnak, amik régebben egyáltalán nem kaptak volna ekkora figyelmet. Az utas a jelenlegi helyzetben sajnos nem tehet sokat. Megveszi a bérletet, beszél a problémákról, és vigyáz arra, ami van. Attól, hogy nem veszünk bérletet, és a rossz járműveket tovább rongáljuk, azok állapotára nem vigyázunk, attól senkinek nem lesz jobb. Közös érdekünk, hogy a jelenlegi állapoton ne rontsunk még jobban, legalább ezt fenn tudjuk tartani.

Az utóbbi hónapokban számtalan olyan képet és észrevételt kaptunk, melyekben az utasok a BKV járművek rossz állapotára panaszkodtak. Néhány évvel ezelőtt elő nem fordulhatott volna, hogy egy busz törött kasztnival vagy kiszakadt csuklóval közlekedjen. Mára a város és a cégvezetést annyira nem érdekli a BKV sorsa, hogy roncstelepre való, vagy onnan visszahozott járműveket állítanak forgalomba, veszélyeztetve ezzel az utasok, a járművezetők és a budapesti közlekedés biztonságát. Ezeket a képeket a lenti fotósávon megnézheted.

Sajnos ebben az országban, ebben a városban a politikusok bármit megtehetnek, felelősségre vonás nélkül. Példa erre a BKV, ahol soha, semmilyen hibának nincs felelőse, mindent megmagyaráznak, mint a ’90-es évek előtt. Értelmetlenül ölik a milliárdokat a 4-es metróba, melynek árából teljesen rendbe lehetett volna hozni a budapesti tömegközlekedést. SŐT! A fent maradó pénzből még metrót is építhettünk volna, ha politikusaink nem a metróépítésen szeretnének meggazdagodni.

Bízom benne, hogy egyszer a politika békén hagyja a BKV-t, és újra a kontinens egyik legjobb tömegközlekedési cége lehet. Egyszer talán a szolgáltatás színvonala is európai lesz, nem csak a tarifa.

Az elmúlt hónapok „legszebb” képei:

Ha nem látod a képeket, kattints ide!

Dénes a tömegközlekedést évekkel ezelőtt autóra cserélte. A szmogriadó miatt autóját otthon hagyta, és BKV-val ment dolgozni. Jegyet sehol nem tudott venni, és első utazásakor megcsapta a hajléktalan szaga. Véleménye szerint az autó olcsóbb, és sokkal kényelmesebb, mint a tömegközlekedés, ezért aki egyszer autóba ül, sosem ül vissza BKV-ra:

Kedves BKV-figyelő!

Nagytétényben lakom, és általában autóval közlekedem. A szmogriadó miatt letettem az autót, és BKV-ra szálltam, ahogy azt a többi városlakónak kellett volna tennie. A belvárosban egy irodaházban dolgozom, azt a helyszínt szerettem volna megközelíteni tömegközlekedéssel. Amíg nem volt autóm, addig BKV-val jártam. Szerencsére ennek az egy napnak köszönhetően újra előjöttek azok az emlékek, ami miatt váltottam.

A 33-as buszra szálltam fel először. Koszos, lerobbant Ikarus. A megállóban, és a buszvezetőnél sem tudtam jegyet venni, ezért leültem. Hátulról egy hajléktalan utas szaga, előröl a buszvezető cigifüstjének szaga kényeztetett egész a körtérig, ahol a 7-es buszra szálltam, hogy elérjem célomat, az Astoriát. Móriczon is negyed órát szenteltem automata keresésre, de egyik sem fogadta el a pénzem, vagy elnyelte, így megint nem tudtam pénzt adni ezért a kiváló szolgáltatásért.

Gellért térnél odajött hozzám egy ellenőr, akivel percekig beszélgettem. Kulturált volt, kedves, és rendkívül megértő. Elmeséltem neki a reggelemet, és esze ágában sem volt megbüntetni. Elmondta, hogy hazafelé hol juthatok majd jegyhez, és kellemes utazást kívánt. Az egész lehangoló utazásban az ellenőrrel való találkozásom volt az egyetlen jó pont, bármilyen fura is ezt kimondani.

De mégis, miért ülnék át autóból tömegközlekedésre? Munkahelyem kifizeti a benzinem egy részét. Az autómban nem dohányzom, és nincsenek hajléktalanok. Ha akarok fűtök, ha meleg van, akkor hűtök. Nem késik, nem kell rá várni, és a dugókat is kikerülöm. Szerintem aki egyszer autóba ül, megismeri az előnyeit, az sosem ül vissza BKV-ra, még akkor sem, ha egy picit olcsóbb.

Dénes voltam.