BKV-figyelő

Tisztelt BKV!

 

2008. október 1-én,  20 óra 30 perckor a 41/19-es villamost pótló buszra nem szállhattam fel szájkosár nélkül 23 cm marmagasságú igen fegyelmezett kutyámmal. (Történetesen autóm elromlott és éppen nem volt nálam szájkosár (nem is tudom honna szereztem volna este fél kilneckor a Batthyány téren), viszont szerettem volna ennek ellenére hazajutni valahogyan.)

 

Biztos vagyok benne, hogy a buszvezető már látta maga előtt, amint olyan tömött lesz a villamospótló az uszkve 2 megállóra, hogy egy gombostűt sem lehet leejteni, és ilyen állapotok között fogja kutyám végigharapni valamennyi utas bokáját.

 

Ilyen vasfegyelem mellett, ugyanakkor egyik villamosvezető kollégájuk éppen a héten kérte meg az utasokat, hogy legyenek szívesem megtolni a villamost (!!!), mert az benn rekedt ki tudja milyen okból a Lánc-híd alatti alagútban. 

 

Ha a két esemény utasbiztonsági szempontjait vesszük figyelembe, az üres buszon nem utazhat kistestű kutya szájkosár nélkül, de az alagútban téblábolhatnak az utasok a 270,-ft-os viteldíjért!? 

 

Úgy tűnik az említett villamosvezetőnek kevesebb felelősségérzete volt mint a vasszigorú buszvezetőnek, ugyanis ha valamelyik utas elesik és a villamos alá kerül, vagy netán a több száz kilós villamoskocsi megmozdítása közben esetleg sérvet kap, annak következményét fogja-e viselni? 

 

A kérdés már csak az, hogy ezentúl a viteldíjért kötelező lesz részt venni a jármű mozgatásában is, cserébe a BKV is részt vesz az utasok megfelelő testedzésében? Kutyával is gyalogolni kell és kutya nélkül is kutyagolni kell...

 

Tisztelettel: dr. Seres Márta

Tisztelt BKV-figyelő!

 

Szeptember 29-én, hétfőn este 18 óra körül utaztam az 1-es villamoson a Lágymányosi híd és az Lehel utca között. Az Ajtósi Dürer sorig az utolsó, majd onnantól az első kocsiban, ugyanis olyan atrocitás ért, ha nem szállok át másik kocsiba, lehet, hogy élve már nem szálltam volna le a villamosról.

 

A Lágymányosi hídnál az indulás előtt felszállt egy hajléktalan férfi a villamosra, aki egy 4-es helyre lepakolt, majd még két ülést elfoglalva leült. Zavaró volt a szaga, és a jelenléte, de nem foglalkoztam vele. 

 

Az első néhány megállóban elkezdtek gyűlni az emberek. Egyre többen lettek, az ülőhely is elfogyott. Valahol a Népliget környékén felszállt egy terhes nő is, akinek rajtam kívül nem sokan szándékoztak átadni a helyet, ezért felálltam, és megkértem, hogy üljön le. Leült, majd a hajléktalan férfihez mentem, és megkérdeztem tőle, hogy nem zavarja-e véletlenül, hogy 6 adófizető, bérletes utas helyét foglalja most jelenleg. Kulturált kérdésemre, egy igen tiszteletteljes „K*rva anyád” választ kaptam, amit egy a hátam mögül érkező „Ha nem tetszik valami, le lehet szállni te g*ci” kísért. Sajnos nem vettem észre, hogy mögöttem a hasonló hajléktalan férfiből áradó szagokat már jól tűrő, roma fiatalemberek foglalták szintén a bérleteseknek fenntartott ülőhelyet.

 

Megkértem őket, hogy ne szóljanak bele, mert beszélgetni próbálok az úrral. Nem anyáztam, kulturáltan feltettem neki egy kérdést, melyre még teljesértékű választ nem kaptam. Jeleztem feléjük, hogy nem kívánok vitatkozni. Be sem tudtam fejezni a mondanivalóm, az egyik kultúrlény közbe is vágott, és fenyegetni kezdett. Én nem voltam neki elég, már a családom kiirtásával fenyegetőzött. Hogy nyomatékosítsa bennem, hogy nem beszél félre, a zsebében lévő bicskára mutogatott, aminek szerencsére csak az akasztóját láttam. Már nem akartam emelni a hangulatot, ezért úgy gondoltam, jobb ha kicsit hátrébb megyek a kocsiban, de nem hagytak békén. Jöttek utánam és fenyegettek. 

 

Amelyik kutya ugat, az nem harap, tartja a mondás, viszont abban a pillanatban úgy e voltam szarva, mint még életemben sosem. Átfutott az agyamon az összes olyan eset, amikor hasonló márkájú emberek lincseltek meg hozzám hasonlóakat. Nem akartam közéjük kerülni. Én jót akartam, segíteni az utastársaimnak, persze senki nem kelt a védelmemre, még csak szóban sem. Leszállni nem akartam, mivel már sötétedett, inkább két kocsival előrébb mentem, ott legalább a villamosvezetőnek tudok szólni, ha baj van.

 

Annyira ideges voltam, és annyira remegtem, hogy a rendőrség hívása csak akkor jutott eszembe, mikor ezek a férgek már leszálltak a villamosról, így nem tettem feljelentést. Nyári tapasztalatom egyébként az, hogy rendőrségre telefonálni vicc. Augusztusban több mint 15 perc kellett, mire kapcsoltak valakit, mindenki foglalt volt…

 

A történet tanulsága egyébként annyi, hogy a BKV járművein nem az a nagyobb ember, akinek bérlete van, hanem az, akinek kilós aranylánc lóg a nyakába, és aki TESCO-s szatyorban hordja az életét.

 

XY

 

(Név, elérhetőség kérésre nincs megjelenítve)

Amíg az utasok nem állnak ki egymás mellett, és nem védik meg egymást, addig ne várjunk komolyabb változást. Maradnak a hajléktalanok, és a marad a lincshangulat.

Kedves BKV-figyelő!

 

Már előre látom a kommenteket, hogy aki BKV-val jár, az nem lehet sikeres. De ha egyszer olcsóbb is, meg gyorsabb is...

 

No de a történet maga. Párommal a 11. kerületben lakunk, ő Budaörsön dolgzik, én a Keletinél. Ebből kifolyólag (és mert becsületesek vagyunk), havi több, mint 20.000 ft-tal járulunk hozzá a BKV bevételéhez. Pár nap múlva lejár a bérletünk, és gondoltam, hogy ma reggel úgyis be kell mennem a munkahelyemre,de a délelőttöm szabad, és megveszem a bérleteket, DE...

 

Elfelejtettem Kézpénzt vinni magammal. Mivel ebben a csodás városban csak 3 helyen (Nyugati tér, Moszkva tér és ÖVT) lehet bankkártyával fizetni, a Keletiből elmetróztam a Moszkva térre ( a Nyugati nem esik útba a fentebb leírtak miatt, az Örsön meg csak a HÉV-gombában lehet bankkártyával fizetni, de csak a bérletet, környékit nem, mert ők mégiscsak egy HÉV-pénztár! Ha környéki kell, akkor zarándokolj el a tér tulsó eldugott szögletébe, ott megveheted, de csakis szigorúan kp-ért. Így maradt a Moszkva tér.) 

 

11-re értem oda, az bankkártyás ablaknál fizetett egy hölgy, majd az előttem lévő diáknak tűnő lányt már elhajtotta a pénztáros, hogy már pedig itt műszaki hiba van, és 11 és 12 között nem működik a kártyás fizetés. Ha annyira kell neki a bérlet, menjen a téren levő OTP-automatához, vegyen fel pénzt és jöjjön vissza. Az az érvelés, miszerint a leányzó (sem én mellesleg) nem akar fizetni a pénzfelvételért, nem érdekelte különösebben és minősíthetetlen hangnemben elzavarta. Én már meg sem próbáltam, és távoztam. 

 

Az esettel kapcsolatban azonban felmerül bennem pár kérdés:

 

1. Miért 11:02-kor kerül ki a "Technikai zavar 11-12"-es (nyomtatott, fóliázott, nem hirtelenjében rittyentett) tábla? Ha valóban zavar, akkor az egyáltalán nem biztos. hogy 12-re megoldódik. És 11 után még vígan fizettek annál az ablaknál!

 

2. Feltételezem, hogy a pénztáros inkább ebédszünetre ment. (Ha ez az eset állna fenn, akkor miért nem ül át valaki egy egyik csak kézpénzes ablakból? 

 

3. Miért nem működik több pénztárban legalább egy kártyaolvasó terminál?! Könyörgöm, a XXI. században vagyunk, de még az olyan forgalmas helyeken, mint a Keleti vagy a Móricz (ahol egyébként a gomba kritikán aluli)?!  Manapság szinte már a sarki boltot üzemeltető Juliska néninek is van, a BKV-nak, mint egy "aprócska" vállalatnak nem telik (vagy inkább nem érdekli) erre a kényelmi szolgáltatásra.

 

Minden esetre, ha holnap nem felejtem el a pénzt, akkor kézpénzért megveszem a Keletinél, mert bérlet az kell. De legalább ma metróztam egy órát.

 

Üdv: Petra

Tisztelt  BKV! 

 

Felháborító és megalázó eset történt velem ma (2008.09.29.) délelőtt.  A Blaha L. téren kifelé tartottam a metróból, amikor kollégájuk, egy jegyellenőr elkérte a jegyemet. Tízes gyűjtőt használok, átadtam az érvényesített szelvénynél kinyitva. Tüzetesen megvizsgálta és már majdnem visszadta, amikor is azt vette észre, hogy a jegyen halványan látszik egy előző érvényesítés. Kiderült, hogy aznap reggel a 3-as villamoson utaztam és ott csak egy  dátum nyomatot kap a jegy, fizikailag nem lyukasztják ki. Számomra ez újdonság volt, csak olyan járaton utazok, amely kilyukasztja vagy kivágja a jegyet (ez a tömbben ellenőrizhető), ezért amikor érvényesítettem a metrón, akkor nem vettem észre a halvány nyomatot. A magyarázatot nem fogadták el és megbüntettek. A helyszínen nem volt nálam 6.000 Ft a büntetést kifizetni ezért csekket kaptam 12.000 Ft-ról a következő kioktató szöveggel: AZÉRT TART ITT AZ ORSZÁG, MERT MINDENKI CSAL. 

 

Az aluljáróban már a sírás fojtogatott, két gyermekes családanya vagyok, hogy jön ahhoz akárki, hogy egy nyilvánvaló tévedés miatt így megalázzon több ember előtt. A BKV amúgy is megtépázott imaget milliókkal próbálják rendbe hozni, de a leginkább kirakatban lévő munkatársait nem képes megfelelően kiválasztani és kiképezni arra, hogy meg tudják különböztetni a "csalókat a nem csalóktól". 

 

Felháborodásom nem csökkent, a büntetést teljesen jogtalannak tartom, kérem annak elengedését, mert: 

 

- Egyértelműen érvényesíteni akartam a jegyemet, nem akartam bliccelni, ezt bizonyítja a jegy 

 

- Álláspontunk szerint a BKV kötelessége oly módon megjelölni az érvényesített jegyet, hogy az az utcán, forgalomban is azonnal és egyértelműen jelezze a jegy érvénytelenségét. Ezen a jegyen ilyen nem szerepelt, csak egy halvány nyomat (az is a nyomott részen, nem a tiszta felületen) amit az ellenőr is csak másodszorra vett észre. Ezt ellenőrizni tudják, az ellenőr elvette a kérdéses jegyet. A csekken található szám: 3276447 N 998 

 

- Az BKV munkatársának sértő viselkedésért a munkáltatótól várom az elnézést kérést. 

 

Első lépésként természetesen Önökhöz fordulok, a honlapjukon ez az egy elérhetőség szerepel, remélem eljut az illetékeshez a levelem, erről értesítést kérek. Várom válaszukat. 

 

Üdvözlettel: XY

A BKV jegyellenőreinek stílusa gyakran sérti az emberek méltóságát, és visszásságok vannak a cég jegyértékesítési és pótdíjazási gyakorlatában is, derül ki Szabó Máténak, állampolgári jogok biztosának vizsgálatából.

 

Az ombudsman hivatalból, illetve állampolgári panaszok alapján indított vizsgálatot, amelyből kiderül többek között az, hogy nincs foganatja a közlekedési társaság ismétlődő ígéreteinek, és az intézkedésekkel nem sikerül véget vetni az emberi méltóságot sértő inzultusoknak. De a jelentés arra is kitér, hogy az utazók csak késve kapnak választ kérdéseikre és abban sem tükröződik vissza az elfogulatlan, korrekt vizsgálat lefolytatása, így sérül a tisztességes eljáráshoz való jog.

 

Visszásságokat tárt fel Szabó Máté a pótdíjazás gyakorlatában is, mivel a vizsgálat szerint a BKV minden esetben behajtja a pótdíjat az utasoktól, de jegyvásárlásra nem nyílik mindenhol lehetőség. Az ellenőrök pótdíjazási gyakorlata sérti a jogbiztonságot és a tisztességes eljáráshoz való jogot, áll a biztos közleményében.

 

Az ombudsman szerint elvárható a közlekedési társaságoktól, hogy pótdíjat csak akkor követeljenek, ha a jegyvásárlás lehetőségét előzetesen megteremtették. Szabó Máté úgy fogalmazott, hogy a BKV jogosult ellenőrizni, hogy az utazók érvényes jeggyel veszik igénybe a szolgáltatást, de az ellenőrök csak a szerződés betartását ellenőrzik és nincsenek az utasokkal szemben fölérendelt helyzetben.

 

Hatósági jogkört sem gyakorolhatnak, tehát például nem igazoltathatnak, hiszen a szolgáltató BKV ugyanolyan magánfél, mint a szolgáltatását igénybe vevő utasa. Az ombudsman a jogállamiság elvének érvényesülése érdekében ezért nem támogatja, hogy a jegyellenőrök jogot kapjanak az igazoltatásra.

 

Az ellenőrzés jogosultságának igazolására a megfelelő eszközének az ombudsman a karszalagot, valamint egy azonosító számot tartalmazó fényképes igazolvány viselését tartja, amennyiben az jól látható és ugyanez várható el azoktól a biztonsági őröktől is, akiket a BKV alkalmaz.

 

Felhívja továbbá a BKV figyelmét Szabó Máté arra, hogy a cég jogos követelések érvényesítésének módja is jogszerű kell, hogy legyen. A jogállamiság elvével és a tisztességes eljárás jogával nem egyeztethető össze, hogy a BKV követeléseit a jogszabályban meghatározott egyéves elévülési időn túl, saját belső döntése alapján öt évre kiterjesztve érvényesíti, az eljárási költségekkel és kamatokkal megnövelve, írta Szabó Máté.

 

Hiányosságként említette továbbá, hogy a BKV nem rendelkezik a törvényben rögzített, jóváhagyott üzletszabályzattal, ez pedig sérti a jogbiztonságot. Mint írja, az Utazási feltételek című kiadványban szerepelnek olyan információk, amely egy üzletszabályzat része lehetne, de nem tartalmazza többek között a panaszok kezelésének részletes szabályait, a kártérítési és kártalanítási kérdéseket, a viteldíj-módosítás és az előre tervezett közlekedési változások közzétételének határidejét sem.

 

(Index, MTI)