BKV-figyelő

Tisztelt BKV-figyelő!

Az alábbi bosszantó dolog történt velem tegnap (péntek, okt.3.) este pontban hatkor. Kétéves gyermekemmel, babakocsival, 8 hónapos terhesen (tehát látható hassal) vártunk a 75-ös troli Dráva utcai megállójában. A troli jött is, csak éppen pont a 133-as busz után pár másodperccel.

A busz beállt a megállóba (egy M-es), a troli meg lazán két méterre a járdától mögé kanyarodott, hátsó fele kilógott az ott parkoló autók mellé, és kinyitotta ajtaját. Mint azt gondolom mások is tudják, a régi típusú trolira terhesen/lábfájósan/idősen/babakocsival amúgy sem egyszerű felszállni, ha nem közvetlenül a járda mellé áll be (szinte soha). De ha a hátsó ajtó előtt, mely az egyetlen, ahol legalább a középső kapaszkodót kiszedték - ettől babakocsi-kompatibilis, muhaha! -, egy Opel suv parkol szabályosan, akkor teljesen lehetetlen.

Mindezt pár másodperc alatt felmértem, majd előre "loholtam" a babakocsival és mondtam, valamint mutogattam, hogy így nem tudok felszállni. A trolibusz vezetője végigmért, majd akkurátusan becsukta az ajtót és elhajtott. Én egy döbbent bazmeggel, a kislányom egy kedves "Deje vissza, busz!"-szal konstatálta a jófej sofőr taktikáját. Megjegyzem, a 65 000 forintos GYEDemből 8250 forintot minden hónapban erre a magas színvonalú (babakocsival amúgy is csak üggyel-bajjal használható) szolgáltatásra költök.

Üdvözlettel, Hanna

Kedeves BKV-figyelő!

 

Pénteken 6 óra körül utaztam a 6-os villamoson az utolsó előtti ajtónál, a csuklóban. Zenét hallgattam és bambultam, majd arra figyeltem, hogy mindenki az én irányomba néz, undorodó fejjel. Rögtön végignéztem magamon, hogy mit néznek, de nem találtam semmi különöset. Ezután végignéztem a villamoson, és elfogott a hányinger.

 

Az ajtó mellett egy hajléktalan férfi ült rövidnadrágban, akinek a két lába szinte teljesen fehér volt. Gomba, vagy valamilyen betegség lehetett, pontosan nem tudom, de az biztos, hogy egész úton vakargatta. Nem volt szép látvány, hogy azzal a kezével fogta meg a kapaszkodókat, amivel előtte a beteg lábát vakarta.

 

 

Aki a következő megállóban felszáll erre a villamosra, leül az úr helyére, majd leszállásnál megfogja azokat a kapaszkodókat, amiket ő, akkor nagy esélye van arra, hogy a fehér gombái közül párat megkap. Már csak abban bízok, hogy hazaérkezéskor, és a munkahelyre beéréskor az embereknek az első dolga az, mint nekem: A kézmosás. Percekig szoktam súrolni a kezem szappanos vízzel, hogy a csúszós, ragadós kapaszkodók nyomait lemossam magamról.

 

A blogon egyébként olvastam már olyan esetet a hozzászólások között, hogy egy fiatalúr kapaszkodás után az arcát megvakarta, és másnapra nagy sebek keletkeztek az arcán. Akkor nem akartam elhinni a történetet, de a fentiek fényében ezt már el tudok képzelni…

Tisztelt Figyelő!

 

Szerda délután indultunk a Baross utcából két barátommal, és barátnőmmel a Déli pályudvar felé. Hogy mivel? Hát riksával. A riksa három kerekű bicikli szerű alkotmány, amelyen elöl ül a vezető, aki teker (jelen esetben én) és hátul az utas, vagy utasok (jelen esetben a barátnőm) aki(k) nem teker(nek). Másik két barátom egy-egy riksát vitt üresen. Az útvonalunk: Baross utca-József krt.-Kőfaragó u.-Gyulai P. u.-Rákóczi út-Erzsébet híd-Attila út-stb.

 

 

A körúton kisebb dugó fogadott minket, ezért nagy örömmel fordultunk le róla, ám ezután következett a Rákóczi út. A riksa aránylag alacsony sebességéből adódóan biztonságosabb vele a busz-sávon közlekedni, mint attól jobbra, ezért a már előbb említett jobb szélső sávot választottuk. Tudom, hogy szabálytalan, de biztonságosabb.

 

Igyekeztünk úgy közlekedni, hogy ahol csak lehet lehúzódtunk (pl a Károly körútnál) és elengedtük a buszokat. Ennek ellenére volt, hogy csak araszolásra kényszerítettünk egy-két buszt, még az Erzsébet hídon is.

 

Meglepődve tapasztaltam a buszvezetők előzékenységét, egy rossz szó, egy dudálás, de még egy mogorva arckifejezés sem történt, aminek nagyon örültem. Amikor behúzódtunk egy-egy utcába, hogy elengedjük a mögöttünk araszoló buszt, többen mosolyogva bólintottak, vagy intettek köszönés képpen.

Ez úton szeretném megköszönni a szerda késő délután Rákóczi út-Erzsébet híd útvonalon közlekedő számos buszsofőrnek, hogy egyenrangú közlekedési partnernek tekintettek, és nyugalmukkal, előzékeny közlekedési stílusukkal biztosították mindannyiunk biztonságos közlekedését. Köszönöm!

Remélem annak ellenére, hogy nem egy véres sztorit írtam le egy renitens sofőrről, vagy egy széteső elképesztően koszos buszról felkerül a blogra, mert gondolom a jó példát is meg kell mutatni, ami követhető, és irányadó.

Kedves BKV-Figyelő!

 

A balhé első jelére menekülő BKV-s biztonsági emberekről szeretnék beszámolni.

 

Október 5-én 0 óra után pár perccel az Astroriánál, ha jól emlékszem a csepeli éjszakai buszon, verekedés tört ki. Már felszálltak az utasok, köztük egy csomó kukásmellényes biztonsági ember is, amikor egy nagydarab ember összeakadt egy párral. A párt a BKV-s biztonságiak le akarták szállítani, de azok nem mozdultak, erre néhány utas úgy gondolta: majd ők rendet tesznek.

 

A verekedés pillanatok alatt kitört, több felvonásban zajlott, egy nagydarab és a társa többször lelökte a párt megállóba. A balhé első jelére az egyik biztonsági ember azonnal leszállt a buszról és eltűnt. A többiek egy darabig nézték a verekedést, majd ahogy az egyre hevesebbé vált, újabb biztonsági ember oldalgott el. Végül egy "biztonsági szolgálat" feliratú  mellényt viselő nő maradt egyedül közvetlenül a verekedők mellett, miközben a verekedésbe újabb utasok avatkoztak be.

 

A sofőr, látva egy kínálkozó alkalmat, zárta az ajtót, és indult volna. Az éppen becsukódó ajtó azonban a dulakodás közben betört. A szóváltás, a verekedés a megállóban folytatódott:ütésváltás, szitkozódás, fenyegetőzés, fojtogatás. A betört üvegű busz a megállóban maradt, rendőrök jöttek, a folytatást már nem vártam meg.

 

A lényeg: az utasok között kialakult verekdésbe csak további utasok avatkoztak be, a biztonsági szolgálat a balhé első jelére menekült. Pedig az Astoriánál kb. egy tucat BKV-s biztonsági őr volt aznap este, mégis komolyabb, hosszabb verekedés alakulhatott ki egy BKV járaton. Ráadásul, ha nincs biztonsági szolgálat, nincs az egész eset, mert a konfliktus abból alakult ki, hogy leszáll-e a pár vagy nem.

 

Persze megértem az őröket, hiszen valójában nem tehettek volna sokat. A verekedők össztömege körülbelül kétszerese volt az övékének. Senkinek sem álma, hogy biztonsági őr legyen a BKV éjszakai buszon, és mindenki épen akar hazatérni a műszak végén. De akkor minek ez az egész? Miért kell a "biztonság" szót használni? Akkor valljuk be őszintén: csak a jóhiszeműekkel, gyengékkel, piás kamaszokkal, hajléktalanokkal szemben tudnak eljárni, valódi biztonságot teremteni nem tudnak, nem is akarnak.

 

Üdvözlettel: XY