BKV-figyelő

Valószínűleg minden szülőt felháborítana, ha gyereke babakocsijára rácsuknák a troli ajtaját. Nem helyes, de érthető ilyenkor az utas feldúltsága. Az viszont semmiképp nem javít a helyzeten, ha a vezető ahelyett, hogy megmagyarázná a történteket (pláne, hogy meg is tudja), modortalanul vág vissza az utasnak.

Andrea történetéhez annyit fűznék még hozzá: sem az utas, sem a járművezető részéről nem elfogadható a támadó fellépés. Megannyi példa bizonyítja, hogy nyugodt hozzáállással a konfliktusok többsége orvosolható.

16 hónapos a kislányom, sajnos nagyon nehéz babakocsival közlekedni. Sokszor kerülő utakon megyek inkább, ahol tudom, hogy alacsony padlós járművek közlekednek és bevárom őket a megállóban. De például, ha metrózni kell, inkább gyalog megyünk és ölbe viszem.

Sajnos a sofőrök nem túl figyelmesek a kismamákkal. Persze nehezebb és lassabb egy babakocsival le-föl szállni, és általában nem hogy nem segítenek, de rendszeresen "rácsöngetnek" az emberre. De hogy pozitív tapasztalatot is említsek, egyszer előfordult, hogy a trolivezető beleszólt a mikrofonba, hogy legyenek szívesek segítsenek a babakocsival.

De a mai eset (április 5. - a szerk.) nagyon felháborított. A 353-as számú, alacsony padlós 70-es trolira szálltunk (volna) fel, amely 12:50-kor indult a Kossuth térről. (A menetrend is megér egy külön misét, negyed óra leforgása alatt elmegy két 70-es és egy 78-as alacsony padlós jármű, utána negyven percig semmi.)

Mivel a nagy Ikarus trolikra egyszerűen nem bírom felemelni a babakocsit, így kénytelen voltam 30 percet várni az esőben a gyerekkel. Közben megérkezett a férjem is a megállóba, így már mindegy lett volna, de éppen a fenti jármű érkezett meg. Leszálltak az utasok, felszálltak az ott várakozók, majd mi is a második ajtóhoz soroltunk, erre a babakocsi orrára, az orrunk előtt a vezető becsukta az ajtót.

Hirtelen nem is tudtuk, mit tegyünk, én kopogtam az ajtón, meg kiabáltam, a férjem kezében meg a babakocsi. Nagy nehezen újra kinyílt az ajtó, felszálltunk, a férjem pedig valóban elég feldúltan és hangosan a sofőrfülke felé szólt, hogy jó lenne ha egy kicsit figyelne és nem csukná oda a babakocsit. Na erre a vezető kijött a fülkéből: "Nekem szóltál, öcsém? Ha nem tetszik valami, le lehet szállni!"

A férjem mondta, hogy igen: nem tetszik, hogy félóra várakozás után az esőben még ránk is csukják az ajtót, mire a vezető: "ja, azt én honnan lássam a fától?" Visszament a fülkébe és elindultunk. Sehol egy legalább elhaló "elnézést kérek, nem láttam magukat a fától". Vagy valami hasonló. Kicsit másként hangzana, nem?

De még nincs vége. A babakocsi-tárolóhely melletti két ülésen ült két ellenőrnő. Azért tudom, hogy ellenőrök voltak, mert a Kossuth téri megállóban ott álltak mellettem, számolgatták a papírjaikat, rendezgették a sárga csekkeket, pakolásztak a kis oldaltáskájukban - elég egyértelmű volt.

Mikor elindultunk, az egyik megjegyezte, hogy nem ilyen hangon kellene a vezetővel beszélni. Mondtam, hogy talán igaza van, de az is érthető, ha feldúltak vagyunk, amikor félóra esőben várakozás után még rá is csukják a babakocsira az ajtót. Persze, értem, a sofőr nem tehet a menetrendről, azért nem is rá haragszom, de azért igen, mert figyelmetlen volt.

De hogy én nem tudom, hogy a sofőröknek milyen nehéz munkájuk van, stb.,stb. Mondtam, értem én, hogy védi a mundér becsületét BKV-dolgozóként, de ha kifogásolja az én stílusomat, akkor miért nem szólt ő oda a sofőrnek, hogy nyissa ki az ajtót, mert lemaradt egy babakocsis anyuka? Mire a hölgy: "honnét veszem én azt, hogy ő BKV-dolgozó?" Mire mondtam, hogy láttam a megállóban őket, és tudom, hogy ellenőrök, de tényleg mindegy és nem is számít.

Erre szó nélkül mindketten leszálltak a következő megállónál, és elmentek hátrafelé a Thália színház irányába, nem álltak meg a megállóban. Hát elég furcsa nem? Miért tagadta le, hogy ellenőr. Szégyellték? Vagy esetleg azt, hogy ahelyett, hogy dolgoztak volna, ültek a meleg troliban (mellesleg megjegyzem a kisgyerekeseknek fenntartott ülőhelyeken)?

Mi tagadás, eléggé felzaklatott az eset, de nagyon különösnek tartottam a két ellenőr hölgy viselkedését.

Fotó: delpestibusz.hu

Vitán felül áll, hogy a budapesti tömegközlekedés a rendszerváltás vesztese. Évtizedek óta nem költöttek rá annyit, amely legalább a szolgáltatás vagy az infrastruktúra állapotának szinten tartásához kellett volna. Ennek jelentőségét ritkán ismerték fel, s ha mégis, gyakran későn vagy rosszul.

Tagadhatatlan, hogy az elmúlt évtizedekben is voltak nagyobb fejlesztések (2-es metró felújítása, 4-es metró építése, Combino villamosok, Volvo buszok - hogy csak a legfontosabbakat említsem), ma is vannak. Az enyészet azonban egyelőre nagyobb úr, amivel nehéz felvenni a versenyt. Erről szól olvasónk levele is.

Az én problémám nem kicsit bosszantó, és elgondolkodtató… Ugyanazzal a járattal járok 20 éve és mostanra alakult ki az az állapot, ami a BKK számára figyelmeztető kell hogy legyen.

A 14-es villamos vonaláról van szó, amivel 20 évvel ezelőtt hamarabb beértem ugyanarra a munkahelyre, tehát a távolság nem változott, csak az erre költött idő! (20 éve 25 perc alatt beértem a munkahelyemre, most 45 perc szükséges hozzá!)

A mostani járatok (én a Rokolya utca és Lehel tér közötti 8 megállóról beszélek) csigalassúsággal teszik meg ugyanazt a távolságot, amit akár 10-20 évvel ezelőtt megtettek! A sínpályán érezhetően visszafogja a vezető a járművet, tehát valószínűleg utasításba kapták a lassú menetelést…

Szégyen, hogy a XXI. században nemhogy csökkenne a menetidő, hanem minden utazás hosszabb ideig tart…

Azt még nem is említettem, hogy utána metróra ülök, ami szintén lassúbb, mint évekkel előtte (bár ennek okát nap mint nap halljuk rádióból, tévéből) és hogy még jobb kedvvel induljon az ember napja, a mozgólépcsőből is csak egy üzemel; például a Kálvin téri megállóban a legnagyobb reggeli csúcsforgalomban, kígyózó sorban kell várni az egyetlen mozgólépcsőre való feljutást, ahelyett, hogy a másikat is elindítaná a helyzet magaslatán álló szolgáltató!

Biztos sokan jártatok már úgy, mint Szabina, akinek volt jegye, de nem tudta érvényesíteni, mert nem voltak lyukasztók vagy épp nem működtek. Az a tapasztalatom, majdnem mindegy, hogy az "új", elektronikus berendezésről vagy a régi, manuális lyukasztóról van szó, mindkettő elég sűrűn tönkremegy. Ha van egyáltalán. Ha az utasnak szerencséje van, nem jön ellenőr vagy ha mégis, méltányolja a helyzetet, elfogadja az ép jegyet és legfeljebb eltépi. Szabinának nem volt szerencséje, megbüntették.

Szeretném történetemet az Önök oldalán megosztani. Január 10-én történt meg velem az alábbi eset az 8-as hév vonalán, 10 óra magasságában. Nem rendelkezem bérlettel, mivel nem használom napi szinten a tömegközlekedést, de mindig érvényes jeggyel utazom, ha rákényszerülök. Aznap se volt ez másképp!

Két gyerekkel, egy ismerősöm kíséretében szálltam fel Cinkotánál a hévre. Lányom babakocsiban, fiam - aki már 2 éves - az karomon volt. Direkt ahhoz az ajtóhoz mentünk ahol a kerékpárosoknak van fenntartva hely! Mikor felszálltunk a két gyerekkel a hévre, azonnal szerettem volna a menetjegyet kezelni, de az ajtó környékén sehol sem volt jegykezelő.

A héven nagy volt a tömeg, de úgy gondoltam, hogy a középső ajtónál biztos, hogy van egy jegykezelő, ezért megkértem ismerősömet, hogy vigyázzon a két gyerekre, amíg átverekszem magam a tömegen és érvényesítem a jegyet. Mivel ismerősöm csak Mátyásföld alsóig utazott, sietnem kellett, a két gyereket mégse hagyhattam egyedül.

Nagy nehezen eljutottam a középső ajtóhoz, de sajnos ott sem volt jegykezelő, és mivel közeledett a következő megálló, vissza kellett mennem, így gyakorlatilag hiába volt jegyem, nem tudtam érvényesíteni!

Mátyásföld repülőtérnél jegyellenőrök szálltak fel, minden ajtónál egy-egy. Több utas is panaszkodott, hogy nem volt lehetőségük a jegyüket érvényesíteni, mivel nincs jegykezelő. Udvariasan közölték, hogy a kocsi másik végében illetve a többi kocsin van, és illett volna ott is körülnézni. Nem volt mese, bírságoltak, és velem se kivételeztek.

Hiába magyaráztam, hogy két gyerekkel utazom egyedül és fizikai képtelenség egy babakocsival és két gyerekkel a tömegen átverekedni magam, a másik kocsiba való átszállásról nem is beszélve, nem érdekelte. Csak annyit kérdezett, hogy minek indulok el egyedül két gyerekkel, miért nem bíztam rá valamelyik utasra a két gyereket amíg érvényesítem a másik kocsiban a jegyet.

Az azonosítóját persze nem volt hajlandó megmutatni! Mellettem utazott egy kerékpáros, aki hasonlóan járt. Elmesélte, hogy ő egyszer már járt úgy, hogy a kerékpáros helyen nem volt jegyérvényesítő, sőt az egész kocsiban nem volt, ezért hátra hagyta a kerékpárt, és átszállt a másik kocsiba, hogy kezeltesse a jegyét. Mire visszajött, a kerékpárnak hűlt helye volt. Ugyanakkor kerékpárral és babakocsival nem lehet akárhová felszállni a héven.

Mi a teendő ebben az esetben? Nekem kellene tudnom, hogy hol található a jegykezelő?(Régebben gyakrabban utaztam a héven és minden ajtónál volt legalább egy jegykezelő!) Van jogom egy vadidegen utast megkérni, hogy vigyázzon gyerekeimre, amíg megkeresem a lyukasztót és érvényesítem a jegyemet?

Kötelessége egy utasnak egy vadidegen ember gyerekeire vigyázni, amíg az elszalad jegykezelőt keresni a szerelvényen? Van jogom átgázolni a tömegen, esetleg menet közben kifeszíteni a hév ajtaját és átmászni egy másik kocsiba, csak hogy véletlenül se utazzak egy másodpercig se kezeletlen jeggyel? Esetleg jobb híján a fogaimmal kellett volna érvényesítenem a menetjegyet? Remélem, hogy kérdéseimre választ kapok.

A kép illusztráció, olvasónk, Esti Kornél készítette

A BKV 2009-ben vásárolt 30 darab használt Van Hool buszt. Az eredetileg Brüsszelben futó alacsony padlós, csuklós járművek ma meglehetősen gyászos állapotban vannak. Már az is elég fapados megoldás volt, hogy a spórolás jegyében annak idején nem kapták meg a BKV színeit, de úgy tűnik, azóta sem nagyon foglalkoznak velük.

Különösen az a buszvezető nem, aki december végén áthajtott egy bukkanón, majd miután észrevehetően letört valami a buszról, gondolkodás nélkül továbbment. Olvasónk, Kristóf videóra vette az utat, a felvételen jól hallható, hogy valami lóg a buszról és karcolja az aszfaltot.

A mai napon (2012. december 18. - a szerk.) történt meg ez az eset: hazafelé tartottam a 138-as autóbusszal, amin napi rendszerességgel utazom. Az M0-s felüljárón haladtunk, amikor átment a busz nagyobb sebességgel egy bukkanón.

Hallatszott egy hatalmas reccsenés, és onnantól a csuklótól eszeveszett hangosan elkezdett valamit a busz húzni az aszfalton. Leszögezem, ez egy Van Hool típusú, alacsony padlós autóbusz volt.

A busz vezetője természetesen ment tovább, mintha semmi sem történt volna, pedig még hátra is nézett. Az utastársaimmal összenéztünk; többen, akik a busz hátsó felében voltak, előre mentek, attól tartva, hogy valami baj történik.

Nem tudom megérteni a BKV-t, hogy ezeket az autóbuszokat miért nem vizsgálják meg rendszeresen, szerkezeti hibák és egyéb hibák miatt. Az autóbusz rendszáma: LOV-858. Nekem halálfélelmem volt a buszon ezek után.

Kisebb videót sikerült készítenem róla, amin hallani a hangot, amit az autóbusz produkált, illetve mellékelem a busz legundorítóbb részéről készült fotót.

Frissítés

Az esettel kapcsolatban a BKV Zrt. a következő tájékoztatást adta:

A bejelentésben érintett 32 db csuklós alacsonypadlós Van Hool AG300 típusú autóbuszok csuklójának alsó harmonikája konstrukciójából adódóan alacsonyan van, az útfelülethez közel. Az autóbuszok korábban Belgiumban közlekedtek, a harmonika alsó része ott nem volt kiépítve, ezeket a BKV a jármű honosításakor szereltette fel.

Sajnos a budapesti utakra jellemző úthibák miatt – különösen magasabb utasleterheltség esetén – gyakori, hogy a csukló harmonikájának alsó része érintkezik a bukkanókkal, kiálló úthibákkal, de akár egy kiálló csatornafedél is elegendő lehet a sérüléshez.

A bejelentésben érintett LOV-858 forgalmi rendszámú Van Hool AG300 típusú autóbusz karbantartási előzményei alapján 2012. december 24-én éjjel volt javítva ilyen problémával; a csukló harmonika alsó merevítő pálcája valamiben fennakadhatott, leszakadt és a kocsi a földön húzta azt. A posztban szereplő napon (2012. december 18.) dolgozó autóbuszvezetőt az illetékesek megkérdezték, a bejelentésben leírt esetre nem emlékezett.

A bejelentésben leírt kritikát, miszerint: "Nem tudom megérteni a BKV-t, hogy ezeket az autóbuszokat miért nem vizsgálják meg rendszeresen, szerkezeti hibák és egyéb hibák miatt" messzemenőkig elutasítjuk, hiszen az üzemegység (és természetesen a társaság valamennyi üzemegysége) szigorúan ütemezett karbantartási technológia szerint működik, melynek valamennyi járműtípus – értelemszerűen a bejelentésben érintett autóbusz is – része.

Költségtakarékossági szempontból az érintett autóbuszokat a honosításkor valóban nem fényezte át a BKV, de terveink szerint az idei év arculatfelújítási programjának része lesz a Van Hool AG300 típusú járműpark egységes átfényezése is. Az AG300 típusú csuklós autóbuszok honosítási eljárása akkor többek között a BKV Zrt. szűkös anyagi helyzete miatt maradt el.

A BKK és a BKV Zrt. a 2013-ban tovább folytatja a tavalyi évben megkezdett arculati egységesítést (használt Mercedes Citarok, használt szóló Volvok és néhány felújított Ikarus 412-es) és kisebb műszaki jellegű beavatkozások mellett a 32 db Van Hool autóbuszt is lefényezi az új flottaszínre.

Az átalakítás azonban nem a fényezésről szól, lényege a mostanra már több járműnél kritikus állapotba került utastér esztétikai megújítása, az utastér felújítása. Ezért az év folyamán lezajló átalakítások során az utastér teljes belső felülete új, barátságosabb színezést kap, valamennyi ülés és egyéb kárpitozott felület megújul, az autóbuszok csuklószerkezetének környezete megváltozik, valamint a fent említett típusokhoz hasonlóan a megújult utastér karcolás- és graffiti védelmet kap.

A változtatásoktól Társaságunk azt várja, hogy Utasaink nagyobb megelégedéssel használják járműveinket, melyek utastere jobban átlátható lesz és az esetlegesen keletkezett rongálások is könnyebben eltávolíthatóvá válnak.

A posztban mellékelt fotón található szennyeződés sajnálatos módon része az üzemeltetésnek, hiszen az utazóközönségünk egy – vélhetően nagyon szűk - része nem vigyáz megfelelően a forgalomba részt vevő járművek tisztaságára, de ez is elegendő ahhoz, hogy a graffitik folyamatosan újratermelődjenek a járműveken.

A fotóról ugyan nem megállapítható, hogy a szennyeződés mikor és milyen módon keletkezett, de a járművek belső tisztítása – külső vállalkozó igénybevételével – folyamatos: napi szinten száraz söprés, heti szinten nedves takarítás, egyedileg pedig – graffitire is vonatkozóan – teljeskörű nagytakarítás.

Olvasónk akár meg is sérülhetett volna, szerencsére nem történt baj. Gyakran látni, hallani hasonló esetet; túl azon, hogy felelőtlenség és veszélyes ilyet csinálni, teljesen érthetetlen is. Olvasónk az alábbi levelet írta a BKV-nak. 

Tisztelt BKV!

2012. december 18-án, a 18:14-kor a Podmaniczky utcánál megálló 73-as troli söfőrje volt oly' kedves, hogy nemes egyszerűséggel rámzárta a trolibusz ajtaját. (A második ajtónál, tehát biztos, hogy látott.) Persze, ez a legjobbakkal is megeshet, ám az Ő esetében a "legjobb" szó bármilyen formában erős, túlzó kifejezés.

A kollega kedvesen megvárta, míg az ismerősöm felszállt, majd a kezemet csukta oda. Majd gondolom, észrevehette, hogy nem záródik jól az ajtó, ezért még kétszer odazárta, biztos, ami biztos alapon. A harmadik próbálkozása előtt szerencsére volt még annyi időm, hogy ki tudjam rántani a kezemet.

Persze, nyavalyoghatnék, és elmehetnék hamis látleletért az orvoshoz, hogy mennyire megzúzódott a kezem, de nem teszem meg... volt már, ami jobban fájt. Csak mondjuk, a kabátom tiszta kosz lett (mert ugye a takarírás nem megoldott egy járaton sem meglátásom szerint) és a megállóban lévő többi utas előtt elég kellemetlen volt a jelenet.

Nagy szerencséjük, hogy nem vagyok egy kigyúrt állat, mert szerintem más ember biztosan betörte volna az ajtó üvegét dühében. (Teszem hozzá, jogosan.)

Tehát ezúton szeretném megköszönni az illető kollega lelkiismeretes, odaadó munkáját és Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok Neki és kedves Családjának!

(Gondolom, elég pontosan leírtam, hogy hol és mikor történt az eset, hogy be tudják azonosítani és át tudják adni Neki a jókívánságaimat - Persze, ha érdekel egyáltalán ott valakit).

Üdvözlettel: Egy utas, aki mindig lyukasztott... Eddig."