A rackevei HEV Timot utcai megallojabol irok eppen (9:04), miutan a 23-as busz soforje azt mondta, hogy mivel ugyse jutnank el soha a Borarosig a NATOs dugo miatt, itt mindenki szalljon le, mert o most visszafordul. Mar itt kerdojelbe kerekedett az emberek szeme, pedig a slusszpoen meg varatott magara. Felsorakozott szepen kb 150-200 ember a megalloba, var tiz percet, amig a szerelveny felbukkan. Folszakad mindenkibol a megkonnyebbult sohaj, de hiaba, a jarmu egy jo nagyot sikitva, kulonosebben le se lassitva ugy huzott el, mint a vocsok. Ket kerdes: 1. Tenyleg megteheti a buszsofor, hogy dugora hivatkova leszallitva az embereket visszafordul, azt tanacsolva, hogy szalljanak fel egy olyan jarmure, amelyik menetrend szerint meg se all az adott helyen? 2. Tenyleg megteheti a BKV, hogy egy kozlekedesi szempontbol totalis valsaghelyzetben nem all meg a masik jaratarol leparancsolt nehanyszaz embernek?

Udv, P

UPDATE1:

Aki egyszer hibázott, annak a BKV sosem bocsát meg. Olvasónk még tavaly járt pórul a BKV egyik járatán, melynek büntetését még mindig fizeti, részletekben. Nemrég otthon hagyta a bérletét, és az utólagos bemutatás mellett döntött. Bement az Akácfa utcába, ahol elhajtották, mert „folyamatban lévő ügye” van, így 3000 forint helyett kénytelen lesz 12000 forintot fizetni a BKV-nak azért, mert a 8000 forintos bérletét otthon felejtette. A BKV szerint kérhetne méltányosságot az utas, de semmi esélye.

Kedves BKV figyelők!

Nem vagyok tisztában azzal, hogy mi a jogi háttere az esetemnek, talán valaki egy kommentben felvilágosíthatna itt, mert a BKV nem tette meg..

A lényeg: egy héttel ezelőtt a 19-es villamoson utaztam, amikoris ellenőrök tűntek fel, én meg konstatáltam, hogy otthon felejtettem a bérletemet. Ezt közöltem is az ellenőrrel, és nagy nyugalommal átnyújtottam a személyigazolványomat, mondván háromezer ugyan, de bemutatom, mert van.

 

Az ellenőr figyelmeztetett, hogy ezt évente csak kétszer tehetem meg - ez is nonszensz, mi az, hogy a BKV meghatározza, évente hányszor lehetek szétszórt, feledékeny?! -, aztán elhaladt.

Az Akácfa utcai "bemutatóteremben" egy elég mogorva pasasnak próbáltam bemutatni a bérletemet, aki arra hivatkozva, hogy tartozásom van a cég felé, nem fogadta el a legalább 3 hétre visszamenőleg érvényes bérletemet.
Hiába mondtam neki, hogy egy 2007-es ügy miatt van még tartozásom, és az összeget több mint fél éve rendszeresen, a BKV-val kötött megállapodás szerint, részletekben törlesztem, és egy hét múlva lenne esedékes az utolsó részlet, hajthatatlan volt.

Arra a kérdésemre, hogy mivel fogom tudni igazolni, hogy őmiatta futok ki a 8 napos bemutatási határidőből - és indul el a 12 000 Ft-os fázis felé a dolog - flegmán azt válaszolta, nem az utolsó napon kellett volna idejönni, hívjam fel az ügyfélszolgálatot, ahol majd biztos elhiszik, hogy itt jártam... Biztos.

Másnap felhívtam az ügyfélszolgálatot, és elmondtam a sztorimat egy hölgynek, aki közölte velem, hogy tényleg ez a szabály - egy fővárosi rendelet alapján(!)-, tehát amennyiben folyamatban lévő ügyem van, nem fogadják el az érvényes bérletet, legfeljebb méltányosságot kérhetek levélben, de az meg szinte esélytelen.

Arra a kérdésemre, mégis hogy képzeli, a BKV - a főváros, vagy nem tudom ki -, hogy egy egy évvel ezelőtti ügy miatt - amit jórészt már elrendeztem nem kevés pénz befizetésével -, egy újabb büntetési ügybe kényszerítenek úgy, hogy a végére biztos, hogy az egyébként 3000 Ft-os alapösszegről a többszörösére srófolják a büntetésemet, nem tudott válaszolni.
Hát ennyi...

Üdv: Szofi

Tisztelt BKV Figyelő!

Korábbi kommentjeimben többször utaltam rá, hogy vidéki vagyok, így nem használom rendszeresen (de azért így is gyakran) a BKV-t, ezen kívül, elképzelhető, hogy a közeljövőben én is fővárosi polgár leszek.

De mivel még nem ott élek, hanem vidéken, továbbá bejártam már távoli országokat is, hadd osszam meg a T. Utazóközönséggel a pozitív és negatív tapasztalataimat összefoglalva. Egyrészt azért, hogy az illetékesek figyelmébe ajánljam, mit és hogyan lehetne jobbá tenni, sokszor teljesen ingyen. Másrészt, hogy a notórius hőbörgő (bár legtöbbször jogosan) utasoknak is legyen némi világképük ezekről a dolgokról, és lássák, hogy a BKV-nál nem csak jobb, hanem rosszabb is lehet. Éppen ezért, nem vagyok egyik oldal felé sem elfogult. Hát akkor lássuk, a teljesség igénye nélkül.

I. Amin lehetne változtatni, hogy jobb legyen

1. Egyes járatok (pl kis forgalmú buszok, villamosok, trolik) esetében bevezetni a Pécsi Tömegközlekedési Rt. gyakorlatát: "Munkanapokon 19 órától, szabad- és munkaszüneti napokon egész nap FELSZÁLLÁS CSAK AZ ELSŐ AJTÓN." Ugyanez egyes "jelentéktelenebb" járatokon állandóan érvényes. Hogy ez miért jó? Egyrészt, mert ezekben az időszakokban/viszonylatokban nem járnak ellenőrök. De nincs is rájuk szükség, a sofőrök nagyon lelkiismeretesen végzik a munkájukat. Mindenki elöl száll fel (hátsó ajtóknál a jól bevált és az utasok által teljesen elfogadott késleltetett ajtónyitás van), bérlet bemutat, jegy kezel (sofőrnél is váltható, igaz, pofátlan áron). Ha ez nem történik meg, esetleg valaki hátsó ajtón fellóg, addig nem indul a busz, amíg előre nem megy az illető, és meg nem mutatja a bérletét. Tehát bliccelés kizárva. A másik, hogy Pécsen nem lehet találkozni részeg hajléktalannal, aki a buszban alszik és összevizeli az ülést. Nem mondom, hogy nappal nincsenek ezek az arcok, de éjszaka mégis nagyobb eséllyel mennének - ha lehetne, de nem lehet. Egyébként a csak az első ajtón rendszer működik a Volán társaságoknál is, mindig és mindenhol. Mielőtt felhördülne valaki, hogy de Bp-n mekkora a tömeg, tessék elolvasni az első mondatot újra.

Tisztelt BKV-figyelő!

Közismert, hogy kedvenc tömegközlekedési monopol-szolgáltatónk az élmények széles tárházát kínálja a gyanútlanul utazni vágyók számára. Főszerepben: a biztonsági szolgálat magasan képzett, kulturált munkatársai.

Történt, hogy tegnap (2008.10.06) délután 12:40 körül munkámból adódóan a körútról a Bajza utcába kellett mennem. Autó helyett a kisföldalatti reális alternatívának tűnt. Alá is ereszkedtem a BKV oktogonnál lévő sátáni szentélyébe, hogy utazási vágyamat a sárga vakond gyomrában kellőképpen kiélhessem. Törvénytisztelő polgárként tettem mindezt érvényes bérlettel a zsebemben, hiszen az emberi jóérzés is megkívánja, hogy a létminimumon tengődő BKV-vezetők gyermekeinek szájától ne vonja el blicceléssel az életet jelentő falatokat egy férfiember.

A purgatórium bejáratánál természetesen teljes mellszélességgel jelen voltak korunk cerberusai: azok az egyenruhába öltözött kultuszhívők, akik a "biztonsági szolgálat" álnevet kapták az alvilággal kötött szövetség jutalmául. A jegykezelő automaták előtt(!) jó egy méterrel álló házőrzőnek bemutatom vörös dátumpecséttel ellátott, drága menlevelemet (kelt: az úr 2008. évének szeptember havában, a 27. napon), mely Isten és ellenőr előtt egyaránt tanúsítja, hogy a szentélybe joggal beléphetek. Az őr mordulása után - mely távolról emberi hangra emlékeztetett - előresétáltam, s lassan átadtam magam eme XXI. századi alvilág semmihez sem hasonlítható hangulatának.

Csendes merengésemből egyszerre két esemény riasztott fel: egyrészről a lassan beérkező sárga vakond, másrészről a vállamat nem túl finoman lökdöső második számú cerberus. Kérdő tekintetemre az öregedő "Mr. Biztonsági Szolgálat" a következő felszólítást intézte hozzám:

- mutass valamit!

Első gondolatom az volt, hogy egy rögtönzött néptánc-bemutatóval örvendeztetem meg a produkcióra vágyó alvilági lényt, de ezt kellő gyakorlat hiányában azonnal elvetettem. Felmerült bennem, hogy esetleg egyszerűbb kártyatrükkökkel szórakoztassam, de nem úgy nézett ki ez az egyenruhás kultuszhívő, mint aki vevő rá. Értetlen zavaromat látva konkretizálta igényét az alvilág őrzője:

- jegyedet - mondotta távolról alkoholra emlékeztető lehelettel, miközben a szemében a gonoszság kis szikrája kezdett csillogni.

Nem tudom, ki hogy van vele, de így, a harmincon jóval túlhaladva számomra valahogy idegen a tegeződő stílus ilyetén használata. Bérletemet ismételten előhalászva ezt meg is említettem az alvilág őrének.

Nem vette jó néven, ezért szinte természetesnek tűnik, hogy pont addig nézegette a bérletemet, amíg a szerelvény ajtajai becsukódtak. Ezután kaján mosollyal a képén, teátrális mozdulattal kívánt "jó utazást", az elhaladó szerelvényre mutatva.

Mit is mondhatna mást egy jól fizetett szóvivő, mint a fent idézett mondatot, ha a saját munkahelyének szervezetlenségével szembesítik? Betontömböket emelgető utasok, busz mellé vizelő, megfenyegetett alvállalkozós buszvezető. Így szervez a BKV:

Ha a videó nem indul el, kattints ide!