Több pozitív visszajelzést is kaptam az előző ellenőrös interjú után, többen követelték a folytatást. Felhívásomra több BKV dolgozó is jelentkezett, közülük választottam ki a mostani riportalanyt.

Kicsit óvatosabb voltam, és kevesebbet is kérdeztem, mert az előző interjú igen hosszúra, terjedelmesre sikerült. Amennyiben az olvasók igénylik, megbeszélek a riportalannyal egy folytatást, reméljük ugyan ilyen segítőkész lesz! Ezúton is köszönöm neki az együttműködést!


Kezdjük is akkor talán a legfontosabb kérdéssel: Miért lesz valaki buszvezető?

Kell egy kis megszállottság hozzá, hogy valaki buszvezető legyen. És hogy szeressen vezetni. Mert aki egy kis csepp undorral csinálja ezt, az hosszú távon nem marad meg ennél a foglalkozásnál, szerintem. Engem mindig a nagy járművek érdekeltek, ezek közül is inkább a buszok. Autószerelő végzettségemet is a BKV-nál szereztem meg, így már elég korán testközeli kapcsolatba kerültem a buszokkal. És azért pont a BKV-nál, mert egy viszonylagosan biztos, stabil és kiszámítható munkahely.


Mikor kerültél a BKV-hoz? Dolgoztál előtte máshol?

Mint az előbbi válaszomba is mondtam, a szakmámat a BKV-nál szereztem és a szakközép után is a megszűnt Mező garázsban dolgoztam még három évig. Utána egy hirtelen ötlettől vezérelve és egy jó lehetőséggel élve váltottam, és egy kft-nél helyezkedtem el operátorként, ami két évig remekül ment, mígnem a kis cégekre jellemzően be nem csődőlt. Ekkor munkanélküliként jelentkeztem BKV-nál trolibuszvezetői tanfolyamra (busz ágazatnál nem volt felvétel), sikereses vizsgák után 3 és fél évig troliztam. 2000-ben mikor buszok kerültek a troli garázsba lehetőségem adódott a szakmámban vonalszerelőként dolgozgatni. Három év után anyagi megfontolásból átkértem magam vissza buszvezetőnek. 2003 óta tehát buszozok azon belül két éve állandó éjszaka.


Szeretsz a BKV-nál dolgozni?

Mikor a Héven, metrón, villamoson megbámulnak, mint a „véres” húst, mikor dolgozni megyek nem szeretek a BKV-nál dolgozni. Mikor karácsonykor, szenteste, szilveszterkor, ünnepnap dolgozni kell menni nem szeretek. De hát ezt vállaltam, ezt el kell viselni, ezzel jár ez a munkakör. De még mindig ez az egyik biztos pont az életemben.


Mi a véleményed a mostani, és az előző „Aba féle” vezetésről?

A mostani vezetés egy év alatt sikeresen véghez vitt egy olyan rombolást, amit az előző vezetéseknek hosszú idő alatt nem sikerült. De hát ez már politika, sokkal magasabb érdekeltek diktálják a feltételeket. Az utolsó szempont mindig az az ember akiről szól az egész: utasok, dolgozók.


Sofőrök között van kedveltebb és kevésbé kedveltebb vonalak?

Mindenkinek másmilyenek az igényei. Van, aki a csendes, nyugodt vonalakat szereti (az unalom öljön meg inkább, mint az ideg), van aki meg a gyors 173-ason érzi jól magát, vagy télen szeret hegyi vonalakon csúszkálni. Mindenki vérmérséklete szerint válogat.


Milyen „nem hivatalos” és „hivatalos” büntetések vannak? Mi volt a legdurvább és a legkisebb panasz, amit ismerőseid kaptak?

Hivatalos az ismert a minőségi prémium megvonás, amit órákban mérnek 50-től a csillagos égig. Illetve nem hivatalos, nem elismert büntetések: beosztásban rejlő változtatások, csuklós buszról átültetés szólóra, más vonalra áthelyezés,stb.


Eddig körülbelül hány utas panaszod és baleseted volt?

11 év alatt, mert a vonalműszakos időszakom alatt is jártam másodállásban vezetni, egy utas panaszt sikerült összegyűjtenem, azt is 2007 decemberében, mely jogosságáról nem szeretnék vitatkozni, de mivel nem kaptam semmilyen büntetést, szerintem nem igazán volt jogos panasz. Balesetben sajnos többször volt már részem, én is hibáztam már egyszer egy kisebb koccanás erejéig, de patakokban folyó vérről nem tudok beszámolni. Óvatosan próbál az ember közlekedni, mások helyett is.


A BKV magát „Közösségi közlekedésnek” hívja. A BKV weboldalán viszont van egy kis vicc, melyben azt fejtegetik, hogy a közösségi közlekedés tiszta, kényelmes és gyors járműveket, beszélgető utasokat jelent. Ezzel ellentétben a tömegközlekedés az, amikor egy nő felkiált a buszon, hogy „Anya lettem!” megkérdi tőle a mellette lévő hölgy: „És ki a szerencsés apa?” Erre válaszol: „Nem tudom, nem bírok megfordulni.” Szerinted a BKV jogosan használja a „Közösségi közlekedés” címet?

Mivel nincs igazi konkurenciája, egyedül bitorolja ezt a jelzőt. De végül is ez a feladata a cégnek, csak hát a feltételek és a körülmények, azok ismertek.


Melyik a járművezetők között legkedveltebb és a kevésbé kedveltebb buszok?

Ebben is megoszlanak a vélemények, van aki az IKARUS 200-as családra esküszik, mert elnyűhetetlen, szinte „mindent” kibír, a 400-as széria már sokkal komfortosabb, de picit több figyelmet igényel. A VOLVÓk meg mintha az ember egy luxusautóba ülne át, finoman kell vele bánni.


Te milyen buszt vezetsz?

Én amióta buszozok leragadtam a 200-as típuscsaládnál, hétköznap IK-280, hétvégén IK-260 beosztástól függően.


Abban a garázsban ahol dolgozol, szerinted hány busz felel meg a kötelező műszaki normáknak? Körülbelül mennyi buszotok van?

A Kőbányi garázsban, azt hiszem kb. 60 darab autóbusz van, de a tökéletes műszaki normáknak talán egy kicsiny töredéke felel meg. Nincs tökéletes kocsi.


Mit tehetsz a bliccelők és a hajléktalanok ellen? Hogyan viszonyulsz az ellenőrökhöz?

Túl sok lehetőség nem adatott meg, megkérhetem a távozásra a járműről vagy kérhetek ehhez segítséget. De semmiféle testi kényszer nem alkalmazható, mert még a csövesek is jobban tudják a jogaikat, mint azt sokan gondolnák. Az ellenőrökkel volt már kellemetlen élményem nekem is, ennek ellenére próbálom segíteni a munkájukat. Volt már, hogy az éjszakai járaton nekem kellett hátramennem a buszon, mert a kedves bliccelő nem akart leszállni három ellenőrhölgy unszolására sem.


Utolsó kérdésem/kérésem az lenne, meséld el a legjobb és a legrosszabb élményeid, mely munka közben és mely utasként esett meg veled.

Élmények vannak gazdagon, mint minden utazónak, nehéz kiragadni belőle, de utasként az zavart talán a legjobban, hogy váltás után saját kollégám csukott oda az ajtóval, és nem poénból, hanem merő figyelmetlenségből. Legszebb élményem pedig gyerekkoromból származik, mikor télen, bokáig érő hóban két utca sprintelés után is megvárt a busz a megállóba. (Ezúton is köszönet utólag 25 év távlatából)

Buszvezetőként a legrosszabb élményem az volt mikor éjjel fél 12-kor a Keletinél ki akartak szedni a vezetőfülkéből egy öt perccel előtte történt sérelem miatt, kb, 100 ember szeme láttára, de azért jó volt érezni , hogy volt aki mellettem állt.


Még mindig várjuk az interjúalanyok jelentkezését a bkvfigyelo@index.hu
címre. Hamarosan újabb interjúval jelentkezünk!