BKV-figyelő

Vajon a BKV hogyan szerezte meg egy külföldi állampolgár adatait aki Magyarországon él? Egyáltalán honnan tud a létezéséről? Olvasónkat a BKV ügyvédje levélben kereste meg, mert állítólag bliccelt, és a személyi igazolványával igazolta magát. Bökkenő csak annyi, hogy külföldi állampolgárként nincs személyi igazolványa, ugyanis útlevéllel igazolja magát. Honnan vannak az adatok? Mit tudhat rólunk a BKV?

Kedves BKV-figyelő

November 21-én kézhez kaptam egy ügyvéd levelét, amelyben felszólít az állítólagos BKV pótdíj tartozásom megfizetésére. Nagyot csodálkozva tovább olvastam.

A pótdíj részletezőn az alábbi adatokat találtam:

Időpont: 2005.07.05, Járat: 137, Okmány: személyi igazolvány, Összeg: 13.000 Ft

A levélen nagyon meglepődtem, ugyanis a 137-es járatot végképp nem ismerem, és soha senki tudtommal nem büntetett meg, de még csak nem is igazoltatott. Az okmánynál személyi igazolványt tüntettek fel, ez nyilván azt jelenti, hogy ezzel "igazoltam" magam. A dologban az a pláne, hogy én külföldi állampolgár vagyok. Az adott időben itt tartózkodtam ugyan Magyarországon, de személyi igazolványom nem volt és a mai napig nincs. Csak útlevéllel, tartózkodási engedéllyel és lakcím kártyával rendelkezem. Soha senki, aláhúzom senki nem igazoltatott (se rendőrség, se BKV se senki), csupán a munkaadóimnak és állami szerveknek (APEH még ilyesmi) lehetnek meg az adataim.

Kérdéseim a BKV felé a következők:

Hogy kerülhettek az adataim a BKV-hoz? (nevem, címem) ha soha nem is igazoltattak? Milyen adatokat tartanak rólam nyilván a BKV-nál? Honnan tudják hogy létezem? Honnan vesznek ilyen kamu adatokat? Csak pár éve tartózkodom itt, de a 137-es járaton az életemben nem jártam!

Természetesen az ügyvédnek válaszoltam, nem vagyok hajlandó ilyen égbőlkapott pótdíjakat befizetni, hiszen engem biztos nem büntettek meg, de még csak nem is igazoltattak. Ha igazoltattak volna, csak külföldi útlevelet tudok mutatni, azokat még tudtommal addig nem engedik el, amíg nem rendezik a pótdíjat (legalábbis ezt olvastam valahol). Nagyon ritkán használom a BKV-t, inkább autóval közlekedek. De amekkora mákom van, az adott időszakra megtaláltam még a bérletemet is! :-) 2005-ben ugyanis valóban BKV-ztam valamennyit.

Az esetet jelentettem az adatvédelmi biztos felé is, mert itt valami nagyon bűzlik. Nem értem hogyan jutottak az adataimhoz.

F. Mónika

A Volánbusznál szokás, hogy a buszvezetők reggel felmarkolnak egy csomó jegyet, amit eladnak az utasnak, majd az utazás végén visszakérik. Ezt eljátsszák naponta 10-20 alkalommal és máris kerestek napi 2-4 ezer forintot a Volán kárára. Mi meg utazunk a lepukkant buszokon, mert nincs pénz. Olvasónk jeggyel trükköző Volán sofőrt fogott néhány hete amit az ügyfélszolgálatnak is megírt:

Tisztelt Címzett!

Ma a 15:45kor induló M7-esen át haladó Etele térre tartó buszra Érd felső után szálltam fel, nem fogadott meglepetés amikor a sofőr három darab huszas érmét és egy sárga papír cetlit nyomott a kezembe a kétszázas bankómért cserébe. Nem vártam meg, hogy az Úr odasugja nekem, hogy adjam oda mielőtt leszállok, rávágtam, hogy JEGYET szeretnék, mire az hangzott válaszként, hogy "jaaa... olyat IS lehet".

A busz rendszáma DZA-047, illetve egy a harmincas évei elején járó úriemberről van szó. Amennyiben nem szigoritanak az imént leírtakkal kapcsolatban el fogok gondolkodni azon, hogy nem érné-e meg nekem a 90%-os kedvezményes diák bérlet vásárolnom, mivel azzal is ugyanúgy fel tudnék szállni, illetve ha ellenőrrel találkozok felmutatok egy sárga jegyet.

Köszönöm a figyelmet,

Varga Tamás

Vasárnap délelőtt a MÁV helyett kénytelen voltam a hasonlóan kiemelkedő színvonalú szolgáltatást nyújtó Volánbusz szolgáltatásait igénybe venni. Bár a blog BKV-val foglalkozik, muszáj bemutatni, hogy nem csak a BKV, a Volán pénztárban is érheti meglepetés az embert:

Tisztelt Volánbusz Ügyfsz!

2008. október 12-én 8.39-kor Érden lévő jegypénztárukban próbáltam jegyet venni az utazásomhoz, mert az állomáson lévő három jegyautomata közül egyik sem működött. A váróteremben, a mosdónál lévő első ablakoz mentem a jegypénztárhoz. Az ablak másik oldalán egy nő ült, kezében és szájában egy Fornetti süteménnyel, asztalon morzsák, kajamaradék és tömérdek fémpénz.

Hosszú perceket álltam az ablak előtt, mire jelzést adott, hogy mondhatom, mit szeretnék. Jó reggelt kívántam neki, és jó étvágyat, amire a reakciója egy „Monnyad!” volt, amit a süteménnyel megtömött száján ejtett ki. Fiatal vagyok, a hölgy sem volt annyira idős. Én magáztam, köszöntem, ő letegezett, és még csak vissza sem köszönt. Nem probléma.

Kértem a jegyet, mondtam neki mettől meddig kérem, és jeleztem, hogy van egyesített bérletem. Száját ezután egy „kéccáz” szó hagyta el. Ekkor eszembe jutott, hogy a kedvezmények felsorolásakor elfelejtettem említeni, hogy diákigazolványom van, ezért az 50%-os kedvezményt az egyesített bérlet mellé, még szeretném igénybe venni.

Pénztárosunk ezen nagyon kiakadt, és kioktató szövegbe kezdett. Elnézést kértem, hivatkoztam arra, hogy korán van még nekem, és arra is, hogy bíztam benne, hogy fiatalos kinézetem miatt ezt észreveszi. „Mikor kell mondani? Mér most mondod?” „És ha kinyomtatom a jegyet?”. Harmadszorra kértem elnézést,  mire mondta, hogy egy százas lesz. Ekkor már süteménnyel csak félig tömött száján még mindig kioktató szöveget mondott, amivel már nem foglalkoztam.

Az ablak alatt lévő nyíláson beadtam neki az útközbe kiszámolt 100 forintot apróban, három darab 20-ast, három 10-est és két 5-öst. Az ablak alatt bedugott pénzt a többi közé húzta, majd kiszámolt belőle 75 forintot, és jelezte, hogy ez kevés. „Ez csak 85”, mondta, majd: „Ja nem, csak 75”. Egyre jobb, mondtam magamban, majd a vitát elkerülendő adtam neki még egy ötvenest. Vissza természetesen egy 10-essel kevesebbet adott, így 35 forinttal sikerült lehúznia, amiért csak azért nem reklamáltam, mert így is elvett az időmből rengeteget, és perceken belül indult a buszom.

Ha lett volna időm, valószínű a helyszínen panaszt tettem volna a lenyúlás és az asztalon lévő kupi miatt, és bár a táplálkozása nem zavart, teli szájjal szerintem ügyféllel nem beszélünk, főleg nem ilyen hangnemben.

Ugyan ezen az állomáson van egy bérletpénztáros hölgy, aki minden bérletvásárlásomkor különbözű címletekkel próbál megrövidíteni. Az elején apróban kezdte, az elmúlt hónapban már egy 500-ast felejtett el visszaadni. Mindig jelzem neki, hogy kevés a pénz, mindig elnézést kér, és szó nélkül visszaadja.

 

Várom visszajelzésüket!

Nem titok, a BKV-figyelő Budapesttől egy kicsit távolabb lakik, és a fővárost minden nap vonattal közelíti meg. Annyira szerencsés embernek mondhatja magát, hogy az ország két szuper közlekedési vállalatával is utazhat, legalább napi 45-60 percet. Amikor nem a Gaskó sz*patja az utasokat, akkor épp a MÁV:

Vasárnap a 13.07-es dunaújvárosi vonattal szerettem volna a Délibe menni, Érd-felsőről. Ebben az időben 1 egység Flirt motorvonat szokott járni, mióta a MÁV átcsoportosította az Érdieknek ígért új vonatokat Komárom felé, illetve külföldre (magyar embernek a szar is jó jeligére).

A MÁV fejesei még nem jöttek rá, hogy egy Flirt nem elég. Egy átlagos vasárnap délután sincs rajta ülőhely, általában állni kell, és nem mindenki bír ki 40 percet állva. A MÁV ma is nagyon jól szervezkedett. Ma is egy egység vonatot küldött, amikor számíthattak rá, hogy az EFOTT-ról hazatévedő emberek a dunaújvárosi vonattal fognak menni.

Eredmény: Ajtóban ülő, csüngő emberek. Felszállás lehetetlen. Meg kellett várni a következő 1 óra 30 perc múlva érkező vonatot. Köszönhető ez a fasza szervezésnek.