BKV-figyelő

Kedves BKV-figyelő!

Józsefvárosban időközi polgármester választás lesz vasárnap. A hétvégén az SZDSZ kampánybusza és óriásplakátos kocsija járta a kerületet, amelyből a "mosolyogj Józsefváros" és Kóka János kampánydala a "Kék! kék! kék! a szíve" szólt.

Olvasónk egy ájulás szélén lévő utasra lett figyelmes az Árpád hídnál a metrómegállóban. Az utas segítségére sietett, aki csak egy pohár vizet kért, ám ezt nem volt egyszerű beszerezni. Az állomáson álló ellenőröktől és biztonsági őröktől próbált segítséget kérni. Az előbbi kijelentette, hogy ő nem mozdul a helyéről, neki ott kell dolgoznia, utóbbi észre sem vette, hogy meg lett szólítva, később mégis segített:

Lépegetek ki a minap a metró szigorúan ellenőrzött katakombájának kijárata felé az Árpád hídnál, amikor valami nagyon fehéret látok. Egy asszony arca az; idősödő nő, aki mindjárt elájul. Az emberek kötelességtudóan kikerülik, a tőle karnyújtásnyira álló BKV-ellenőrök érdekes mintázatot találtak az állomás homlokzatán, azt bámulják; a szerencsétlen már a falat támasztja.

Odaugrom, karomat a karja alá tartva fölteszem a szokásos nagyon hülye kérdést, hogy rosszul van-e. Jaj, nyögi, bizony nincs ám jól, nagyon kéne egy pohár víz. Különös balett-táncba kezdek, fél kézzel a hölgyet tartva, fél lábbal a legközelebbi, ruházata alapján egy biztonsági őr, egy BKV-s és egy kidobóember keverékét megtestesítő ifjúhoz próbálok lépkedni, lehetőleg nem vonszolva partneremet, egyensúlyozva elmaradhatatlan, súlyos válltáskámat, szabad kezemmel integetve az ontológiai problémákon merengő fi képe előtt, hátha észrevesz. Na most gondoljanak bele, a közelmúltban lebénult az arcom, Bell-féle bénulás, hülyén beszélek egy kicsit, a szemem meg, az egyik, tágra volt még meredve. Fegyencszívecs, legyenh/-fíves. Pöszítem.

Gábor nevű olvasónk egy hosszú levelet (amolyan szájbarágót) írt az időalapú jegyrendszerről. Miközben a BKV igen rossz megítélésben van a szolgáltatásait igénybevevők körében, folyamatosan botrányok övezik, addig a lentebb leírt egyszerű lépéssel sem szándékoznak a becsületesség felé nyitni. Fenntart egy idejét múlt, igazságtalan és sokak számára aránytalanul költséges rendszert. -Írja Gábor. Levele egyébként érdekes és tanulságos, érdemes végigolvasni:

Hogyan károsíthatja meg a BKV nap, mint nap a fizető utasait? És mi lehet rövidtávon a megoldás.

A bérlet nem mindenkinek alternatíva, ezért sokak egyszeri utazási jogosultságot, jegyet vesznek. A sokfajta jegytípusból a vonaljegy esetében azonban a fizető utasokat komolyan képes megkárosítani a közlekedési vállalat! Hogyan?

Az árával? Drága a Budapesti vonaljegy, akár európai viszonylatban is nézzük?

Nem.

Ha nem drága, akkor mégis hogyan szenvedi el a kárt az utas?

Az utas, a vonaljegy vásárlását követően a BKV utazási feltételeiben megszabott módon köteles a járművön vagy a metró területére lépve érvényesítenie a jegyét és ezt az utazása során minden átszálláskor, meg kell tennie, attól függetlenül mennyi időt és távolságot szándékozik utazni.

Az utas így egy megállóra is 300 forintot fizet ki a cégnek, és akkor is ennyi a díj, ha egy vonal teljes hosszát, egy irányba végállomástól végállomásig végigutazza.

Belátható, hogy ez igazságtalan és ezt a fejlett országok is felismerték már, azaz az utas érdekvédelmi szervezetek, de még maguk a közlekedési vállalatok is, így többféle módszert alkalmaznak az arányos tarifák fizettetésének megteremtése érdekében. Elterjedt módszer az utazási idő vagy a megtett távolság alapján fizetendő díj alkalmazása, vagy ezek kombinációja.

Pénteken, azaz november 13-án az esti órákban utaztam a 23-as busszal a Boráros tér és a pesterzsébeti végállomás között. A buszt a Közvágóhíd megállónál két biciklis előzte meg. Egyikük a lámpánál eltűnt, a másik ment tovább a Soroksári úton előttünk. Elhagytuk a Kvassay Jenő utat közelítettünk a biciklis felé. A kerékpáros a busz mellé került, de a buszvezető a busz oldala és a padka között 15-20 centi helyet hagyott, ahol a biciklis nem fért el. Halk, majd egyre hangosabb csikorgó-súrlódó hang jött az ajtó felől, majd ezeket egy erősebb puffanás követte. Amikor megláttuk a biciklist a padkánál világos volt, hogy honnan jött a hang, és az is, hogy a buszvezető ráhúzta a kormányt, leszorította. Elmentünk mellette, hátrafordultam, és akkor láttam, hogy a srác elesett, mutogatott, de rövid idő elteltével felállt és utánunk eredt. A következő megállóban ismét megelőzött minket.

A BKV augusztusban a Ráckevére induló 18:35-ös HÉV-et 6 kocsisról 3 kocsisra cserélte. Ezzel csak az a baj, hogy ebben az órában csak ez az egy járat megy el a végállomásig, és a szerelvény már a Vágóhídnál tele van:

Kedves BKV-figyelő!

Az észrevételem a Ráckevei HÉV-vel lenne kapcsolatos. Körülbelül augusztus elejéig a 18 óra 35-kor, vágóhídról induló HÉV 6 szerelvényes volt! Szomorúan vettem ezután tudomásul, hogy 3 szerelvényre csökkent ez a járat. A problémám ezzel csak az, hogy ebben az órában ez az egy járat megy végállomásig, és már a Vágóhídon olyan tömeg van a HÉV-en, hogy állni is nehézkes rajta. Aki pedig ül, borzasztóan kényelmetlenül tudja ezt tenni, mert mozgásra nincs lehetősége.