Tisztelt BKV!Reggelente szenvedő alanyai vagyunk annak, hogy ha a Szentendre útról a Kaszásdűlő HÉV megállót szeretnénk gépkocsival keresztezni (oda járnak iskolába a gyerekeink, így időre kell érkezni), akkor rendszeresen több mint 10-15 percig is eltart, amíg a feltorlódott kocsisor átkel a HÉV átjárón. Naponta fordul elő, hogy még csak feltűnik a HÉV a távolban, amikor már pirosra vált a szemafor, így a gépjárműben várakozva végignézzük a szerelvény beérkezését az állomásra, a le- és felszállást, majd a HÉV áthaladását a kereszteződésen. És a fehér villogó jelzés "elmarad", mert az ellenkező irányból is feltűnik egy HÉV, és kezdődik minden előlről.Sorompók közé szorult autók. IllusztrációAz már tényleg pech, de ilyen is volt már, hogy a 3. vonat is megérkezett... Tudnának esetleg tenni valamit ennek a közlekedési anomáliának a megszűntetésére? Nem lenne elegendő ténylegesen csak a HÉV indulása előtt néhány másodperccel pirosra állítani a lámpát? Sajnos sokszor tapasztalom, hogy a türelmüket elvesztő autósok a pirosban hajtanak át, ami balesetveszélyes, de sajnos egyre több követőre talál. Külföldi példák bőven akadnak, hogy csak a lehető legszükségesebb időre zárják le az áthaladás elől a forgalmat, ez sokat segítene ebben az esetben - és rajtunk is.Bízva segítő szándékukban,Tisztelettel: Huhn Ágnes
Miért zárják le a sorompót 10 perccel előbb?
Meglopta a lyukasztó a gyanútlan utast
A metrón a menetjegy 60 percig érvényes. Az érvényesség ideje könnyen leolvasható, a jegyre bélyegzett számokból. Olvasónk körültekintő volt, és érdeklődő, ezért megvizsgálta a számokat. Mit vett észre? A néhány másodperce lyukasztott jegye már csak 10 percig érvényes. És mi van, ha jön az ellenőr?
Kedves BKV-figyelő!
Ma (2008.09.05) reggel, 8:56 perckor a 3-as metró Lehel téri állomásán kezeltem a jegyemet, ezután megdöbbenve vettem észre, hogy a gép hibás időt bélyegzett rá: 09050806, ami 8:06, tehát 50 perccel korábbi időt nyomtatott a jegyre, így tulajdonképpen már csak 10 percig volt érvényes. Szerencsére ahol leszálltam nem volt ellenőr. Ez valami új bevételi forrása a BKV-nak, hogy átállítják a jegykezelő automatát, hogy olyan utasokat is tudjanak büntetni, akik kezeltek jegyet?
Egy utas
A paraméterkönyvtől ments meg Uram minket
Annyi észrevételt kaptam a járatcsökkentéssel (paraméterkönyvvel) kapcsoltban, hogy mostanáig nem tudtam végigolvasni az összeset, és óráról-órára egyre több panaszt kapok. Ezekből az észrevételekből készült összeállítást olvashatjátok. Ezek az észrevételek azért kiemelten fontosak, mert a BKV szerint az átállás zökkenőmentes volt. És az utasok szerint?
Itt is van első utasunk Balázs, aki szerint ekkora fejetlenség rég volt ennél a cégnél. Járatok mennek össze-vissza számozva, azt sem tudják hova:
Mindenfelé olvasni arról, hogy a BKV augusztus 21-e óta átalakít és átalakít, sőt, az Indexen most is kint van, hogy hétfőn senki ne rutinból közlekedjen, mert a BKV átalakít.A BKV szerintem nem átalakít, hanem konkrétan megbolondult, és a maradék hűséges utasát most idegeníti el magától nagyjából örökre, ami valószínűleg egyet jelent majd a hosszú éveken át tartó, rengeteg adóforintba kerülő haláltusával. (Nem hiszek a frissen kinevezett új emberben sem.)A történet, ami mindezt mondatja velem, szerdán és csütörtökön történt, és a megértéséhez mindössze annyit kell tudni, hogy augusztus 21-e óta nincsenek piros és fekete buszok, hanem vannak számmal jelölt normál járatok (régen: fekete), valamint számmal és E betűvel jelölt gyorsjáratok (régen: piros). Mindez azért, mert az "új" megjelenítőkön (amik immáron több mint egy évtizede működnek vagy inkább nem működnek a BKV járatain) nem lehet piros színt megjeleníteni, és állítólag a külföldiek számára ez problémát jelentett, hogy a bekeretezett, fekete alapon zöld 173-as piros vagy fekete. Bárcsak tudnám, milyen külföldiekről van szó? Akiket Demszky évről évre ellehetetlenít a már tömegközlekedéssel is járhatatlan állapotú városban? Budapestre már csak az igazán elhivatottak jönnek nyáron, ők pedig ennél sokkal intelligensebbek. De a legszebb, hogy most már nemcsak ők nem tudják, min utaznak, hanem mi, budapestiek sem!Szerdán délután állok a Felszab (Ferenciek) téri megállóban és várom a piros 173-ast, amikor begördül a klasszikus, csuklós Ikarus, rajta 173-as tábla. A táblából megállapítom, hogy ez fekete - "minden vastag fánál megáll", noha ilyen busz eddig inkább a piros 7-173-as járatokra volt jellemző. Mindegy, erre tehát nem szállok fel. Begurul mögé egy Volvo busz, tipikusan olyan, amilyenek eddig a fekete 173-asok voltak. Nézem a táblát: bekeretezett 173. Akkor ez most mégis mi a francot jelent? Két fekete csak nem jön egymás után, gondolom, és felszállok. A busz belső kijelzőjén se keret, se E betű, és bizony beáll az Astoriánál levő megállóba, tehát fekete, hogy rohadjon meg. Mégis kettő jött egymás mögött. Mindegy, hazazötykölődtem vele.Csütörtök éjjel 10 után hazafelé tartok a Rádióból, állok a Keletinél a megállóban. Rövid várakozás után feltűnik a tegnapi buszom: Volvo, külső megjelenítőjén bekeretezett 173-as. Éjjel az ember már nem válogat, azzal megy, ami jön. Felszállok rá, bent ugyanazt látom a belső kijelzőn, amit tegnap: 173-as jelölés, se keret, se E betű - tehát fekete. És mégsem áll meg a Dózsa György útnál. Ekkor kezdenek el zúgolódni az emberek. Aztán a Cházár András utcánál sem, aztán a Stefániánál sem. Ez bizony piros/gyors 173-as.Hangsúlyoznám: kívülről-belülről ugyanaz a busz - ráadásul egy olyan, ami régen tipikusan fekete 173-as volt -, a külső megjelenítőn keretes 173-as (aminek augusztus 21 óta nem szabadna előfordulnia), a belsőn sima 173-as jelöléssel, szerda délután fekete, csütörtök éjjel piros. Utóbbi esetben nekem mázlim volt, de az azért egy picit durva, amikor a negyedóránként vagy még ritkábban járó éjszakai közlekedésben az ember akaratán kívül nem arra a buszra száll, amire gondolja, és elhozzák a halálba, ahonnan akár kilométereket gyalogolhat vissza az éjszakában. A Hungáriánál néhány potyára elhozott utas előrement az első ajtóhoz és üvöltött a buszvezetővel, a Bosnyákon már csak egy idős néni kiabált a vezetővel mérgében: "HOL AZ E BETŰ? MONDJA, HOL AZ E BETŰ?"Magyarország, 2008. Szánalomvölgy.
Eldőlt, mint az ólajtó
Milyen lelkivilága lehet egy olyan járművezetőnek, aki azt hiszi, hogy a háta mögött 100 ember helyett 100 zsák krumpli van? Egy ilyen embernek egyáltalán minek adnak jogosítványt?
Szia Figyelő!Egy drámai sztorit szeretnék veled megosztani. A szenvedő alany egy 6-7 éves korú kislány volt, a negatív szereplők pedig egy sietős sofőr, egy leharcolt 25-ös busz és közvetve a BKV-tól az a személy, aki kiengedte a forgalomba ezt a buszt.Újpesten akartam fölszállni a 25-ös buszra a Beller Imre út közelében. A várakozó utastársaim között volt egy nagymama a fent említett, ekkor még álmos kislánnyal a kezében. Busz megjön, mi felszállunk. A sofőrnek nagyon sietős lehetett, mert a lábam még a lépcsőn volt, ő már csöngetett, sőt ajtó be és indult padlógázzal. A lány persze fürge volt, gyorsan beállt a leghátsó, hátrafelé néző páros üléseknél lévő ficakba még a repülőstart előtt. A busz leharcolt volt, ami abban is megnyilvánult, hogy hiányzott az a funérlemez, amely ezeket az üléseket elválasztja az ajtóktól. A nagymama még készült leülni az induláskor és szólt a lánynak, hogy kapaszkodjon.A lány persz nem kapaszkodott, tán elfelejtette az álmossága miatt. Alacsonyabb volt, mint a felső keresztrúd - és háttal állt a hiányzó lap felé... Hátraesett a repülőstartkor!De mert a lába beakadt az alsó keresztrúdba, gyakorlatilag a térde körül fordulva hátradőlt - vitte a lendület. A fejét pedig beverte jó alaposan. Szerencsére nem a lépcsőfok szélébe, mert azt nem élte volna túl. És csak egyszer, mert hátranéztem felszállás után. Az esést ugyan nem tudtam megakadályozni, de azt igen, hogy másodszor is beverje a fejét, mert nem tudott megkapaszkodni. A sofőr nem törődött az esettel, csak hajtott tovább. A lány végigsírta az útjuk hátralévő részét a nagymama ölében...Üdv: mig8
"JÚ MÁSZT PÉJ SZIX TÓZEND!"
Budapestre születni kell. Aki nem itt él, és fellátogat Pestre, annak talán a tömegközlekedéssel lesz a legnagyobb problémája. Turisták is a tájékoztatások hiányára panaszkodnak a legtöbben. Egy tolmács keresett meg a minap és leírta részletesen, hogy ma, Budapesten miért nem jó turistának lenni. Kevés az angol nyelvű tájékoztató, és ami van, azok is nagyrészt hibásan vannak fordítva.
Kedves BKV-figyelő!
Annak a pár héttel ezelőtti sajtóhírnek a fényében írom most e levelet, hogy a BKV mennyire rontja minden hazai turisztikai szerv próbálkozásait a külföldiek hazánkba csábítására. Külföldiek (s többször nem alacsony rangúak) magyarországi látogatásain dolgozó angol-magyar tolmácsként nem ismeretlen számomra, hogyan bánnak az itthoni szolgáltatói szektor képviselői - főképp az áruházi eladók - a külföldiekkel, de a nyáron több esetben is tapasztaltam a BKV kiemelt szerepét ez ügyben. Azért is a BKV-Figyelőnek írok, mert magának a BKV-nak megírni ezt úgy gondolom, felesleges. Bízom benne, hogy így, a szélesebb nyilvánosságon keresztül sikerül legalább a baj felismeréséig eljutni.
A turisták kezelésének problémája több szintű, s ezért sajnos nehezen orvosolható. A dolgozók kommunikációs téren képzetlenek, nyelvtudásuk gyakran még az alapfokot sem éri el, az angol nyelvű tájékoztatók fordítása rossz (és elhagy gyakran fontos információkat!), és a mondatok gyakran értelmetlenek. Mindez különösen nehézzé teszi egy olyan bonyolult rendszer megértését, mint amilyen a budapesti közlekedés és a BKV rá épülő jegy- és bérletfajtái. Fontos kezdeti lépésnek tartom a turisták alapvető, írásos tájékoztatásának megújítását, hogy a külföldről hazánkba először látogató idegen szemével is nézve alakítsák ki a tájékoztató füzeteket, feliratokat.
Másik általános megfigyelésem, hogy a jegypénztárakban dolgozók értenek a legkevésbé angolul, és ők is a legkevésbé segítőkészek, vagyis gyanítom, hogy az általam tapasztalt esetekben a turista tájékozatlansága (és ebből következő bírsága) az ő általuk rosszul vagy nem kiadott információnak köszönhető. Csak egy példa: egy alkalommal a hivatalos jegyárusító és egy turista között tolmácsoltam a Deák téren, ahol az eladó hölgy folyamatosan káromkodott amiatt, hogy a fiatal férfi nem érti meg elsőre Budapest közlekedési rendszerét, és folyamatosan kérdésekkel bombázza őt azzal kapcsolatban, hogy merre menjen. A turista természetesen kihallotta a káromkodást a hanglejtés alapján, és értetlenül állt az őt érő stílus előtt, amikor ő csak a megfelelő helyen érdeklődött információról (amit végül csak részben kapott meg).
Az első történet különösen annak fényében szomorú, hogy tudjuk, a BKV ellenőröknek szóló a BKV-Figyelőn is közölt leiratában arra kér, ne büntessék meg elsőre a turistákat. Még júliusban történt, hogy a Déli Pályaudvarnál a metróból kifele jövet láttam, hogy egy a sírás határán levő külföldit fognak körbe az ellenőrök. Mivel határidőre kellett leadnom egy munkát, sajnos akkor nem volt időm megállni, de gondoltam, hogy ha még visszafelé is itt lesz a fiatal hölgy, akkor segítek neki. Tíz perc elteltével értem vissza, és még mindig két ellenőr volt az igen zaklatott fiatal nővel, aki akkor már segítségért telefonált. A kibontakozó beszélgetés leginkább egy abszurd komédiára emlékeztetett.Amikor megkérdeztem, hogy felajánlhatom-e segítségemet tolmácsként, az első ellenőrnő máris jókedvű csevejbe akart elegyedni arról, hogy hol dolgozom, miközben a másik ellenőr a kedves, de egyértelmű "Nem fogom elengedni" választ adta. A beszélgetés további része vele zajlott le. Az ellenőr előadta, hogy a turista hölgy átszállójeggyel jött az Árpád hídtól, és hogy az nem érvényes. Nem egészen értettem, miről beszél (átszállójegy ugye egy átszállással mindkét vonal teljes hosszára érvényes), azt hiszem az indoklás szerint a Deák téren nem érvényesítette újra a jegyet, pedig "rá van írva a hátára" - és itt felmutatta a kis lila fecnit, alig kivehető írással. Jó a szemem, de nem tudtam egy betűt se elolvasni belőle, ha angolul volt, ha nem. Miután elmondta, hogy "Nem érdekel, ha rendőrt hív, az is nekem fog igazat adni", előhúzta a végső érvet: "Ha a magyart megbüntetem, akkor őt is". Sajnos ezzel már nem tudtam mit csinálni, oda nem tudtam menni a lányhoz, és jól láthatóan az ellenőrök - bár baromi kedvesek voltak! - szentül hitték, hogy amit csinálnak, az pontosan úgy jó, ahogy van.
A második történet a augusztusban, a Deák téren a kisföldalattihoz vezető lépcsőfordulóban történt, ahol egyébként is többször láttam már nem épp normálisan viselkedő ellenőröket. (Egyikük például utánaszólogatott a csajoknak, meg úgy állította meg bérletfelmutatásra az embereket hogy elállta az útjukat és jó hangosan azt mondta, HŐŐ!) Szóval itt láttam, hogy két turista mennyire küszködik az ellenörrel. Ismételten bemutatkoztam. Az ellenőr, harminc körüli srác, nagyon megörült nekem, és kérte, magyarázzam el a turistáknak, hogy nekik átszállójegy kéne. Megkérdeztem a turistákat, hogy mit szeretnének, erre ők elmondták, hogy ők a Nemzeti Múzeumhoz szerettek volna menni, de a kisföldalattival elküldték őket valahova, ahonnan most jönnek vissza, és szeretnének eljutni a múzeumhoz. Fordítom az ellenőrnek, hogy a Nemzeti Múzeumhoz akarnak menni, mire ő: "Hát az meg hol van?" Pillanatnyi döbbenetem után elmagyaráztam neki (én a BKV-alkalmazottnak, kicsit abszurd, nem?), hogy egy megálló kettes metróval az Astoriáig, vagy két megálló hármas metróval a Kálvin térig. Miután nyugtázta ezt a srác, elmondtam a turistáknak is angolul. Megkérdezték, hogy miért nem mehetnek itt most át szabadon, én meg elmondtam, hogy hát mert a másik metróra való átszállásnál új jegyet kell kezelni. Igen, mondják, ezt tudják, de feleslegesen küldték őket a kisföldalattival a Nemzetihez. Kérdem, ki küldte őket, mire ők: "Hát ez az ellenőr itt!" Miután az ellenőr nem tágított, végül megkértem a turistákat, hogy - úgyis tömbjegyük volt - a legegyszerűbb lesz, ha kezelnek még egy-egy jegyet, mert ennek a gyereknek én nem fogom tudni elmagyarázni, hogy eleve ő mondott nekik hülyeséget. Amikor megkérdezték, hogy miért, csak annyit tudtam mondani, hogy "I'm really sorry, but they're undereducated."
Utolsó kommentek