BKV-figyelő

Nem utasként, hanem közlekedési partnerként szeretnék néhány keresetlen szót szólni a BKV-ról.

Én nemigen járok a szóban forgó céggel, az elavult jegyrendszer borzalmasan drágává teszi az amúgy is lassú és kényelmetlen utazást, így csúcsidőben kerékpárral, azon kívül autóval járok a városban. Az utóbbi időben egyre ritkábban fordul elő, hogy kerékpáron ülve egy autós szándékosan az életemre törne, ellenben egyre gyakrabbá válik ez a jelenség a buszokkal, főleg a csuklósokkal.

A legutolsó alkalom már végleg kiakasztotta a tűrőképességemet, de mivel tanút nehéz szerezni, a feljelentésnek nem lenne sok foganatja. Mit érez az a buszsofőr, aki a csuklós Volvójával 10 centivel mellettem előz (nem buszsávban!), majd módszeresen elkezd az út szélére húzódni úgy, hogy ha nem állok meg időben, egyszerűen odanyom az útpadkához, vagy becsűr a kerekei alá. Mennyi megaláztatást kellett valakinek elszenvedni ahhoz, hogy ilyen piti, ám halálos veszélyt magában rejtő módon próbáljon elégtételt venni pillanatnyi erőfölényének kihasználásával?

Mit gondol egy ilyen alak olyankor, amikor 20 méterrel később a pirosnál bekopogok az ablakán magyarázatot kérve, ő pedig pökhendi arckifejezéssel mereven bámul ki az ablakán, tökéletesen tisztában lévén azzal, amit csinált, és amit felvállalni már nem tud. Nem hiszem, hogy bonyolult lenne egy olyan pszichológiai teszt elvégeztetése a sofőrjelöltekkel, amely kiszűri ezeket a sérült és közveszélyes alakokat. Különben előbb-utóbb valaki meghal. Én annyit megígérhetek, hogy a kamerám ezentúl élesítve lesz útközben, és minden újabb hasonló esetben feljelentést teszek.

Ádám

Lehet szidni az időseket a banyatankjuk miatt. Meg lehet őket vetni azért, mert a reggeli csúcsban velünk együtt utaznak, és „elveszik tőlünk” a helyet. Úgy gondolom ezt már eleget tárgyaltuk, hisz a két téma eddig 600-nál több hozzászólást kapott. Egy kicsit most mindenki nézzen magába.

Az utasok nagyobb része (főleg reggel) iskolatáskával utazik. Felszállnak vele a buszra, úgy hogy a hátukon hagyják. Lökdösnek vele, útban vannak és nem törőknek azzal, ha levennék több ember férne a buszra/villamosra akárhova. Miért nincs az emberekben ennyi figyelmesség?

Én magam is táskával járok, egész nap, úgy érzem, figyelmes vagyok. Már a busz érkezése előtt előre veszem a táskámat, hogy fent a nagy tömegbe, ne kelljen ezzel szenvednem, mert régebben volt már, hogy a kapálózás miatt egy tömött buszon fejbe vertem valakit. Felszállást követően a táskát a lábam közé teszem, de nem teszem le a földre, a lábaimra támasztom, így az esély hogy megsérül szinte nulla.

A BKV külföldi példára bevezethetné, hogy minden második megállóból való kiindulás után bemondja, hogy vegyék le a táskát. Ennek bevezetéseképp tarthatnának egy „Figyelmesség napját”. Talán ha többen írtok az ügyfélszolgálatnak ezzel kapcsolatban, elgondolkodnak rajta. Hajrá:)

Jöhetnek a hozzászólások, pro és kontra:)

Ma egy olyan témát feszegetünk, mely talán már mindenkinek okozott bosszúságot, ez a guruló bevásárlótáska. (Más néven: banyatank)

A budapesti tömegközlekedők már kezdik megszokni, hogy az idősek a reggeli csúcsban intézik dolgaikat. Akkor, mikor mi iskolába vagy épp munkába sietünk, vagy épp jövünk haza onnan, déután. De a helyzet ennél már súlyosabb. Nem elég, hogy az öregek a reggeli/délutáni csúcsban több ember helyét foglalják el, ezt az új találmányt és magukkal cipelik a piacra/boltba mellyel még több helyet vesznek el tőlünk.

Beteszik maguk mellé (-1 ülőhely); rendszeresen húzzák át a lábamon és arra már ki sem térek, hogy több percet vesz igénybe, míg felszállnak vele, vagy felsegíti őket valaki. Teljes mértékben megértem, hogy az időseknek nem könnyű cipekedni. Megértem, hogy ezzel sokkal egyszerűbb a vásárlás, de ezt miért a délelőtti/délutáni csúcsban kell intézni? Miért nem ér rá nekik akkor, amikor mi dolgozunk?

Úgy vélem megoldást jelenthetne, ha a BKV járataira csúcsidőben csak jeggyel, vagy egyáltalán nem lehetne felszállni ezekkel a táskákkal.

Várom az ezzel kapcsolatos észrevételeket.