BKV-figyelő

Tisztelt BKV Figyelő, és tisztelt blogolók!

Ritkán szoktam billentyűzetet ragadni, hogy megosszam gondolataim a közzel, most azonban úgy érzem, mind e cikkhez, mind a hozzászólásokhoz fűznék néhány megjegyzést.

Elöljáróban. Hónapok óta olvasom a bejegyzéseket és a hozzászólásokat.
Szimpatikus a kezdeményezés, érdekesek a cikkek, többségében érdekesek a kommentek. Mégis, napról napra erősödik bennem egy érzés, hogy ma divat szidni a BKV-t. Ha van rajta sapka azért, ha nincs azért.

Persze egyfelől érthető, hisz a BKV és Budapest vezetősége -következmények nélküli országunkban- egészen arcátlan módon hagyja figyelmen kívül a közvéleményt. Elsősorban nem is a fizetésekre gondolok, hanem arra, hogy a tisztelt illetékesek nyilatkozataiból kiviláglik, halvány lila elképzelésük sincs arról, hogy valójában milyen szolgáltatást kap az, aki a tömegközlekedésre kényszerül. Megkockáztatom, azt sem tudják, mi az, hogy szolgáltatás. Pedig elég lenne tapasztalatszerzésre 1-2 hét, ha vennék a fáradtságot, és leerszkednének a pórnép közé, megtapasztalni azt a sok kellemetlenséget, amiről itt a cikkek szólnak.

De igazából nem emiatt szántam rá magam a megnyilatkozásra, hanem az ellenőrök, s az ellenőrzés kapcsán kialakult utálkozási divat okán.
Leszögezem, nagyon sokszor minősíthetetlen a stílus, a viselkedés, a megjelenés, s az intézkedés. Azonban szíves figyelmébe ajánlom meggondolásra minden utálkozó, kritizáló, vagy éppen inzultuson ért utazónak: vajon miért kényszerült a BKV ennyi ellenőrt alkalmazni? Mert az utasok jelentős része bliccel. Vagyis 1 petákkal sem járul hozzá a tömegközlekedés feltételeinek megteremtéséhez, ám lelkiismeret-furdalás nélkül utazik évek óta.
Kérdem én, látott már olyat valaki, hogy a bérlettel, jeggyel utazók, jogos felháborodással az ellenőr pártjára álltak volna egy potyautassal szemben? Nem valószínű. Könnyebb háborogni és felháborodni, s a BKV-t szidni a drága bérletek miatt. Pedig ugyanennyi erővel azokat is szidhatnánk, akik miatt mi többet fizetünk. Vagy akik miatt ennyi ellenőrt kellett munkába állítani.

Vagy beszéljünk a tisztaságról. Nem hiszem, hogy normális, kulturált társadalomban ennyi hányást kell a takarítoknak eltakarítani. Persze jogos elvárás, hogy ha már fizettem az utazásért, akkor higiénikus környezetben tehessem meg, de megint csak úgy érzem, hogy nagy szükség lenne a deviáns utazókkal szembeni általános fellépésre az utastársak oldaláról is.

Hiszem, hogy lényeges változásokhoz nem elég, ha csak a BKV látja be és javítja ki a hibáit, hanem szükség van egy tudatos, szociálisan fejlett, érdekeit védő, és azért tenni is hajlandó, nem közömbös, kulturált utazóközönségre.


Cz. Z.
(név és cím a szerkesztőségben)

„30 napos bérlettípus a Fővárosi Közgyűlés 2007. december 20-ai döntése nyomán 2008. január 1-jétől már nem létezik a BKV Zrt-nél. Az új havi bérlet tetszőleges kezdőnappal vásárolható meg és érvényessége mindig az adott hónap hosszúságától függ (tehát nem minden esetben 30 nap!).”