BKV-figyelő

Ha BKV utasokat most két részre osztom. Vannak azok, akik a lenti történet után anyáztak volna egyet, hogy a vezető miért nem tájékoztatott, és vannak azok, akik örülnének egy hasonló garázslátogatásnak. Még nem baj, ha nem érted, hogy miről van szó. Itt a levél:

 

Kedves BKV-Figyelő!

 

A sofőröket ért sok kritika miatt gondoltam érdekes lehet egy ellenpélda. A 9:20-as 150E járattal tartottam a Fehérvári út felé, hogy ott a 4-es villamosra szálljak. Megjegyzem, nagyon értékeltem a BKV járatnyújtását, épp jól jött. Utazás közben elmélyülten olvastam, a megállókra nem figyelve, úgyis a végállomásig megyek. Nos, a Fehérvári úton a figyelmes sofőr nem próbált megzavarni a műélvezetben azzal, hogy a végállomásra felhívja a figyelmemet a hangosbemondójával, vagy a motor leállításával. Az olvasásból akkor néztem fel, mikor a busz már fordult át a másik oldalra, ahol a visszafelé irány első megállója van, de nagy meglepetésemre nem álltunk be a megállóba. Érdeklődésemre közölte, hogy már le kellett volna szállnom, és hogy legközelebb a garázsban állunk meg. Ez nagy jótét egy olyasvalakivel, aki még sosem járt a buszgarázsban, csak a régi 41-es vonalán láthatta számtalanszor a sok buszt benn, és hiába vágyódott közelebbről is megismerni a helyet, a határozott "idegeneknek belépni tilos" elriasztotta.

 

Nagy várakozással tekintettem hát az ingyenes garázslátogatás elé, és az érintett buszmegállóknál szorongva gondoltam arra, hogy talán kitessékel a sofőr, de nem tette, állhatatosan eljuttatott a garázsba. Sajnos meglehetősen sietős volt a dolgom aznap, nem maradhattam, és a sofőrnek (akinek e gesztusa talán a blogban való szereplés szándékának jele) ezúton üzenem, hogy szerencsére így sem késtem el.

 

flugi

Pontos dátum, járatszám és a beküldő neve kérésre nem szerepel a levélben, így elkerülhetjük, hogy a rendes buszvezetőt utas orientált magatartása miatt megbüntessék.

Tisztelt BKV-figyelő!

Az alábbi bosszantó dolog történt velem tegnap (péntek, okt.3.) este pontban hatkor. Kétéves gyermekemmel, babakocsival, 8 hónapos terhesen (tehát látható hassal) vártunk a 75-ös troli Dráva utcai megállójában. A troli jött is, csak éppen pont a 133-as busz után pár másodperccel.

A busz beállt a megállóba (egy M-es), a troli meg lazán két méterre a járdától mögé kanyarodott, hátsó fele kilógott az ott parkoló autók mellé, és kinyitotta ajtaját. Mint azt gondolom mások is tudják, a régi típusú trolira terhesen/lábfájósan/idősen/babakocsival amúgy sem egyszerű felszállni, ha nem közvetlenül a járda mellé áll be (szinte soha). De ha a hátsó ajtó előtt, mely az egyetlen, ahol legalább a középső kapaszkodót kiszedték - ettől babakocsi-kompatibilis, muhaha! -, egy Opel suv parkol szabályosan, akkor teljesen lehetetlen.

Mindezt pár másodperc alatt felmértem, majd előre "loholtam" a babakocsival és mondtam, valamint mutogattam, hogy így nem tudok felszállni. A trolibusz vezetője végigmért, majd akkurátusan becsukta az ajtót és elhajtott. Én egy döbbent bazmeggel, a kislányom egy kedves "Deje vissza, busz!"-szal konstatálta a jófej sofőr taktikáját. Megjegyzem, a 65 000 forintos GYEDemből 8250 forintot minden hónapban erre a magas színvonalú (babakocsival amúgy is csak üggyel-bajjal használható) szolgáltatásra költök.

Üdvözlettel, Hanna

Kedeves BKV-figyelő!

 

Pénteken 6 óra körül utaztam a 6-os villamoson az utolsó előtti ajtónál, a csuklóban. Zenét hallgattam és bambultam, majd arra figyeltem, hogy mindenki az én irányomba néz, undorodó fejjel. Rögtön végignéztem magamon, hogy mit néznek, de nem találtam semmi különöset. Ezután végignéztem a villamoson, és elfogott a hányinger.

 

Az ajtó mellett egy hajléktalan férfi ült rövidnadrágban, akinek a két lába szinte teljesen fehér volt. Gomba, vagy valamilyen betegség lehetett, pontosan nem tudom, de az biztos, hogy egész úton vakargatta. Nem volt szép látvány, hogy azzal a kezével fogta meg a kapaszkodókat, amivel előtte a beteg lábát vakarta.

 

 

Aki a következő megállóban felszáll erre a villamosra, leül az úr helyére, majd leszállásnál megfogja azokat a kapaszkodókat, amiket ő, akkor nagy esélye van arra, hogy a fehér gombái közül párat megkap. Már csak abban bízok, hogy hazaérkezéskor, és a munkahelyre beéréskor az embereknek az első dolga az, mint nekem: A kézmosás. Percekig szoktam súrolni a kezem szappanos vízzel, hogy a csúszós, ragadós kapaszkodók nyomait lemossam magamról.

 

A blogon egyébként olvastam már olyan esetet a hozzászólások között, hogy egy fiatalúr kapaszkodás után az arcát megvakarta, és másnapra nagy sebek keletkeztek az arcán. Akkor nem akartam elhinni a történetet, de a fentiek fényében ezt már el tudok képzelni…

Tisztelt Figyelő!

 

Szerda délután indultunk a Baross utcából két barátommal, és barátnőmmel a Déli pályudvar felé. Hogy mivel? Hát riksával. A riksa három kerekű bicikli szerű alkotmány, amelyen elöl ül a vezető, aki teker (jelen esetben én) és hátul az utas, vagy utasok (jelen esetben a barátnőm) aki(k) nem teker(nek). Másik két barátom egy-egy riksát vitt üresen. Az útvonalunk: Baross utca-József krt.-Kőfaragó u.-Gyulai P. u.-Rákóczi út-Erzsébet híd-Attila út-stb.

 

 

A körúton kisebb dugó fogadott minket, ezért nagy örömmel fordultunk le róla, ám ezután következett a Rákóczi út. A riksa aránylag alacsony sebességéből adódóan biztonságosabb vele a busz-sávon közlekedni, mint attól jobbra, ezért a már előbb említett jobb szélső sávot választottuk. Tudom, hogy szabálytalan, de biztonságosabb.

 

Igyekeztünk úgy közlekedni, hogy ahol csak lehet lehúzódtunk (pl a Károly körútnál) és elengedtük a buszokat. Ennek ellenére volt, hogy csak araszolásra kényszerítettünk egy-két buszt, még az Erzsébet hídon is.

 

Meglepődve tapasztaltam a buszvezetők előzékenységét, egy rossz szó, egy dudálás, de még egy mogorva arckifejezés sem történt, aminek nagyon örültem. Amikor behúzódtunk egy-egy utcába, hogy elengedjük a mögöttünk araszoló buszt, többen mosolyogva bólintottak, vagy intettek köszönés képpen.

Ez úton szeretném megköszönni a szerda késő délután Rákóczi út-Erzsébet híd útvonalon közlekedő számos buszsofőrnek, hogy egyenrangú közlekedési partnernek tekintettek, és nyugalmukkal, előzékeny közlekedési stílusukkal biztosították mindannyiunk biztonságos közlekedését. Köszönöm!

Remélem annak ellenére, hogy nem egy véres sztorit írtam le egy renitens sofőrről, vagy egy széteső elképesztően koszos buszról felkerül a blogra, mert gondolom a jó példát is meg kell mutatni, ami követhető, és irányadó.