Az utasok hozzáállását, viselkedését firtatta a napokban a BKK egyik jegypénztárosként dolgozó munkatársa. Levélírónk is elismerte, hogy a modortalanság gyakran a tömegközlekedésben dolgozókat is jellemzi. Erre reflektál Mónika levele, akivel egy villamosvezető volt udvariatlan. (Mai levelünk korábban érkezett, nem a jegypénztáros levelére adott válasz, inkább csak a témája miatt van összefüggés.)
Mint az olvasónk leveléből is kiderül, nem az ellen volt kifogása, amit a járművezető mondott, őt inkább a hangnem, a hozzáállás zavarta. A következtetés levonható, nem bonyolult: ha kölcsönösen megadnánk egymásnak a tiszteletet, számos konfliktushelyzet elkerülhető lenne. Meggyőződésem, hogy ez az általános, ugyanakkor ezek az esetek rossz szájízt adnak.
Ma este (2013. február 18. - a szerk.), egy igen hosszú nap után a Széll Kálmán téren sétáltam a 18-as villamos felé. Nem állt még be a megállóba, ott várakozott nyitott ajtókkal, ahová beérkezni szokott. Gondoltam, hogy felszállok rá, az a pár méter mit sem számít (hiszen nyitva voltak az ajtók, kit zavarnék?).
Miután elfoglaltam a helyem, egyszer csak rám szólt egy mogorva női hang: Vééégállomás (hozzáteszem, a villamos már 5-10 perce bent állhatott). Ránéztem a hang tulajdonosára, és egy meglehetősen ápolatlan, BKV-s egyenruhában lévő "hölgy" állt előttem. Köszöntem: Jó estét. Erre az előbbi nem épp kedves hang újra megismételte, hogy: Vééégállomás. (Talán ezt szánta köszönésnek, vagy azt hitte süket vagyok?!)
Mondtam neki, hogy "nem most érkeztem, hanem a másik irányba tartok". (Egyébként sem úgy néztem ki, mint aki elaludt a járművön, ráadásul mivel elhaladtam mellette, amikor még a vezető fülkében ült, láthatta, hogy felszállok.) Erre közölte az előbbihez hasonló, ha nem durvább stílusban, hogy: "akkor le lehet szállni, és a megállóban felszállni". Mondtam neki, hogy: "ezen a pár méteren már mi múlik?", erre annyi volt a válasz, hogy szálljak le.
Megkérdeztem a "hölgytől", hogy "miért vannak nyitva az ajtók, ha nem lehet felszállni?", amit tudomásom szerint nem tilt semmi (és így utólag tovább gondolva ezt nekem honnan kellene tudnom, hiszen egy leszálló helyen állt a villamos, járda mellett, nem a sínek között?!), majd odavágta, hogy az ajtók azért vannak nyitva, hogy ő át tudjon menni egyik fülkéből a másikba. De ezt már meglehetősen támadóan mondta, úgyhogy tényleg jobbnak láttam leszállni.
Kérdezem én: stílust nem tanítanak a BKV-nál? Hogy talán az ügyfél az első, mivel belőlünk élnek? Félreértés ne essék, nem azzal van bajom, hogy le kellett szállnom. Most először, és utoljára szálltam fel ott. Nekem a stílussal, a hangnemmel van problémám. Nekem alap, ha valakit megszólítok, köszönök neki. A másik dolog, hogy ha én megadom a tiszteletet, joggal várom el ugyanezt.
Ügyfélszolgálaton dolgoztam évekig, tudom azt, hogy az én viselkedésem egyben a szervezetet is minősíti, ahová tartozom. Persze, mondhatjuk, hogy alulfizetettek, fáradtak az emberek, de a jó modor, az udvariasság, a másik emberszámba vétele nem pénz, idő vagy energia kérdése.
Én sem keresek sokat, én is elfáradok a nap végére (átlag 10-12 órát dolgozom), mégis képes vagyok az emberekre mosolyogni, hiszen hiszek abban, hogy csak így tehető jobbá ez a világ. Ha figyelünk egymásra.
Ma (I. 24) reggel igyekeztem volna dolgomra a 61-es villamossal a Moszkváról', de valami feltűnt: túl sok ember áll a megállóban, és sem a megállóban, sem a vágány végén nem volt egy szál villamos se'. Nagyszerű, Superbrand, az van -, villamos meg sehol. Nézek a Déli felé, a 61 / 56,18,59-as elágazásánál váltókon egy villamos áll - befele semmi mozgás. Gyanús volt - gondoltam megnézem, mi történt. Kisiklott a villamos, egyetlen utat hagyva szabadon, a 18,56,59-es villamosok Déli felé menő irányát.
Utolsó kommentek