BKV-figyelő

Augusztus 21-től a BKV bevezeti a Paraméterkönyv első változásait. Több járat számozása módosul, követési idők nőnek illetve csökkennek, amitől a cég milliárdos megtakarítást remél.

Nem csak az új számozásokat kell majd megszokni, hanem az új menetrendi táblát is, melyet a társaság bevezet. Előrelátóak voltak, ezért már most elkezdték kihelyezni őket, például a 23-as busz vonalán is. A BKV-figyelő szerint az új menetrend áttekinthetőbb, egyértelműbb és tetszetősebb, ám még szokatlan.

Előnye, hogy a napok észrevehetően szét vannak választva. Többször fordult velem elő, hogy figyelmetlenségből hétvégén a hétköznapi menetrendet néztem, és idegeskedtem, hogy hol késik már a busz. Azoknak, akik ismeretlen vonalon utaznak, előnyös lehet még a menetrendi táblán, hogy nagyobb betűvel kiemelték, honnan hová közlekedik az adott járat, illetve a fontosabb átszállási lehetőségek is olvashatók. Ezeket a megállók mellett tüntették fel.

Sosem értettem, miért élvezik azt buszvezetők, hogy becsapják az utas orra előtt az ajtót, kiállnak a megállóból, majd a közeli piros lámpánál perceket töltenek el. Élvezik a szívatást, vagy ennyire figyelmetlenek?

Kedves BKV Figyelő!

 

Szeretném megosztani az alábbi tapasztalataimat, illetve értetlenségemet.

 

Aki ismeri az Arany János utcai trolivégállomást, az tudja, hogy az induló 72-es/73-as trolikat a Bank utca végén közlekedési lámpa engedi kikanyarodni a Bajcsy-Zsilinszky útra. Egy idő óta rendszeresen járok arra, és viszonylag gyakran fordul elő velem a következő szituáció: feljövök a metróból, már a mozgólépcsőről lelépve látom, hogy a 72-es troli megállója üres (nem kell rohanni), majd mikor elindulok a megálló felé, és jobbra pillantok, észreveszem, hogy a 72- es troli még ott áll a Bank utca végén, mert éppen pirosat kapott. Eleinte csak bosszankodtam, micsoda pech, hogy még jó darabig nézhetem az éppen csak lekésett trolit a megállótól kb. 20 méterre lévő piros lámpánál állni, és várhatok 10-15 percet a következőre (általában este járok arra). Az eszembe se jutott, hogy esetleg odaszaladjak a trolihoz, hogy a lámpánál állva nyissa ki az ajtót, gondoltam, úgyis esélytelen (mástól, aki ezt megpróbálta, hallottam később, hogy tényleg az).

 

Egy idő után viszont felismertem, hogy a trolivezetők tudatos, de számomra teljesen érthetetlen gyakorlatáról van szó. Arról ugyanis, hogy az esetek túlnyomó többségében a trolivezető akkor indul el a megállóból, amikor a Bank utca végén lévő lámpa éppen zöld (este kb. 10 másodpercig), ami azt jelenti, hogy mire odaér a 20 méterre lévő lámpához, az már éppen pirosra vált. Ezután áll kb. egy percet a pirosban. Azt az egy percet a megállóban is tölthetné, nyitott ajtókkal. Különösen bosszantó este emiatt lekésni a trolit, amikor már 10-15 percenként járnak (velem ez az elmúlt fél évben legalább 10-szer esett meg).

 

A kérdésem az, hogy szerintetek mi lehet ennek a gyakorlatnak a logikus magyarázata? A lámpát a megállóból jól be lehet látni. A lámpaciklus könnyen kiszámítható. Én, ha én trolivezető lennék, biztosan úgy indulnék, hogy nagyjából pont akkor érjek a lámpához, amikor az zöldre vált, nem pedig akkor, amikor éppen pirosra. Vagy bennem van a hiba?

 

Demorten

Nagy vitát tartottunk néhány hete a Deák térről, amikor egy utast nem engedtek a kijárat felé a BKV biztonsági őrei. Sokan lehülyéztétek az utast, és kioktattátok, nem az nem kijárat. Hivatalosan nem is az, de ki lehet arra menni, legalábbis a BKV szerint

Tisztelt Dénes Balázs!

Köszönjük, hogy észrevételével megtisztelte Társaságunkat.  Őszintén sajnáljuk, hogy szolgáltatásunk igénybevétele során kellemetlenséget okoztunk Önnek, melyért ezúton szíves elnézését kérjük.

Tájékoztatjuk, hogy ahol munkatársaink Önt ellenőrizték az nem kijárat, nem aluljáró, hanem a 2-es és a 3-as metróvonalhoz vezető elosztó csarnok. Munkatársaink ezért kérdezik meg az úti célt, és ezzel a kérdéssel nem akarjuk senki személyiségi jogait csorbítani. Felhívtuk a levelében említett bejárati ellenőrzést végző biztonsági szolgálat munkatársainak és az esetlegesen a helyszínen szolgálatot teljesítő jegyellenőrök figyelmét, hogy az Utasok hivatkozása alapján (valamelyik kijárat igénybevételére való jelzés) természetesen a jegykezelésre való felhívást mellőzzék. Reméljük a továbbiakban hasonló eset, nem fordul elő.

Köszönjük, hogy időt és energiát fordított arra, hogy írjon nekünk, Társaságunk járművein kellemes utazást kívánunk Önnek.

Budapest, 2008. július 25.

Üdvözlettel: Szüts Katalin, ügyfélszolgálat-vezető
 

Műszaki hiba, vagy figyelmetlenség, ha a régi Ikarus összes ajtaja kinyílik menet közben? A kérdést a buszszakértők majd megválaszolják.

Kedves BKV-figyelő!

A mai hazajutásom alatt szerzett felülmúlhatatlan élményt szeretnék veletek
megosztani:

A tárgyban található rendszámú busz a mai utolsó -- megjegyezném, korántsem  üres, melynek jelentős része a Bosnyák tér után szállt le, na ennyit arról,  hogy a gyorsjáratok késő este feleslegesek -- Etele téri indulású 173-as
járatot képviselte.  Vezetője persze az estiektől már megszokott vad  stílusban vezetett, szóval krumpliszállítás bekapcs.

Arról viszont már nem volt szó, hogy a rakománytól esetleg menet közben  próbálunk megszabadulni.  Történt ugyanis, hogy emberünk a Rudas
gyógyfürdőnél járva a megállóval kb. egy magasságban megnyomta az ajtónyitó  gombot.  Ez homályos bennem, de azt hiszem a központit.  Mondjuk egy  másodperc múlva becsukta és szerencsére senkinek nem lett baja, de baromira  megijedtünk, és ha ott valaki éppen akkor áll lenn a lépcsőn, netán -- jó, igen, a felirat azt mondja, ne tegyük -- az ajtónak támaszkodik, az bizony  akkor repült volna a 40-nel kanyarodó buszból, neki vagy a megállónak, vagy a  megállóban álló három-négy személynek, vagy az idióta pilickáknak, amiket a  város lépten-nyomon kihelyez mindenhova, hogy minél kényelmetlenebbül  fennakadhass rajta.

Szóval szerencsére nem lett csúnya vége, de könnyen lehetett volna ebből a
malőrből katasztrófa.

R.

Sok olyan buszvezetőről hallottam, akiket azért rúgtak ki, mert rendszeresen piáltak. Ezek a sofőrök jórészt most a VT-Transmannál, vagy a Nógrád Volánnál dolgoznak. Miért nem szondáztatnak sűrűbben?

Vasárnap, 2008. július 13-án este fél háromnegyed nyolc környékén Kelenföldön (igényes MÁV szerelvényről leszállva) szerettem volna BKV menetjegyet vásárolni, melyre nem volt lehetőségem. A pénztár zárva, az automata elromlott. "Itt ez van. A metró építés miatt tiszta szar az egész környék hónapok óta!" - kiáltotta utánam egy arra járó.

Egy sofőrnek látszó ember éppen a melegedő/pihenő épületből rontott ki, egy nyitott Soproni (nem alkoholmentes) sörrel a kezében. Kedvesen érdeklődtem, hol tudok jegyet venni, fel kell szállnom a 173-as buszra! Valamit odadörmögött és már szállt is be a buszba (!), ő volt a sofőr. (én meg azt hittem végzett, hiszen sör....)

Csepereg az eső, rohanok a megállóba ott a buszom, meg a sörös sofőrőm. Még egyszer megyek, ostromlom a sofőrt - mert ismerem és félem a BKV ellenőröket - hogy utazzak jegy nélkül? "Már az előbb is engem kérdezgetett, nincs jegy, hát nem érti meg?!" - hangzott ideges válasza. "Elnézést kérek, de az ellenőr is ezt fogja tőlem kérdezni..." - mondtam.

Nincs jegyem, sebaj utazunk. Hergelem magam, már készülök, mit mondok majd, ha jön az ellenőr. Az egész jegy történetet a nyakába varrom, nincs igazuk, nem fizetek, stb. Közben a megállókban fogy a sör, busz-sofőr bácsi rendületlen fogyasztja.

Meleg van, iszonyat páratartalom, csepereg az eső, nyilván őt nem szondáztatja meg a járőr kollega.  Megy a busz, siet nagyon, nincs mese, meleg van. Átmegyünk már piroson, még sárgán, dudálunk, fékezünk nagyot, ha kell.

Vasárnap este félig-telt busz a 173-as járat, és szerintem veszélyes volt. Nyolc óra körül szálltam le a Bosnyákon. Féltem. Sört nem ihatok ha vezetek, én sem.

(Most olvasom, hogy vasárnap éjjel a 173-as busz az Etele téren összeütközött egy Neoplan típusú magánbusszal. Csak remélem, hogy az én alkoholos busz-sofőröm akkor már otthon kortyolgatta)