BKV-figyelő

Tisztelt BKV-figyelő!

2008. május 9-én este 3/4 10 körül érkeztem a Kőbánya-Kispeti metróvégállomásra, metróval. A vonat végén utaztam. Amikor az elejére értem, már csak egy utas volt a szerelvényben, egy alvó férfi. Nem tűnt különösebben rendezetlennek, nem csinált semmit, diszkréten ült és aludt - csak épp nem vette észre, hogy végállomás. Ekkor hirtelen megjelent 3 férfi a lépcsők felől, kettő ellenőri sötétkék egyenruhában, egy nagypocakú kopasz férfi pedig fehér galléros pólóban. Ő volt az irányító: először ráüvöltött az alvó emberre, hogy _takarodjon_, s evvel egyidejűleg felrúgta a keresztbe tett lábát. Szerencsétlen áldozat felriadt, de még mielőtt reagálhatott volna, a kopasz megragadta a ruhájánál fogva, talpra rántotta és úgy  KIDOBTA a szerelvényből, hogy az utas térdre landolt. Ezt rajtam kívül 15 jeggyel rendelkező ember nézte végig DÖBBENTEN, és kb 25 kék egyenruhás ellenőr.

Nem tudom, mi ilyenkor az eljárás, én kinél tehetek panaszt, de eléggé rombolja a BKV amúgy is megtépázott jegyellenőri és minden egyéb imidzsét, hogy ilyen alkalmazottak viselik a cég egyenruháját! Az általam látott jelenetet SEMMI sem igazolhatja - az illetőtől még a jegyét sem kérték, lehet, hogy volt neki, de gondolom, ha nincs, akkor sem lehet senkit sem megalázni, sem megrúgni, sem megütni, nem?

Gondolom, nem lesz nehéz megtalálni a fehér pólós nagyon nagy hasú és kopasz roppant agresszív munkatársukat, aki nem egyenruhában jár, mint a többiek!

Kedves BKV figyelõ!

A történetem ma (05.01) esett meg velem Budapesten a Népstadion metrómegállóban. Miközben a barátomra vártam felfigyeltem egy vak férfira. A metrómegállóban ott álltak jól nekitámaszkodva a lyukasztónak a BKV-ellenõrõk de egyikőjük sem volt hajlandó segíteni. Inkább félrenéztek hogy nehogy segíteni kelljen neki. A vak férfi a fehér botjával a Déli felé szeretett volna közlekedni. Én miközben megdöbbenve vettem észre hgy ellenõréknek fontosabb a beszélgetés úgy hogy hárman voltak és legalább emberségből segíthetett volna bármelyikük a vak férfinak. De nem tették.

Én karon fogtam a férfit levezettem a metróhoz, az ellenõrõk lehajtott fejjel tűrték ezt:(

Megjegyezném, hogy hiába lett a Metró átépítve szomorú de nem gondoltak sok emberre, mikor az átépítés megtörtént a vakokra és a mozgássérültekre sem. De néha egy kismama is nehezen közlekedik lefelé.

Ennyit szerettem volna írni, remélem hogy kirakjátok és az ellenõr urak és a hölgy magára ismer. Én szégyelltem magam helyettük.

Üdvözlettel: Barna Szilvia

Sziasztok!

Április 27-én, vasárnap reggel 10 körül lettem szemtanúja a következőnek:
A kék metrón utaztam a Pöttyös utcától a Deákig, amikor azt hiszem, az Ecseri úti megállóban egy kar nyúlt be a nyitott ajtón, és megragadta az ülés végénél levő fém kapaszkodót. Lassan jött a karhoz tartozó test is, egy alacsony, fiatal férfi húzta be magát a metróba. Azért lassan, mert két ellenőr fogta hátulról, és próbálták visszarángatni. Azonban hősiesen kitartott, egy szó nélkül dulakodtak vagy egy percig. A metró közben kétszer is bemondta, hogy hagyják becsukódni az ajtót. Ekkor két, már a metrón utazó, egymást nem ismerő férfi kezdett kiabálni az ellenőrökkel, hogy engedjék már el azt a szerencsétlent, miért olyan fontos az az egy jegy, miért nem tudják elengedni, és hogy nekik sincs jegyük, na és akkor mi van? A lefogott férfi is beleszólt, mondta, hogy nála csak 50 forint van, nem tud jegyet venni, meg hogy tegnap vett jegyet, és most azzal próbálkozott, hátha beveszik, hogy jó.

A vége az lett, hogy az ellenőrök elengedték a pasit, aki utána szépen megköszönte a másik kettőnek a segítséget, és a Deákon, ahol én leszálltam, ő még fent volt. Hozzá kell tennem, hogy se a bliccelő, se a segítői nem romák voltak.

Én úgy vagyok vele, hogy ez már hatalmas pofátlanság, hogy hiába nincs jegye, hiába bukik le, ő akkor is utazni fog, ha kell, akkor erőszakkal. Ha már egyszer tetten érik, akkor illene legalább bocsánatot kérni és elmenni. Azért az ellenőrök sem jártak el szabályosan, mert tudtommal nem is érhetnek hozzá az utasokhoz.

Én nem mertem beleszólni a dologba, és nem mertem kamerázni sem, mert ki tudja, hogy kitől mit kapok...

Kíváncsi lennék mások véleményére is.

Üdv: Réka

Kimondtam, hisz azt mondják a beismerés az első út a gyógyulás felé. Tősgyökeres budapesti családba születtem. Már 12 évesen a nagymamámtól azt tanultam, hogyan kell egy jegyet a metróban „többször használatossá” tenni, bár akkor még volt bérletem, akkor a diák még belefért.

2000 Február óta viszont nem vettem bérletet. Elegem lett. Elegem lett abból, hogy úgy visznek, mint a megtűrt állatokat a full tömött járműveken, hogy lassúak, pontatlanok, koszosak, nem megbízhatóak (ha kimarad egy járat kimarad, na és?), és hogy alapvetően ki vagyok Nekik szolgáltatva. Ha hosszú a cigi akkor azért, ha szép lánnyal beszélgetnek útközben azért, ha gázolajat spórolunk azért, ha bunkózunk akkor meg azért. Csak vegyem meg a jegyet vagy bérletet és kussoljak. Örüljek, hogy Ők vannak.
 
Hát nem! 17 évesen eldöntöttem, akkor inkább játszunk. Mindkettőnk a saját képességei szerint. Ja és persze fair play, mert ismerek olyat, aki talált lakcímigazolóval nyomja

Azóta pénzt bérletért nem adtam, pedig mindennap keresztül-kasul bejárom a várost. Tartozásom nincs, mindig tudtam élni a bérletbemutatás csodás intézményével. 3 havonta elkaptak, szereztem egy jó bérletet (ingyen persze), bemutattam, 400 HUF és viszlát. BKV-ra átlagosan havi 300-400 Ft-ot fordítottam (2 jegy a metróban ha tényleg para volt).

2008-ra azonban bérletbemutatás lehetőséget személyenként évente 2 alkalomra korlátozták, gondolom pont az olyanok miatt, mint én (bár szerintem ez az intézkedés önmagában felháborító).

Az év eleji fokozott ellenőrzés, a tuskó biztonsági őrök a metróban és az éjszakaikon, valamint az a tény, hogy ezen a 2 alkalmon én már február végén túl voltam (figyelmetlen voltam 2 esetben, ennyi), egy gondolat kezdett érlelődni bennem. Kezdtem belátni (vagy beletörődni?), hogy talán mégis kéne venni egy bérletet, talán kényelmesebb is, mint kommandózni előlük (jut szembe: állami cégnél dolgozom 5 számjegyű fizetésért, és mivel Budán lakom nem adnak bérletet sem, kinél sztrájkoljak?). Ezt 1 hónapig, egészen a mai napig dédelgettem magamban. Ma azonban elhatározásra jutottam.

A mai napon 2008.04.10-én, meló, hivatal, ügyintézések, bank, könyvtár és egy könnyed baráti sörözés után a kőbányai Kada utcából indultam hazafelé 22:00-kor. 85-ös, Örs, 2-es metró (persze kamujeggyel) Blaha, majd 4-es villamos. 22:55-re értem az Október 23. utcához, ahol felszálltam a 23:00-kor a Móriczról induló 3-as buszra. Célom a Kosztolányi Dezső térről induló utolsó 14-es busz elérése. A két busz egyidőben, 23:00-kor indul, a Budatétény sorompóhoz, este már kb. azonos menetidővel érkeznek oda, s reméltem, hogy még sikerül elcsípnem.

A 3-as busz a budafoki Városház térnél, már mondhatni 1 testhossznyira megközelítette az előtte haladó 14-es buszt, de ott még nem tudtam átszállni, sebaj. Remélem a sorompónál utolérjük. De nem. A Budatétény sorompónál már majdnem megállt a buszom, mikor is 14-es barátunk a megállóban becsukta az ajtót (hangsúlyozom ő volt aznap az utolsó), majd lassan - kínosan ügyelve, hogy minden utastársammal együtt jól láthassam – elindult. Értsd: annyi emberség nem volt sofőrünkben, bevárja a buszomat. 23:23 perckor 8 azaz nyolc ember kezdett el felsétálni a hegyre, statisztikai adatok alapján legalább 5 bérlettel a zsebében.

Mert felsétálunk, mi az nekünk? Hisz a hegytető is max. 15 percre van, sőt mire az utolsó 114-es megérkezik már haza is érek. Tudom fő az egészség, de azért mégis. 15 másodperc. Ennyin múlt. Ennyit kellett volna várni 14-es barátunknak, hogy beérje a 3-as buszom.

15 másodperc Neki sok volt. Nekem pedig a 8.250 Ft sok. Ezért? Akkor inkább játszunk tovább!