BKV-figyelő

Tisztelt BKV-Figyelő!

Már régóta olvasom a blogot, és sajnos tudtam, hogy előbb-utóbb írnom kell majd. Bár arra nem sok esélyt láttam, hogy pozitívan fogok csalódni, de mégis megtörént, mégpedig ma reggel (2008.03.13 csütörtök) 07:36-kor a 153-as buszon (rendszám: BPI-064), a Tűzkő utcai megállónál. Történt ugyanis, hogy a busz közeledett, feltűnően üresen. Ez a busz egy Ikarus 412, tehát hátul vannak főleg ülések. Ott csak egy ember foglalt helyet, mégpedig egy hajléktalan, egy másik utas a busz elején utazott - sejthetitek, hogy nem friss fenyőillatot árasztott magából a "kedvesutas".

Én hátul szálltam fel, örök optimista lévén reménykedtem, hogy nem lesz annyira pia- és egyéb szaga emberünknek, de mégis. Azzal a lendülettel mentem is előre szólni a sofőrnek, de egy középkorú hölgy megelőzött. Bekopogott az ajtón, a sofőr készségesen kérdezte, hogy miben tud segíteni. A hölgy elpanaszolta, hogy egy hajléktalan ember utazik a buszon, és bizony az utasok terhére van. Sofőrünk (kb. 35 év körüli, szemüveges, erősebb testalkatú ember) szépen kiszállt, hátrament, és elkezdte ébresztgetni emberünket: "Szépjóreggelt, ébresztő! Jóóóóóóreggelt! Le kellene szállni!"

Kb. az ötödik ismétlésre felébredt a hajléktalan - mondanom sem kell, nem volt szomjas, majd nagy nehezen letántorgott a buszról. A sofőr egy ujjal sem nyúlt hozzá, és egyáltalán nem bunkón, emberségesen oldotta meg a feladatot. Megköszöntük neki a segítségét, majd útnak indultunk a Móricz Zsigmond körtér felé . Köszönjük, hogy kellemessé tette a reggeli utazásunkat! További jó munkát, kedves ismeretlen sofőr úr!

Van még egy kis történetem, bár mindennapi eset, mégis megosztom. A Móriczon felszálltam a fekete hetesre (kb. 10:15 körül), a Ferenciek terére tartottam. Rengetegen utaztunk, mint a heringek körülbelül, de mivel siettem, ezért felszálltam. Azt hiszem a Gellért téren felszállt egy idős hölgy is, aki a történet főszereplője. Megérkeztünk a Ferenciek terére, ahol ugyebár elég jelentős az utascsere.

Én is szerettem volna leszállni, de az idős hölgy épp az ajtó előtt megállt, hogy ő nem száll le, tehát le sem lép a buszról, nem kell ám helyet adni a leszállóknak, majd átrepülünk felette. Kérdeztem tőle, hogy "Csókolom, nem tetszene leszállni, mert én is, és mögöttem az utasok is szeretnénk leszállni, de nem tudunk". Mire ő: "Jaj nem tudok leszállni, öreg vagyok én már ahhoz". Igen, az alacsonypadlós Volvóhoz, ahhoz az egy lépcsőhöz... de felszállni azért fel tudott.

Én elhiszem, hogy fáj a lába, de egy lépcsőt le, illetve vissza, csak meg tudna magának engedni, és akkor nem flipperezett volna oda-vissza az őt lökdöső emberek között, akik érthetően voltak ingerültek. Mindenesetre még hozzátette, amikor azt hitte, már nem hallom: "Dehogy szállok le. Akkor nem férek majd fel!" Vajon hová siethetett ennyire?

Üdv, és további sok sikert a bloghoz: ^Clown

Tisztelt BKV!

Kb. egy hete a 3-as autóbusz vonalán a Lépcsős utca megállóban változtatás történt. Az MM típusú megállót M típusura cserélték, előrébb hozták az utasváró pavilon felé. A megállóban soha nem látott nyomorgást idéztek elő ezzel, olykor 45-50 ember „ömlik” a megállóban várakozó többi emberre. Egymás lábán taposnak, lökdösik egymást, érthető módon, hisz máshogy nem férnek el. Mai nap az egyik 14-es busz beállt az egyik 233E-busz mögé (M-megálló) majd kinyitotta az ajtókat, egy sáros, vizes szakaszon. Ez volt a cél? Kérdem én. Önök szándékosan szívatják az utasokat?

Megértem, hogy a Volánbusz megálló rossz elhelyezése miatt szükség volt erre, de mint rendszeres Volán utas el kell, hogy mondjam, a busz általában csak 2-3 percet tölt a megállóban, mert a vezetők csak közvetlen az indulási idő előtt állnak be a megállóba. Információm szerint a Volánbuszok végállomása is át lesz helyezve a 138-as busz végállomásához, az utasok könnyebb átszállását segítve.

Szükség van arra Lépcsős utca megállóban egyszerre két autóbusz is utas cserét folytasson, szükség van az MM megállóra.

Megkérném Önöket, azonnal állítsák vissza a megállót az eredeti állapotába, hagyják abba az utasok szándékos szívatását.

Várom válaszukat!

Tisztelt BKV-Figyelő!

Érdekes eseményeknek voltam ma (03.01) tanuja a 3-as busz vonalán (Chinointól Buda felé). Kidőlt egy villanyoszlop, kersztbe az úton. Izgi volt.Főleg amikor a buszvezető egy csuklós busszal elkezdett tolatni:) tökéletesre sikerült a manőver és sikerült tovább haladnunk is. Talán ha tizenötpercet vártunk, némi rendőri segítségre. Mert kedves autós társaim csak azért se akarták elengedni a buszt.

Gondolom azt hitték hogy a nagy kék hernyónak szárnya is van és átlebeg az akadály felett. DE tisztelt sofőrünk mindent megoldott, tájékoztatott minket a helyzetről. Beszólt a nem tudom hova, és már haladtunk is tovább. Pont a Campona előtti vasúti átjáróig, ahol is a mi oldalunkon lennt volt a sorompó, szemben viszont fennt.Némi várakozás után sofőrünk ügyesen kikerülte a talán-beragadt-sorompót. Na ekkor vettük észre a közeledő vonatot.De átértünk.

Itt szeretném megköszönni a buszvezetőnek, hogy végül egyben és szárazon hazaértem.Valamint én kérek elnézést azon utasok nevében akik a későbbi megállóban szálltak fel, és ordenáré módon beszélgetek arról hogy hova tegye magát a késés miatt. Biztos nem volt egyszerű ;az ő helyében én lefagytam volna az ijedtségtől. Sajnos a busz rendszáma kosztól olvashatatlan volt, de gondolom egyértelmű lesz kiről is van szó.Köszönöm szépen. REmélem olvassa valaki levelem,és mégha kicsit szétszórt is azért érthető.

További kellemes napot.

Üdvözlettel.: T. Georgina

Tisztelt BKV!

Utazásaim során háromszor utaztam szóló buszon a 23-as vonalán. Az első két alkalom szervezetlen volt. Utaslemaradások, késések voltak, a buszvezetőnek az utasok mondták meg, melyik megállóba kell megállni, mert még ennyire se volt informálva.

A legutolsó „szólós” utazásom most vasárnap (III.02) volt, és igen pozitívan csalódtam. Sem utaslemaradás, sem késés, sem felesleges megállások. Külön köszönet a Délpesti garázsnak, és a 15-46-os számú autóbuszvezető hölgynek, aki 10:15-kor indult a Pesterzsébeti végállomásról. Hölgy létére határozottan, pontosan és megfelelő sebességgel vezetett. Ezen a vonalon még sosem találkoztam vele, szerencsések az utasai.

Kérem a járművezetőt –utasbejelentés alapján- munkáltatói dicséretben részesítsék. Kérem, az eljárás végeztével e-mailben keressenek meg!

Üdvözlettel: X Y