BKV-figyelő

Tegnap délután olvasónk egy zsebessel futott össze a 47-es villamoson. Az alacsony termetű, kb. 90 kilós férfi éppen egy idős nő pénztárcáját nyúlta le, amikor az észrevette és kiabálni kezdett vele. Sajnos az utasok közül senki nem volt elég éber, így a tolvaj elmenekült, de szerencsére a hölgy pénztárcáját nem vitte magával:

Tisztelt BKV Figyelő!

Ma délután a 47 es villamoson közlekedtem, épp a nagy tömegben álltam mikor a Fehérvári úti megállóban (a csarnoknál) kicsit arrébb álltam, mert fél szememmel láttam, hogy egy néni elakar menni mögöttem. Egyszer csak a néni után egy nagyobb lökést éreztem. Ez tipikus olyan lökés volt ahogy a parasztok szokták meglökni az embert, hogy elférjenek. Utána néztem, hogy ki volt az, mire természetesen egy nagydarab embert láttam, ránéztem a kezére, roma származású volt. Több gagyi tetkó is borította az ujjait és a kézfejét. Gondoltam magamban, na, tipikus börtöntöltelék cigány, biztos a néni unokája vagy fia és segít neki a bevásárlásba. Visszapillantottam magamelé és abban a pillanatban esett le, hogy elég naivan gondolkodtam. A néni abban a pillanatban elkezdett hangosan kérdezni, hogy " Mit turkálsz a szatyromban ?! ". Természetesen erre az egész villamos felfigyelt. Egy darabig eltartott a zsebesnek mire felfogta, hogy ebből a helyzetből menekülnie kell. Gyorsan le is szállt. Szerencsére a néninek megmaradt a pénztárcája. Az akciója nem sikerült. Utána néztem a megállóban. KB 155-160 cm magas 80-90 kiló körüli roma származású, kézfején több tetoválással rendelkező, elég bugyuta arcú férfi, fekete susogós nadrágban, karján ugyanilyen kabát (zsebes technika), sapkában. Ajánlom mindenkinek, hogy kerülje el a 47,18,41 es villamos Fehérvári úti megállójánál ezt a férfit.

Gondoltam, hogy jelentem az esetet a rendőrségen, de szerintem egy végbe nem ment esettel nem foglalkoznának. Gondoltam megírom.

Üdvözlettel.: Egyik olvasó

A BKV-figyelőt nem csak az utasok, a BKV dolgozók is nagyon jól ismerik. Erre bizonyíték olvasónk levele is, aki buszvezető a BKV-nál. Néhány napja a 7-es buszon vezetett, ahol majdnem elütött egy babakocsival közlekedő anyukát, aki a piros jelzés ellenére kilépett elé a zebránál. Nem elég, hogy az anyuka szabálytalankodott, még rendőrt is akart hívni. Részletek alant:

Tisztelt BKV-figyelő!

Kollégám mutatta az oldalukat még régebben. Eddig csak mint olvasó voltam jelen, nem írtam hozzászólást és levelet sem küldtem Önöknek. Buszvezető vagyok a szeretett cégnél, amiről az oldal cikkei is szólnak. A kelenföldi garázsnál vagyok és a 7-es vonalon vezetek. Ezzel kapcsoltban írok most:

Tárgyhó 18-án a fenti vonalon dolgoztam. Épp lement a délelőtti csúcs, amikor Albertfalváról mentem vissza a Bosnyák felé. A Keletinél lévő megállóból álltam ki, haladtam a zebra felé. Tömve volt a busz eleje, az utasok beálltak az ajtóba, nem igazán láttam ki jobbra, csak a tükrökből tájékozódtam. Mentem a zebra felé, pont akkor váltott zöldre a lámpa, nem is lassítottam, 30-cal haladtam, amikor a buszom előtt megjelent egy babakocsi, egy anyuka, aki előzőleg a buszról szállt le. Nem voltak tőlem, talán csak 5-10 méterre, ezért rátapostam a fékre. Utasok estek-keltek a buszon, nem győztem bocsánatot kérni és magyarázkodni. Kinyitottam az ajtót, kiszálltam a fülkéből és leüvöltöttem a nő fejét, aki még rendőrt akart hívni, mert „majdnem meggyilkoltam a gyerekét”. Felvilágosítottam, hogy piros (tiltó) jelzés ellenére hajtott a zebrára, kitolta a buszom elé a kocsiját a gyerekével. Néhány utas le is szállt a buszról és kiállt mellettem, felvilágosították az anyát, hogy tényleg szabálytalan volt, nyugodjon le, mert ők hívnak rendőrt. Itt is megköszönöm nekik a segítséget.

Szerencsére az éberségemnek nem történt baleset, az utasok közül sem sérült meg senki, nem is engem szidtak, hanem az anyát. Persze ha nem figyelek, átmegyek rajtuk, engem büntetnek meg, hiába haladtam teljesen szabályosan, lassan.

ZL

Olvasónk egy buszvezetővel beszélgetett, a BKV helyzetéről, a járművek állapotáról és a privatizációról. A BKV dolgozója szerint a cég annyira rossz helyzetben van, hogy aki éves bérletett vett, az vagy nagyon optimista, vagy hülye, mert lehet, hogy a BKV meg sem éri ezt az év végét.

Kedves BKV-figyelő!

Már egy éve olvasom a blogot és eddig nem írtam észrevételt, csak hozzászólást a kirakott levelekhez. Pár napja utaztam a 173-as buszon, és a buszvezetővel volt egy érdekes beszélgetésem. Pontos dátumot, meg rendszámot két okból nem írok. Nem emlékszem rá, és nem is szeretném, ha a cég kitenné a dolgozóját csak azért, mert őszinte.

A busz a végállomáson állt, vártunk az indulásra. A buszvezető bent ült a fülkében, írogatott valamit a menetlevélre. Bekopogtam hozzá, mert kérdésem volt, és beszélgetni kezdtünk a BKV-ról. Mesélt a rossz munkakörülményekről, a rendszeresen lerobbanó Ikarus és az egyre sűrűbben javításon lévő új Volvo (!) buszokról. Szó volt az Astoránál széttört buszról is, ami a buszvezető szerint a BKV karbantartásának szimbóluma lehetne. Az mondta, hogy a járműpark napról napra rosszabb, semmire nincs pénz, a buszokat villamosokat már csak a lélek tarja össze (Ezt látjuk is). Elég rég óta dolgozik a cégnél ahhoz, hogy kijelentse, ilyen rossz helyzetben még sosem volt a cég. Idézek tőle: „Aki éves bérletet vett, az vagy nagyon optimista, vagy nagyon hülye. Ha ez így megy, a cégnek csak hónapjai vannak hátra…” Persze nem akart riadalmat kelteni, ki is jelentette, hogy ez csak az ő személyes véleménye, amit a garázsban lát/hall, és amit munkája során tapasztal abból tette össze.  Sokat megélt már ő, de ilyen rossz helyzetben még nem volt a cég. Öregek a járművek, és nem tartják karban őket. Sok a meghibásodás, ami szerinte a karbantartás hiányára vezethető vissza.

Szó esett még a BKV privatizálásáról is, mint lehetőség. Szerinte a cég üzletágainak kiszervezése a legrosszabb megoldás. Több menedzsment, több főnök, több pénz adminisztratív célokra, kevesebb az utasokra és a szolgáltatásra.

Nem beszéltünk többet, mert indulnia kellett, vezetés közben meg nem akart beszélni, inkább figyelt. Elköszöntem tőle. Sajnos már itt tartunk. Mint írtátok, az európai hírű cégből az egyik legrosszabb lett.

További jó blogolást: Zoli

Tegnap délután utaztam a BKV 04-37-es Ikarusán a 7E viszonylaton. Sok durva képet láttam már koszos ülésekről, ezért már sosem ülök le, tegnap se tettem. A csuklónál álltam, ahol felfigyeltem egy hajléktalannak kinéző úrra, aki az ülést nézi, és húzza a száját. Az ülés konkrétan annyira koszos volt, hogy a csöves is fintorgott, nem is mert rá leülni:

Nagy sokk ért kedden, amikor Érd felsőn délelőtt vártam a vonatra, amivel Kelenföldre akartam menni. Várakozás közben megjelent egy vonat (Székesfehérvár felé), ami beállt az állomásra. A vonaton nem nagyon voltak utasok, de felfigyeltem egy emberre, aki a vonat utasterében mászkál, és érdekesen „mozgatja a kezét”. Fiatal lányokat figyelte, közben éppen önkielégítést végzett. Amikor felfogtam mi is történt, azonnal elfordultam, mert a hányinger kerülgetett. Az ember már sehol nincs biztonságban. Az eset egyébként nem egyedi, olvasónkat a 7-es buszon találta meg egy hasonló alak:

Kedves BKV figyelő!
 
A minap olyan élményben volt részem, ami lényegesen megváltoztatta az utazási szokásomat.

Munkahelyemre a Ferenciek terén is megálló gyors 7-es vagy 173-as busszal szoktam a Móriczig menni. Egyértelmű, hogy elsőbbséget élvez ez a busz reggel, hiszen pár perc alatt az ember megérkezik a Móriczra, nem kell a többi "lassú" buszon ücsörögnie a dugóban. Rajtam kívül sokan gondolják még így, tehát egymáshoz dörgölőzve utazunk a buszon.

Egyik reggel ugyanígy szálltam fel a gyors 7-esre, a tömeg pedig nyomott beljebb, hát mögém kellett hogy álljon egy férfi, nem fért el ő sem. Hangsúlyozom, hogy SOHA nem vontam felelősségre a tömegben senkit, hogy ha hozzámért, hiszen nem tehet róla, sőt ki is kapcsolom ilyenkor az agyamnak ezt a részét, ami az "érintéssel" foglalkozik.

Így a felkelő napot kémlelve a hídon mentünk át a tömeggel, csendben, nyugodtan. Mikor a busz kezdett lekanyarodni a hídról, hát a tömeg "rámdőlt", de semmi probléma nem volt, hiszen nem tehet róla senki. Gyanakvó akkor lettem, amikor már az egyenes útszakaszon is valaki a hátam mögött nagyon nyomott a "micsodájával", de még akkor sem lettem ideges, hiszen azt hittem, hogy a táskáját nyomhatta hozzám,mert nem tud kapaszkodni az illető. A vér akkor szaladt ki a lábamból, amikor ez a "micsoda" megmozdult az "élvezettől".

 

Abban a helyzetben teljesen máshogy viselkedtem, mint kellett volna. Nem szóltam, csak bámultam a pasit, aki ezek után tovább folytatta a molesztálásomat, majd a fenekemet is fogdosta.

Majd mikor leszálltunk a buszról, elsírtam magam, a pasinak meg nyoma veszett. Sokaknak elmeséltem már a sztorit, akik úgy vélekedtek, hogy minimum bele kellett volna térdelnem a pasi "micsodájába", amit utólag már feleslegesen sajnálhatok. A helyzet az, hogy nem vagyok egy szégyenlős, félős nő, de amikor egy idegen férfi hozzámnyomja a dolgát, kicsit összerezzentem a félelemtől.

A célom a levelemmel az volt, hogy figyelmeztessek minden nőt, aki a gyors 7-esen utazik, hogy vegyék el a kedvét ennek a beteg állatnak, ha már én nem tettem, nehogy legközelebb már súlyosabban sértsen meg valakit.

Tanulságot is levontam a történetből: Már meg tudom különböztetni, hogy milyen tárgy vagy testrész ér hozzám a tömegben. :)
 
Egy 20 éves nő