BKV-figyelő

Sajnos a BKV dolgozói között van néhány barom, aki a cég és a normális dolgozók hírnevét egy perc alatt tönkreteszik. Így történt ez hétfőn is a 7E buszon, ami a Móricz Zs. körtéi megállóból és idős nővel ajtók között indult el, mert a busz vezetője nem várta meg, míg felszáll, rácsukta az ajtót. Az utasok hiába nyomták a vészjelzőt, semmi reakció nem volt:

Kedves BKV-figyelő!

Tegnap (XII. 01) 07:10-20 körül utaztam a 7E buszon, amin a Móricz Zsigmond körtéren a következő baleset történt:

A busz beállt a megállóba, ahová folytak ki az emberek. Nagyon sokan voltak, így jó lassan történt az utascsere. Leszálltak az utasok, majd a 3. ajtónál (csukló után), egy idős nő kezdett el felszállni. Feltette a lábát az alsó lépcsőre, majd megszólalt az indulásjelző. Amikor láttam, hogy nehézkesen tud felszállni, 50 emberből egyedül indultam neki segíteni, nehogy valami baja legyen.

Szegény néni felfelé igyekezett, de már záródott is az ajtó, és indult is a busz. A záródó ajtó a maga mellett cipelt kerekesszatyrot és az egyik lábát is odacsukta (egymáshoz szorította a kettőt). Szerencsére ekkor már odaértem, és előbb a szatyrát vettem el, majd feltettem az ajtó mellett lévő ülésre. A néni ekkor már nagyon jajjveszékelt, fájlalta a lábát, ami még mindig az ajtók között volt. Az utasok hiába nyomták a vészjelzőt, a busz vezetője, nem hallotta.

Szerencsére kiszabadítottuk a nénit, aki a szatyra helyére ült, és rövid időn belül lenyugodott. Nem úgy, mint én. Szívem szerint kiszedtem volna a fülkéjéből azt a barmot, akinek az egyik fülében egy fülhallgató (valószínű) headset volt, ezért nem hallotta a vészjelzést és a kiáltozást.

Amikor előre akartam menni számon kérni a vezetőn a dolgot, akkor már az idős hölgy nyugtatgatott, hogy hagyjam, nehogy még nekem legyen ebből bajom. Sajnos a sokkhatás miatt a busz rendszámát nem tudtam megjegyezni (BPO – valami…), így csak a körülbelüli időpontot tudom. Remélem megtalálják ezt a barmot.

A néni nem akart mentőt hívni, azt mondta úgy is megy az orvoshoz, akkor majd „megnézeti” a lábát. Olyan rendes volt, hogy a telefonszámomat elkérte, és azóta már kétszer is hívott, hogy megvan, nincs semmi baja, kis zúzódással megúszta az egészet.

Kérdésem az lenne: Ha látja, hogy vannak felszállók, miért jelez a buszvezető? Az indulásjelzőt miért sürgetésre használja? Ha látja, hogy van felszálló (a szatyor és láb is még kint volt) miért zárja be az ajtókat? Ha nyomják a vészjelzőt, miért nem áll meg? Miért megy tovább?

Sajnos a BKV-nál is vannak barmok…

Üdv: Péter

Ritkán írok postot a saját blogomra, de tegnap délután olyat láttam a 7E buszon, amit ha nem a saját szememmel látok, biztos, hogy nem hiszem el. (Pontos időpontot és a jármű számát feljegyeztem, direkt nem írom ki, nem szeretném, ha az ártatlan buszvezetőt hurcolnák meg, más hülyesége miatt.)

Egy kb. 12 éves 170 cm magas, hosszú hajú gyerek a barátjával utazott az Etele tértől a Szent Imre kórházig. Kelenföld városközpontnál felálltak, és egy nyitott ablakhoz mentek a 2. ajtó és a csukló között. A hosszú hajú gyerek kidugta a fejét az ablakon, többen ránéztünk erősen, majd visszahúzta. Az Ikarus buszok egyetlen hátránya, hogy nagy ablak van, és a hülyék szeretnek vele szórakozni. A kihajolás szinte minden napos, na de ami ez után következett:

A Szent Imre kórház előtt a lámpánál megállt a busz, álltunk, majd az egyik gyerek a busz mellett sétált. Az utasok többsége köpni-nyelni nem tudott, többek között a buszvezető sem, akinek elkerekedett a szeme, szerintem még ő sem látott ilyet. Pont az ablak felé néztem, amikor láttam, hogy a 12 éves gyerek az ülésen áll, és rakja ki a lábát az ablakon, majd kiugrik. Társa is követte volna, de addigra már annyian nézték őket, hogy inkább az ajtónál szállt le a következő megállóban. Közben a busz is elindult.

A gyerek ugrása és a busz indulása között alig telt el néhány másodperc. Ideges lettem, mert ha nem tudja kirakni idejében a lábait a hülye, és elindul a busz, nagyot esett volna, legrosszabb esetben a busz alá keveredett volna. Ki lett volna a hibás? Természetesen a buszvezető. Nekem miért nem jutottak eszembe 12 évesen ilyen baromságok? Miért nem veszélyeztettem mások állását? Miért nem nevelik meg a szüleik ez ilyen gyerekeket?

Elgondolkodtam, hogy leszállok a haverjával együtt a korháznál és nagyon megverem a gyereket, de aki az utcán volt, nem sokat látott, és nem tisztem 12 éves gyerekeket bántani, de ha senki nem neveli meg, valakinek meg kell neki tanítani, hogy ez nem játék. Végül nem szálltam le, nem avatkozom bele a természetes szelekcióba.

A tujázás és a metró sínfutás után ez lesz az újabb hülyeség?

BKV-figyelő

Ha a hibás BKV buszokat nem engednék forgalomba, akkor valószínűleg Budapesten a legtöbb ember gyalogolna, biciklizne vagy autóba ülne, mert arra a néhány forgalomban lévő buszra biztos, hogy nem férnének fel. Megértem én, hogy nem lehet kiállítani minden buszt a forgalomból, de tényleg szükség van arra, hogy balesetveszélyes buszok legyenek forgalomban?

Tegnap este (október 27.) találkozóm volt a Kosztolányi Dezső téren, ahová a megbeszélt időpont előtt értem oda. Sétálgattam, és ismerkedtem az ottani közlekedéssel. 5-10 percenként mentek buszok Nagytétény felé, mely közül az egyik nagyon felkeltette a figyelmem. A 17:29-kor induló, 214-es busz nyitott hátsó ajtóval állt ki a megállóból, amit a vezető nem vett észre.

Egyből a busz után mentem, hogy szóljak a vezetőnek, de ekkor már többen kopogtattak az ablakán, mire kihajolt, és megnézte az ajtót. Előre gurult a lámpáig, majd a hátrament, megnézte megvonta a vállát és visszaszállt a fülkébe. Amíg a fülkéhez visszaért, többen a nyitott ajtón szálltak le, és visszagyalogoltak a térre. Inkább vártak még egy buszt.

Vezetőnk megvárta a zöldet, majd nyitott ajtóval kikanyarodott a Bartók Béla útra. Nem ültem a buszon, nem tudom meddig ment nyitott ajtókkal, de már amikor látta, hogy nem tudja bezárni illetve megjavítani az ajtót, ki kellett volna állnia a forgalomból. Megértem, hogy nincs elég jármű, és kimaradtak volna így buszok, de talán még mindig jobb, mint a balesetveszély.

Aki a napokban a Móricz Zsigmond körtéren a 7-es megállójában várta a buszt, annak biztos feltűnt, hogy egy weboldal reklámozásának céljából kipingálták a pavilont, melynek aljára gyepet fektettek le. Nem tudom ki volt azaz elvetemült, aki bízott abban, hogy a betonra fektetett fű megmarad, főleg Budapesten. Hétvégén megnéztem, milyen állapotban van a hét elején még tiszta, szép pázsit.

A természet és a budapesti ember harca

Reggel felébredtem, félkómásan nekikezdtem az e-mailek olvasásának, és a hétvégi postok szerkesztésének. Miközben a leveleket olvastam, azon gondolkodtam, hogy a Moszkva téren videóra vett utasbántalmazó biztonságiak óta, mintha gatyába rázták volna őket, egy ilyen panaszt sem kapok.

Elég volt csak elgondolkodni ezen, és visszacsöppentem a valóságba. Itt a következő éjszakai buszos sztori rugdosással és laptop dobálással:

Tisztelt Szerkesztők!

 

Az alábbi történet csütörtökön hajnalban esett meg velünk a 907-es buszon. Kalandos utazásban volt részünk csütörtök hajnalban a 907-es éjszakai járaton.

 

Éjjel kettő óra körül szálltunk fel Kedvesemmel a Vezér utcánál, fáradtan, álmosan, csak arra vágytunk, hogy végre ágyba kerüljünk. Amint becsukódott az ajtó, 4 jól megtermett ellenőr lépett hozzánk, kettő közülük nem is igazi jegyvizsgáló, hanem zöld karszalagos  biztonsági őr. Szépek voltak, mondanom sem kell.

 

Párom előhalászta tanuló bérletét, megmutatta, én viszont "kivételesen" elfelejtettem magammal vinni, ezért reflexből nyúltam a személyi igazolványomért, írjanak csak büntetést, majd bemutatom alkalom adtán, a csekket pedig befizetem.

 

Ahelyett, hogy a megszokott módon minden elintézésre került volna, a szekusok nekiálltak kötekedni. Hiába magyaráztam, hogy nincs nálam egy árva fitying sem és egyébként is van bérletem, csak éppen nincs nálam, képtelenek voltak felfogni, elkezdtek ordibálni, mint a fába szorult féreg...

 

A legvehemensebb egy teltkarcsú, középkorú hölgyemény volt, (az a tipikus klimakszos ribanc), megállította a buszt és a következőket mondta : "addig nem megyünk tovább, amíg le nem takarodtok".

Mivel eszünk ágában sem volt elhagyni a buszt, se szó, se beszéd, kitépték kezemből a málhazsákomat és kihajították az ajtón. Meg kell mondjam, kissé ideges lettem, mivel a táskában ott lapult a laptopom is, meg azért mégsem járja, hogy valaki csak úgy dobálózzon a cuccaimmal éjnek évadján.

 

Párom szépen felvette a földről én pedig tárcsáztam a rendőrség számát. Ekkor meglepetésemre elindultunk, úgy látszik a "komák" nem akartak találkozni a rend bátor őreivel. A rendőrbácsi ugyan nem akart kijönni a helyszínre, de azt javasolta, hogy tegyek feljelentést rongálás miatt.

 

A Bosnyák térre értünk (ahol egyébként is leszálltunk volna), de csak most jött az igazi meglepetés. Körbe álltak a bátor BKV alkalmazottak és lökdösni, tolni kezdtek, majd néhány rúgással jelezték, hogy ők bizony bármit megtehetnek a védtelen utassal.

 

A.