BKV-figyelő

Sosem értettem, miért élvezik azt buszvezetők, hogy becsapják az utas orra előtt az ajtót, kiállnak a megállóból, majd a közeli piros lámpánál perceket töltenek el. Élvezik a szívatást, vagy ennyire figyelmetlenek?

Kedves BKV Figyelő!

 

Szeretném megosztani az alábbi tapasztalataimat, illetve értetlenségemet.

 

Aki ismeri az Arany János utcai trolivégállomást, az tudja, hogy az induló 72-es/73-as trolikat a Bank utca végén közlekedési lámpa engedi kikanyarodni a Bajcsy-Zsilinszky útra. Egy idő óta rendszeresen járok arra, és viszonylag gyakran fordul elő velem a következő szituáció: feljövök a metróból, már a mozgólépcsőről lelépve látom, hogy a 72-es troli megállója üres (nem kell rohanni), majd mikor elindulok a megálló felé, és jobbra pillantok, észreveszem, hogy a 72- es troli még ott áll a Bank utca végén, mert éppen pirosat kapott. Eleinte csak bosszankodtam, micsoda pech, hogy még jó darabig nézhetem az éppen csak lekésett trolit a megállótól kb. 20 méterre lévő piros lámpánál állni, és várhatok 10-15 percet a következőre (általában este járok arra). Az eszembe se jutott, hogy esetleg odaszaladjak a trolihoz, hogy a lámpánál állva nyissa ki az ajtót, gondoltam, úgyis esélytelen (mástól, aki ezt megpróbálta, hallottam később, hogy tényleg az).

 

Egy idő után viszont felismertem, hogy a trolivezetők tudatos, de számomra teljesen érthetetlen gyakorlatáról van szó. Arról ugyanis, hogy az esetek túlnyomó többségében a trolivezető akkor indul el a megállóból, amikor a Bank utca végén lévő lámpa éppen zöld (este kb. 10 másodpercig), ami azt jelenti, hogy mire odaér a 20 méterre lévő lámpához, az már éppen pirosra vált. Ezután áll kb. egy percet a pirosban. Azt az egy percet a megállóban is tölthetné, nyitott ajtókkal. Különösen bosszantó este emiatt lekésni a trolit, amikor már 10-15 percenként járnak (velem ez az elmúlt fél évben legalább 10-szer esett meg).

 

A kérdésem az, hogy szerintetek mi lehet ennek a gyakorlatnak a logikus magyarázata? A lámpát a megállóból jól be lehet látni. A lámpaciklus könnyen kiszámítható. Én, ha én trolivezető lennék, biztosan úgy indulnék, hogy nagyjából pont akkor érjek a lámpához, amikor az zöldre vált, nem pedig akkor, amikor éppen pirosra. Vagy bennem van a hiba?

 

Demorten

Műszaki hiba, vagy figyelmetlenség, ha a régi Ikarus összes ajtaja kinyílik menet közben? A kérdést a buszszakértők majd megválaszolják.

Kedves BKV-figyelő!

A mai hazajutásom alatt szerzett felülmúlhatatlan élményt szeretnék veletek
megosztani:

A tárgyban található rendszámú busz a mai utolsó -- megjegyezném, korántsem  üres, melynek jelentős része a Bosnyák tér után szállt le, na ennyit arról,  hogy a gyorsjáratok késő este feleslegesek -- Etele téri indulású 173-as
járatot képviselte.  Vezetője persze az estiektől már megszokott vad  stílusban vezetett, szóval krumpliszállítás bekapcs.

Arról viszont már nem volt szó, hogy a rakománytól esetleg menet közben  próbálunk megszabadulni.  Történt ugyanis, hogy emberünk a Rudas
gyógyfürdőnél járva a megállóval kb. egy magasságban megnyomta az ajtónyitó  gombot.  Ez homályos bennem, de azt hiszem a központit.  Mondjuk egy  másodperc múlva becsukta és szerencsére senkinek nem lett baja, de baromira  megijedtünk, és ha ott valaki éppen akkor áll lenn a lépcsőn, netán -- jó, igen, a felirat azt mondja, ne tegyük -- az ajtónak támaszkodik, az bizony  akkor repült volna a 40-nel kanyarodó buszból, neki vagy a megállónak, vagy a  megállóban álló három-négy személynek, vagy az idióta pilickáknak, amiket a  város lépten-nyomon kihelyez mindenhova, hogy minél kényelmetlenebbül  fennakadhass rajta.

Szóval szerencsére nem lett csúnya vége, de könnyen lehetett volna ebből a
malőrből katasztrófa.

R.

Tisztelt BKV Zrt!

A mai nap (2008. 07. 07) egy megdöbbentő esetnek voltam fültanúja a 47-49-es villamospótló autóbuszon. Az egyik jegyellenőrük egy magyarul nem beszélő fiatal hölgytől próbálta elkérni jegyét vagy bérletét, aki ezt a kérést nem értette, legalábbis úgy tett, mint aki nem érti. Kollégájuk úgy vélte a hölgy magyar, csak tetteti, hogy külföldi, ezért magyarul kezdett hozzá beszélni, a hölgy persze erre sem reagált, mire kollégájuk szájából a következő mondat hangzott el: „Tán ezt tanítják a Lauderben? A Budakeszi úton nem tudják magyarul mi az, hogy jegy?” (A Lauder a budapesti zsidó gimnázium neve, mely a Budakeszi úton van) Erre én közbeszóltam, megkértem, hogy ne zsidózzon, ő azt válaszolta, hogy nem zsidózik, majd kikérte magának, hogy ő azt hitte, hogy ebben az országban szabad véleménynyilvánítás van. Tovább nem folytatom a beszélgetést, két további utassal közösen magyaráztuk el neki aztán, hogy miért nem szabad kisebbséget sértő megjegyzést tenni, pláne egy – többek között – adófizetők pénzéből eltartott cég alkalmazottjaként.

Kollégájuk sorszáma 935. volt, az eset ma, azaz 2008. július 17-én 15:55 és 16:00 között történt a 47-49-es villamospótlón az Astoria és a Deák tér között egy Nógrád Volános Volvo típusú csuklósbuszon.

Tisztelettel várom, milyen intézkedést tesznek annak érdekében, hogy ehhez hasonló eset soha többé ne történhessen meg a BKV hálózatán.

Válaszukat előre is köszönöm,

Üdvözlettel: Földiák János

Sok olyan buszvezetőről hallottam, akiket azért rúgtak ki, mert rendszeresen piáltak. Ezek a sofőrök jórészt most a VT-Transmannál, vagy a Nógrád Volánnál dolgoznak. Miért nem szondáztatnak sűrűbben?

Vasárnap, 2008. július 13-án este fél háromnegyed nyolc környékén Kelenföldön (igényes MÁV szerelvényről leszállva) szerettem volna BKV menetjegyet vásárolni, melyre nem volt lehetőségem. A pénztár zárva, az automata elromlott. "Itt ez van. A metró építés miatt tiszta szar az egész környék hónapok óta!" - kiáltotta utánam egy arra járó.

Egy sofőrnek látszó ember éppen a melegedő/pihenő épületből rontott ki, egy nyitott Soproni (nem alkoholmentes) sörrel a kezében. Kedvesen érdeklődtem, hol tudok jegyet venni, fel kell szállnom a 173-as buszra! Valamit odadörmögött és már szállt is be a buszba (!), ő volt a sofőr. (én meg azt hittem végzett, hiszen sör....)

Csepereg az eső, rohanok a megállóba ott a buszom, meg a sörös sofőrőm. Még egyszer megyek, ostromlom a sofőrt - mert ismerem és félem a BKV ellenőröket - hogy utazzak jegy nélkül? "Már az előbb is engem kérdezgetett, nincs jegy, hát nem érti meg?!" - hangzott ideges válasza. "Elnézést kérek, de az ellenőr is ezt fogja tőlem kérdezni..." - mondtam.

Nincs jegyem, sebaj utazunk. Hergelem magam, már készülök, mit mondok majd, ha jön az ellenőr. Az egész jegy történetet a nyakába varrom, nincs igazuk, nem fizetek, stb. Közben a megállókban fogy a sör, busz-sofőr bácsi rendületlen fogyasztja.

Meleg van, iszonyat páratartalom, csepereg az eső, nyilván őt nem szondáztatja meg a járőr kollega.  Megy a busz, siet nagyon, nincs mese, meleg van. Átmegyünk már piroson, még sárgán, dudálunk, fékezünk nagyot, ha kell.

Vasárnap este félig-telt busz a 173-as járat, és szerintem veszélyes volt. Nyolc óra körül szálltam le a Bosnyákon. Féltem. Sört nem ihatok ha vezetek, én sem.

(Most olvasom, hogy vasárnap éjjel a 173-as busz az Etele téren összeütközött egy Neoplan típusú magánbusszal. Csak remélem, hogy az én alkoholos busz-sofőröm akkor már otthon kortyolgatta)

Nem értem, és nem is akarom megérteni a BKV pótdíjazási rendszerét. Bonyolult, és tele van hülyeségekkel. Egy olvasónk arra hívta fel a figyelmünket, hogy ellenőrök üres sajtcédulákat íratnak alá az utasokkal, amelyeket a munka végén töltenek ki. Milyen jogon íratnak alá üres papírt bárkivel is? Kérdem én.

Kedves Blog!
 
A minap a 7-es buszon tanúja voltam egy ellenőrzésnek. A mellettem ülő kisasszony bérlete 1 nappal korábban lejárt és e miatt kapták őt el az ellenőrök. Nem is volt semmi vita, kisasszony átadta a személyi igazolványát (véleményem szerint nem kellett volna, mert az ellenőr jelen esetben nem hatósági személy, s az igazolványt - de lehet, hogy ezt rosszul tudom - csak rendőrnek lehet átadni.) Látható volt, hogy a hölgy nem akar feltűnést, balhét, még ő szégyellte magát.
 
Amikor az ellenőr megkapta az igazolványt, elővett egy toalettpapírra hajazó üres fecnit és arra kiírta a kisasszony adatait. Midőn ez megtörtént, a csekkhez tartozó fekete papírost üresen akarta aláíratni az utassal. Ekkor én - lehet, hogy nem kellett volna - annyit szóltam közbe, hogy az utas semmi esetre se írjon alá olyan papírt, amit nem töltöttek ki, azaz biankó. Hiszen ha ezt megteszi, később bármit rávezethetnek a papírra.
 
Az ellenőr - aki addig is elég fölényesen viselkedett, pedig nem volt rá oka - ekkor éktelen haragra gerjedt. Közölte, hogy én mit pofázok bele, stb. Nyugodt hangon mondtam neki:
 
1. ha aláíratnának vele egy üres papírt, hogy eladta a lakását nekem, mit tenne?

2. ha arra volt ideje, hogy egy sajtcédulára vezesse át a kisasszony adatait, miért nem töltötte ki egyből azt a papírt, amire ugyanezeket az adatokat kellett volna rávezetnie?
 
Ellenőr asszony közölte: ezt ők csak utólag szokták (!!!) ráírni, mert nincs idő erre a buszon! Ezt nem is értem. Arra van idő, hogy sajtcetlire írogassanak, arra nincs, hogy szabály szerint járjanak el?
 
Közben szépen elment az idő és a busz beért a végállomásra a Bosnyák térre. S nem fogjátok elhinni: happy end-del zárult ez a történet. A dühös, immáron két tagúra bővült ellenőri kiscsapat dúlva fúlva a kisasszony őlébe dobta a sajtcédulát, a kisasszony személyi igazolványát és elvihazott.
 
Bennem azóta is a következő kérdések motoszkálnak:
 
1. Miért járnak el így a BKV-ellenőrei? 2. Mi a cél a sajtpapírral és a biankó papírossal, rajta az utas aláírásával? 3. Miért viharzottak el az ellenőrök? 4. Miért büdös kurva anyáztak le engem?

Üdv: Kiss Botond