BKV-figyelő

Eddig nem tartottam különösebben ízlésesnek az amúgy is közutálatnak örvendő BKV-sokon köszörülni a nyelvet, kerültem is az ilyen témájú postokat. De tegnap délután fordult a kocka, én is beállok a tahó, állat ellenőröket szidalmazók táborába.

Eltűnt ugyanis a gyerek! Tíz éves,lány. Névnapja van. Osztálytársánál töltötte a fél délutánt, nagykislány, a HÉV-megálló mellett lakunk, haza tud menni önállóan. Elvitték hát az Árpád hídhoz, de parkolni nem lehet, hát a kocsiból útjára engedték. Még hazaszóltak mobilon, indul a lány, negyed óra, és otthon lesz. De nem. Elment egy HÉV, még egy, a hetediknél már tényleg kezdtünk aggódni. Mivel a gyereknek nincs mobilja, keresőexpedíciót indítottunk. Ekkor ért haza, zokogva. Történt ugyanis, hogy a HÉV-megállóban a derék BKV-sok (jogosan) csak azt engedték a peronra, akinek volt jegye-bérlete. Mivel a gyerek nem készült önálló közlekedésre, nem volt nála semmi. persze, nem is engedték fel a HÉV-re. Sírva vázolta a helyzetet a BKV-soknak, akik egy MENNYÉ SZÉPEN HAZA GYALOG  felszólítással oldották meg a problémát. A gyerek pánikba esett, jegye nincs, pénze nincs, telefonálni nem tud... Félórányi sírás után lett figyelmes egy néni az elveszett gyerekre, kézen fogta, és hazahozta. Természetesen a szabályokat be kell tartani, de nem ez a helyzet lett volna a kivétel?

Kedves BKV, nehogy tudomásomra hozza a kiváló munkatársa nevét, mert ő a traumatológiára, én meg súlyos testi sértésért börtönbe kerülök!

Apuka

Kedves Figyelő!

Egy kellemes élményemet szeretném megosztani Veletek, ami tegnap, május 20-án esett meg a 156-os buszon. Rendszáma BPI-060, és 3/4 6 körül indult el a Moszkva térről. A buszsofőr nagyon kedvesen üdvözölt minden utast, majd minden megállóban elbúcsúzott a leszállóktól, kellemes napot kívánva a szakadó eső ellenére, valamint mindenkit köszöntött, aki felszállt. Menet közben pedig mesélt: a naphoz kötődő történelmi eseményekről, névnapról, időjárásról. Gondolom magát is szórakoztatta ezzel, de az utasokat mindenképp. Sajnos a hangszóró nem túl jó minősége, valamint a busz zaja miatt rosszul lehetett hallani, de mindenki mosolygott, láthatóan szerzett a sofőr egy kellemes élményt. Én is letettem az újságot, és füleltem, mert nagyon feldobott.

Persze nem kell, hogy minden buszsofőr így viselkedjen, de a sok bunkó között igazán kellemes meglepetés ez. Nekem mindenesetre feldobta a napomat, és ezennel szeretném megköszönni a sofőrnek, hogy egy kellemes délutánt szerzett.

Köszönettel:

Judit

Tisztelt BKV Figyelő!

Az alábbi esetet szeretnénk megosztani Önökkel:

Május 24-én délután egy 12 éves kislány a 276 E járaton utazott (kb. 17:30 körül, az Örs vezér téren, az Árkád Bevásárlóközpont megállótól). A 644-es számú jegyellenőr megbüntette, mert szerinte a havibérlete 2 hetes,( gyengébbek kedvéért rá van írva, hogy havibérlet...) pedig 3250 Ft-os bérlet május 13-tól szólt. Aki a bérletszelvényt kiadta május 13-tól május 12-ig érvényesítette. A bérlet száma 873649. Szerintünk az ellenőrnek a feladata az lett volna, hogy figyelmeztesse, mert aki a bérletszelvényt kiállította nagyot hibázott. A kislánynak az előző bérlete május 10-én járt le. Rendszeresen érvényes bérlettel rendelkezik. Kérdéses, hogy egy 12 éves gyerekkel hogyan írathatják alá, hogy megfelelően intézkedtek.

Tisztelettel: Juhász Gyula

Sziasztok!

Megosztanám veletek, hogy mi történt velem ma a 105-ös buszon. Háromnegyed tíz körül szálltam fel a Gyöngyösi utcai végállomásnál, és leültem. Mögöttem a másik sorban egy simlis sapkás fickó ült a barátnőjével. Kezében egy doboz sör, fülében walkman, vagy mp3, nagy hangerővel hallgatta a "zenét". Elkövettem azt a hibát, hogy hátrafordultam, és ránéztem. Ekkor indult el a lavina. A fickó kedves, intelligens hanghordozással kérdezte a csajától, hogy "Láttad, hogy nézett ez rám?" Ekkor elkövettem a második hibát, mert ahelyett, hogy kussoltam volna, mint az a bizonyos a fűben, megjegyeztem, hogy talán lehalkíthatná a zenét, mert nem biztos, hogy mindenki kíváncsi rá. Ekkor elszabadult a pokol. A fickó közölte, ha nem tetszik, takarodjak, meg különben is, szájba leszek rugdosva. A harmadik hibát ott követtem el, hogy ahelyett, hogy fülemet-farkamat behúzva leszálltam volna a már kezelt jegyemmel, maradtam, és próbáltam elmagyarázni neki, hogy nem az övé a busz.

A buszon, bár végállomáson voltunk, sokan tartózkodtak, többnyire nyugdíjas nénikék és bácsikák, akik bár igazat adtak nekem, nem tudták megfékezni a végtelenül agresszív és primitív párocskát, akik válogatott jelzőkkel mocskoltak. Mondtam, hogy szólni fogok a sofőrnek, ha megérkezik, mert a 270 FT.-os jegyemért cserébe szeretnék zavartalanul utazni. Erre a csaj leszállt, hogy majd ő lerakat engem a buszról a sofőrrel. Meg is érkezett a sofőr, aki ahelyett, hogy letessékelte volna őket (ha egyedül nem akarta/merte, ott voltak a közelben a kollégái, hívhatta volna őket is), elintézte azzal az egészet, hogy ne zavarják az utasokat, majd bezárkózott a fülkébe, és elindultunk. Roppant kellemes volt úgy utaznom a munkahelyem felé, hogy közben válogatott trágárságokkal becéztek, fenyegettek, hogyha leszállok, majd szájba rúgnak, stb., és persze a zene is ment tovább ezerrel.

A hab a tortán, hogy pár megállóval később felszállt két ellenőr nő a buszra, s amikor a fiatalabbiknak vázoltam a helyzetet, megkérdezve, hogy esetleg ha nincs jegye a párocskának, nem lehetne-e leszállítani őket a buszról, végtelen unalommal nézett rám, hogy neki mi köze van az én bajomhoz, majd ő eldönti, hogy kit kell leszállítani, és kit nem, és különben is mutassam a jegyem. Szavait hangos röhögéssel jutalmazta az ominózus két utastárs. Ennyi a sztori, a Hősök terén leszálltam, mentem dolgozni; nem követtek, nem rúgtak szájba - lehet, hogy korábban leszálltak, lehet, hogy nem, nem tudom, nem figyeltem őket. A tanulság csak annyi, hogy az igencsak borsos árú jegyért cserébe semmi mást nem várhat az ember a BKV-tól, mint a puszta ellenőrzést; zavartalan utazást azt nem. Ha valakit zavar a csöves bűze, vagy a hangos primkó zene, tűrje el, vagy vigyen baseball ütőt magával. Tudom, hogy én vagyok a hülye, miért nem csukom be a szemem, nem fogom be a fülem meg a szám, miért nem úgy közlekedek, mint egy zombi. Igen, vagyok olyan hülye, hogy azt gondolom, ha mindenki csak hallgat, és elfordítja a fejét, nem tesz semmit, akkor az erőszakos, primitív szemét aljanép azt csinál, amit akar, szabadon garázdálkodhat, terrorizálhatja a békés többséget. Itt tartunk ma Magyarországon, Budapesten, a "világvárosban". Hajrá BKV, hajrá Magyarország, hajrá magyarok, csak így tovább a morális mocsár mélye felé.... Köszönöm, ha meghallgattok, vagy válaszoltok.