BKV-figyelő

Noha az új beszerzéseknél ma már alapfeltétel, hogy egy jármű alacsonypadlós legyen, a budapesti tömegközlekedés gyakran ma is tortúra a babakocsival utazók számára. Nemcsak a lépcsők miatt; a BKK/BKV dolgozóin és az utastársakon is sok múlik. Zsuzsa megosztotta velünk pozitív és negatív tapasztalatait egyaránt.

A mai napon (2012. november 29.) több járművel is volt szerencsém utazni. Természetesen bérlettel. Kisgyermekes anyuka vagyok, babakocsival viszem a legkisebb csemetémet, mert még nem tud járni, viszont cipelni hosszabb távon nem bírom.

Alapból nem vagyok egy tolongós fajta, előbb indulok el mindig legalább 10 perccel, hogy ne kelljen sehol rohannom, tolonganom. Reggel a 3-as metróval indultunk Kispest, Határ útról. Sajnos az utastársakban semmi segítőkészség nem volt ma reggel, inkább fellöknek babakocsival együtt, de akkor is előttem kell felszállniuk a metróra. Ha szóvá teszem neki, hogy én is ezzel a járművel utaznék, nem kell fellökni, inkább tovább megy vagy visszamorog valamit, hogy nem látott...

Viszont először ültünk az új Alstom metrón. Nagyon tetszett, szép és tiszta, de leginkább halk. Ezután a 75-ös trolira szálltunk át a Puskás Ferenc Stadionnál. Nem ismerem a buszfajtákat, ez alacsony padlós volt, könnyen felszálltam rá a kijelölt középső ajtónál.

A buszokon azt szeretem leginkább, hogy majdnem mindenkinek külön jegye vagy bérlete van a csomagjai számára. Megkértem a dupla jeggyel/bérlettel rendelkező hölgyet, hogy a külső ülést adja át, nagy grimaszok közepette elvette a táskáját, átadta a helyet.

A Deák Ferenc térnél az egyik ellenőr felajánlotta, hogy segít lecipelni a babakocsit, nem kértem, de megköszöntem a segítséget, lefele könnyebb cipelni, mert húz a súly. Igénybe vettük a Combino villamost is néhány megálló erejéig. Itt inkább fellöktek, de nehogy előbb szálljak le az ajtóban állva babakocsival, mint az öltönyös úriemberek...

A Blaha Lujza téren felszálltunk a 99-es buszra, mely szintén alacsony padlós volt, bár a menetrend szerint 2 magas busz lett volna, de én ennek csak örültem, hogy nem kell emelgetnem a magas lépcsőn a babakocsit.

Nem vagyok ismerős az útvonalon, de valamilyen piac környékén felszállt 2 ellenőr és 3 közterületes. Észre sem vettem őket, mert az első 2 ajtónál szálltak fel, csak amikor hátrébb értek. Arra lettem figyelmes, hogy udvarias társalgás történik.

- Jó napot kívánok, jegyeket és bérleteket kérném felmutatni. Köszönöm szépen, további kellemes napot!

Viszont egy fiatalembernek nem volt. Kérdezték, hogy otthon felejtette-e a bérletét, mert akkor azt be tudja mutatni, helyszínen x forint a fizetendő, csekken y forint a fizetendő összeg. Nem nagyon hallottam, mert a busz hátuljában voltam, ők pedig középen beszélgettek. A jegy nélkül utazó fiatalember szó nélkül átadta iratait és közben beszélgettek is az ellenőrrel teljesen normálisan, mosolygósan. A végén megkapta a csekket szép napot kívántak egymásnak és a következő megállónál le is szálltak a közterületesekkel együtt, várták a következő buszt, gondolom. Eddig nem volt sok tapasztalatom (hála az égnek) ellenőrökkel, de velem eddig normálisak voltak.

Összességében sajnos az utazó közönség nem figyel oda senkire, csak azt nézi, hogy tud jobban tolakodni, nem számít, hogy kit lök fel, terhes nőt, kisgyereket, babakocsit, gipszelt embert, idős embert. Ez elég szomorú, de ebben az országban sajnos ez a természetes. Persze a táskájával együtt, mert annak is külön ülés jár!

Másik kedvencem a "piac járat". Én megvárom, hogy felnyomuljanak a nyugdíjasok, mert nekik nyomulni kell hazafele a megpakolt szatyrokkal. Felszállok utánuk és jelzem, hogy ez a rész babakocsinak, mozgássérülteknek van fenntartva, nem pedig a szatyroknak. Van sértődés meg morgás, de elmegy onnan másik helyet vadászva a szatyroknak.

Hirtelen ennyi, amit kiadtam magamból, köszönöm ha elolvassa valaki. 

A budapesti közösségi közlekedésben szolgálatot teljesítő autóbuszok többsége már elérte, vagy meg is haladta a gyártáskor tervezett élettartamát. Az 1365 darabos autóbusz-állomány közel felét még a 30 évvel ezelőtti műszaki színvonalat képviselő Ikarus 200-as járműcsalád adja, amely az akadálymentesség követelményét sem teljesíti. Ahogy a Budapesti Közlekedési Központ és a BKV 2010-ben bejelentette: az öreg Ikarusok esedékes felújítása helyett - a buszpark nagy arányú új járművekre történő cseréjét célzó program megindításával párhuzamosan - használt járművek beszerzésére indít pályázatot.

A buszpark cseréjének beindításával sem lehet azonnal lecserélni az összes öreg járművet, felújításuknál azonban gazdaságosabb és környezetbarátabb az alacsonypadlós, fiatalabb használt járművek beszerzése, ráadásul az alacsonypadlós járművek a szolgáltatás színvonalát is növelik, olvasható a Budapesti Közlekedési Központ közleményében.

Olvasónk decemberben mozgássérült feleségével Ákos koncertre ment. Mivel a rendezvényen több mozgássérült is megjelent, a szervezők kérték a BKV-t, hogy közlekedtessen alacsonypadlós autóbuszt az érintett vonalon. A BKV nem foglalkozott a kéréssel, sőt! Még olyan vonalra sem küldtek alacsonypadlós járművet, ahol menetrend szerint közlekedett volna:

Tisztelt BKV Zrt!

2009 december 28-án mozgássérült feleségemmel úgy gondoltuk, hogy este elmegyünk szórakozni sorstársainkkal Ákos koncertre. A szervezők jelezték is a BKV Zrt felé, hogy a rendezvényen mozgássérültek kisebb része jelen lesz.

173 autóbusszal el is jutottunk a Keleti Pályaudvarig ahol átszálltunk volna a 178 alacsonypadlós autóbuszra ami megvolt hirdetve 19:07-kor ami Keleti pályaudvarnál volt 19:27-kor. De sajnálattal tapasztaltuk aznap, hogy nem igen vették figyelembe a rendezvény szervező igényeit, hisz a vonalon egy sem volt ami alacsonypadlós jármű.

Engem, mint átlag utast egyáltalán nem érdekel, hogy alacsony- vagy magaspadlós busz áll-e be a megállóba, már annak is örülök, ha jön egyáltalán valami. Vannak azonban olyan utasok (idősek, babakocsisok, mozgáskorlátozottak), akiknek egyáltalán nem mindegy, milyen busz jön. Fanny -egy mozgáskorlátozott lány- mindig előre megnézi, milyen busz indul, de a BKV rendre kicseszik vele. Alant az ő írásából olvashattok részleteket:

Húgomékhoz készültem vasárnap. Időben elindultam és sikeresen meg is érkeztem a 182-es megállóban. Abban az órában egymás után 3 alacsonypadlós volt kiírva a menetrend szerint.

Ugyan értem én azt is, hogy "Az adatok tájékoztató jellegűek, a menetrendtől eltérések előfordulhatnak." de azt, hogy ennyire eltérjenek, hogy egy sem érkezik (és ez nem az első eset az már) nagyon dühítőek, főleg mínusz fokokban. Ülni és várni, hogy majd a legközelebb talán… nem kellemes és akkor még enyhén fogalmaztam. A legdühítőbb talán az volt, hogy a 184-es busz folyamatosan alacsonypadlós volt. Mindig felcsillant a reményem, hogy jön és vége a fagyoskodásnak. Egy órás várakozás után felhívtam az ügyfélszolgálatot, akik elmondták, hogy a következő már az lesz. A 18:03-as indulással ami 18:15-re ér Szarvashoz.

A menetrendben azért kell jelölni, hogy mikor jön alacsonypadlós busz, hogy az idősebbek, a babakocsis anyukák és a kerekesszékkel közlekedők meg tudják tervezni az útjukat. Olvasónk az elmúlt időben mindig alacsonypadlós buszhoz ment ki, de egyszer sem jött:

Helló BKV-figyelő!

Igazából nem lesz ez egy nagy poszt, nincs benne sem verekedés, sem egyéb izgalmas - ugyanakkor kicsit már felháborítónak találom, hogy a BKV mennyire magasról tesz a saját munkatársai által készített menetrendre.

Küldtem már neked pár posztot, főként az akkor még terhes Feleség szenvedéseiről a BKV járatain. Most kiköltöztünk Lakihegyre, s most már Feleség nem terhesen, de egy hét hónapos kis gyerkőccel szeretne néhanapján közlekedni. Tényleg nem túl gyakran, eddig még nem is akart elindulni hosszabb utakra, ugye, még nehéz belőni, hogy mikor lesz éhes a pici, meg ilyenek.