BKV-figyelő

Olvasónk elkövetett egy hatalmas hibát: jegyet szeretett volna venni az utazáshoz, de a Kisföldalatti általa használt állomásain nem kapott, csak 400 forintért. Az utasban felmerült a kérdés: Azért drágább a jegy, mert a BKV előbb bezárja a pénztárait, és rossz az automata? Miért az utas fizet többet, ha a BKV nem teljesít?

Tisztelt BKV-figyelő!

2009.08.23-án vasárnap történt velem az alábbi eset, ami szerintem érdekes kérdéseket vet fel:

Nap közben szándékoztam utazni a BKV M1 kisföldalatti vonalán a Bajza utcától a Deák Ferenc tér felé. Leérkezvén az állomásra szerettem volna jegyet vásárolni, de a jegyárusító bódé zárva volt. Az állomáson dolgozó ellenőr/biztonsági őrtől (nem néztem meg pontosan a titulusát) megérdeklődtem, hogy tudok-e jegyet vásárolni tőle. Pozitív választ kaptam, miszerint tőle tudok vásárolni NÉGYSZÁZ forinttért, illetve ha ez nem megfelelő (és már miért is lenne) átmehetek a szemben levő állomásra és ott megpróbálkozhatok az automatával, de csak akkor, ha fémpénzben tudok fizetni, mert az automata nem fogad el papír pénzt. 270 Ft-nyi aprópénz volt nálam, plusz késésben voltam és még az M3-as metróra is szerettem volna jegyet vásárolni.

A lenti képet tegnap délután a XI. kerületben, a Bertalan Lajos utcai villamosmegállóban készítettem. Aki olcsón szeretne jegyhez jutni az látogassa meg az automatát, míg ki nem kapcsolják.

Olvasónk szerint a BKV-nak nem sírnia kellene azért, mert sok a bliccelő, hanem tenni kellene azért, hogy legalább a nagy végállomásokon, csomópontokon lehessen jegyet venni, akár éjszaka is. Hiába van meg valakiben a szándék, ha nem tud jegyet venni akkor bliccelni fog:

Helló BKV-figyelő!

Aprócska jelentéktelen történet az enyém, mégis azt hiszem, hogy jól illusztrálja milyen alapvető problémák vannak a BKV működésében.

Történet: Tegnap (2009.5.14.) este fél hét körül a Bornemissza téri buszvégállomáson. Naiv Utas érkezik, 173-as busz bent áll, egy percet jelez a kijelző az indulásig. Jegyet akar venni, de a forgalmi ügyeleten senki (automatába nem dob pénzt, mert naiv ugyan, de már sokszor rá*szott). Sofőr bent ül a fülkében, fülhallgató a fülében. NU odaáll a fülkeajtóhoz, int, h beszélni szeretne, sofőr fülhallgatót kivesz:

Semmi. Vagy nem utazik, vagy bliccel. Keresgélhet működőképes jegyautomatát, ahol csak apróval vehet jegyet, vagy kereshet jegypénztárt is, bár mindkettőből egyre kevesebb van Budapesten. Nem csak a turistáknak jelent problémát beszerezni az utazáshoz szükséges jegyet. Aki a külvárosban lakik, és ritkán használja a BKV-t az sem mindig tud jegyet venni, és a belvárosig bliccelnie kell.

Tisztelt Hölgyem / Uram!

Elég sok szó esik mostanában arról, hogy a BKV-nak komoly veszteséget okoznak a bliccelő utasok. Jelen levelemmel arra szeretnék rávilágítani, hogy -számomra érthetetlen módon- sokszor maga a BKV tesz meg mindent azért, hogy még az se váltson jegyet a járataikra, akinek eredetileg szándékában állt.

Egy hétköznap este fél kilenckor barátomra várva mintegy 20 percet töltöttem a Blaha Lujza téri metróállomás felső részén. Ezalatt mintegy hat ember érkezett azzal -az Önök számára minden bizonnyal perverz és meglepő- igénnyel a mertóállomásra, hogy utazzon és ehhez jegyet váltson.

Dénes a tömegközlekedést évekkel ezelőtt autóra cserélte. A szmogriadó miatt autóját otthon hagyta, és BKV-val ment dolgozni. Jegyet sehol nem tudott venni, és első utazásakor megcsapta a hajléktalan szaga. Véleménye szerint az autó olcsóbb, és sokkal kényelmesebb, mint a tömegközlekedés, ezért aki egyszer autóba ül, sosem ül vissza BKV-ra:

Kedves BKV-figyelő!

Nagytétényben lakom, és általában autóval közlekedem. A szmogriadó miatt letettem az autót, és BKV-ra szálltam, ahogy azt a többi városlakónak kellett volna tennie. A belvárosban egy irodaházban dolgozom, azt a helyszínt szerettem volna megközelíteni tömegközlekedéssel. Amíg nem volt autóm, addig BKV-val jártam. Szerencsére ennek az egy napnak köszönhetően újra előjöttek azok az emlékek, ami miatt váltottam.

A 33-as buszra szálltam fel először. Koszos, lerobbant Ikarus. A megállóban, és a buszvezetőnél sem tudtam jegyet venni, ezért leültem. Hátulról egy hajléktalan utas szaga, előröl a buszvezető cigifüstjének szaga kényeztetett egész a körtérig, ahol a 7-es buszra szálltam, hogy elérjem célomat, az Astoriát. Móriczon is negyed órát szenteltem automata keresésre, de egyik sem fogadta el a pénzem, vagy elnyelte, így megint nem tudtam pénzt adni ezért a kiváló szolgáltatásért.

Gellért térnél odajött hozzám egy ellenőr, akivel percekig beszélgettem. Kulturált volt, kedves, és rendkívül megértő. Elmeséltem neki a reggelemet, és esze ágában sem volt megbüntetni. Elmondta, hogy hazafelé hol juthatok majd jegyhez, és kellemes utazást kívánt. Az egész lehangoló utazásban az ellenőrrel való találkozásom volt az egyetlen jó pont, bármilyen fura is ezt kimondani.

De mégis, miért ülnék át autóból tömegközlekedésre? Munkahelyem kifizeti a benzinem egy részét. Az autómban nem dohányzom, és nincsenek hajléktalanok. Ha akarok fűtök, ha meleg van, akkor hűtök. Nem késik, nem kell rá várni, és a dugókat is kikerülöm. Szerintem aki egyszer autóba ül, megismeri az előnyeit, az sosem ül vissza BKV-ra, még akkor sem, ha egy picit olcsóbb.

Dénes voltam.