BKV-figyelő

Olvasónk, Anna egy régebbi ellenőrös történetét osztotta meg velünk azzal a céllal, nehogy más is úgy járjon, mint Ő és a barátnője. Az eset egy BKV-buszon történt, amire úgy szálltak fel, hogy már jó előre kikészítették a jegyüket. Amikor felszálltak, egyik kezükben a táska, másikban az esernyő volt, úgyhogy gyorsan lepakoltak. Hiába siettek, három ellenőr vette őket körül, aki szerint még a táskák lerakása előtt lyukasztaniuk kellett volna. Az utas szerint a legbosszantóbb az volt az egészben, hogy az ellenőrök vigyorgásából látható volt, ők is tudják, nincsen igazuk:

Kedves BKV-figyelő!

Egy régi esetet írok le, amiben sajnos minket is megbüntettek Pesten. Vidékről jártunk fel a barátnőmmel minden pénteken főiskolára. A távolsági busz megállójától kellett utaznunk helyijáratú autóbusszal a suliig.

Azt kell tudni, hogy én végképp nem szeretek csalni, ezért általában úgy szeretem előkészíteni a holmimat, hogy hamar tudjak jegyet kezelni. Például olyan időben, amikor kesztyűt kell viselni, a jegyet belerakom a kesztyűmbe, hogy ne kelljen a táskában kotorászni utána.

Aznap is hideg volt, de még esett is, így egyik kézben a táska, másikban az esernyő vártuk a buszt, ami megérkezett. Esernyő összecsuk, buszra fel. Megjegyzem, hogy a buszvezetők sem kispályáztak annak idején, és most sem, mert az utas még éppen belépett, már csukják az ajtót, csak legyen ideje gyorsan elrántani a hátizsákot, táskát, és egyben indulnak is, miközben még az utolsó felszálló a lépcsőn áll, és ugye rögtön egy megállóból kiállással, éles kanyarral. Aki nem kapaszkodik, az dől, mint a krumplis zsák, aztán valami megtartja.

Utastársunk, Tamás a BKV-hoz fordult egy minősíthetetlen viselkedésű ellenőr miatt. Addig húzták az ügyet, amíg felhozhatták kifogásként, hogy sajnos már senki nem emlékszik semmire - kivéve arra, hogy ez bizony nem így történt. Azt feltételezik, hogy kettejük közül Tamás nem mond igazat, holott pontosan tudják, hogy állandó probléma az ellenőrök viselkedése. Nem ártana, ha a BKV végre felismerné, hogy az utasok nem hobbiból jelentgetik be az ellenőröket; van annál jobb dolguk is, mint hogy szabadidejükben félig igaz történeteket találjanak ki az aznap látott, normálisan viselkedő ellenőrökről. Nektek mik a tapasztalataitok, hogy kezelik a panaszokat a BKV-nál? Milyen bizonyíték kell ahhoz, hogy az utasnak adjanak igazat?

Kedves BKV-figyelő!

Először is szeretném még egyszer megköszönni a korábbi segítségedet. Másodszor elküldöm az egyik, most lezárult BKV-s történetemet. A végkifejlet szokás szerint sajnos nem túl megnyugtató. És most át is adnám a szót a levelezésnek. Vigyázat, TLDR következik!

2011. július 14., Panaszlevelem a BKV felé:

Tisztelt BKV!

Szinte már közhelyesen kezdődik a történetem: a villamoson utazva egy önmagát ellenőrnek kiadó, de a BKV szabályzata alapján nem ellenőr férfi kezdett jegyeket, bérleteket kéregetni. Hozzám érve először megkértem, hogy legyen szíves legalább úgy tenni, mintha valóban ellenőr lenne. Ezen kérés teljesítése valószínűleg meghaladta szellemi képességeit, ugyanis csak ismételgette a jól begyakorolt szavakat: "Jegyet vagy bérletet kérek." Ez után többször is felszólítottam, hogy legyen szíves az előírásoknak megfelelő kinézetet produkálni. Miután látta, hogy viselkedésével nem tudott megtéveszteni, érdeklődni kezdett, hogy a főnöke vagyok-e - bár érthetetlen számomra, hogy ez miért igényelt külön kérdést, lehetséges, hogy nem ismeri a főnökeit -, nemleges válaszomra pedig bejelentette, hogy ha nem vagyok a főnöke, akkor ne akarjam megmondani, hogy nézzen ki. Később elpanaszolta nekem azt is, hogy nem tudja megfelelően hordani a karszalagját, ami különösen abból a szempontból adott okot aggodalomra szellemi képességeit illetően, hogy nem sokkal korábban egyeztünk meg abban, hogy nem vagyok a főnöke, emiatt a szabályokat sem én hozom, és a karszalag kinézetébe sincs beleszólásom. Mindezt egyre nagyobb hangerővel tette, mellyel nem csak a vele lévő társait, de a környező közterület-felügyelőket is sikeresen magához csalogatta, ráadásul hangereje olyan méreteket öltött, hogy a többi utast is zavarni kezdte. Nagy nehezen sikerült legalább olyan fokú együttműködést elérnem nála, hogy úgy tett, mintha felhúzná felkarjára a karszalagot, megmutattam neki érvényes jegyemet. Itt jegyezném meg egyébként, hogy Üzletszabályzatuk szerint erre nem lettem volna köteles, sőt, társain végignézve egyikük sem látszott ellenőrnek.

A BKV-figyelő közel 5 éve alatt számtalanszor foglalkoztunk már a bérlethamisítókkal és a hamisított bérletekkel. Eddig olyan esetről számoltunk be, melyeknek főszereplői a BKV viszonteladóiktól vettek visszakért, majd később "újraírt" bérleteket. Évekkel ezelőtt még nem működött ekkora bérlethamisító maffia, mint napjainkban, akkor az utasok maguknak hamisították a bérleteket, kisebb nagyobb sikerrel :)

Kezdjük az egyik legegyszerűbb módszerrel, az egyszerű átírással:

A legnépszerűbb módszer a kapargatás. A bérlet tulajdonosa az előző érvényességi időt lekaparta vagy lemosta, és a helyére új érvényességi időt írt. Mivel a papír felső rétege igen vékony, minden ilyen "beavatkozás" jól észrevehető:

Tegnap este a BKV-figyelő Facebook falán megjegyzetem, hogy egy olyan helyen, mint Kőbánya-Kispest, felháborító, hogy nincs nyitva egyetlen jegypénztár sem. Égy ilyen jelentőségű és forgalmas helyen, mint a KÖKI busz- és metróállomás joggal várható el, hogy a teljes üzemidő alatt nyitva legyen egy pénztár. Zárás után egyébként a biztonsági őrök árulnak jegyet, de csak vonaljegyet tartanak, semmi mást.

Az egészben az a legszomorúbb, hogy a BKV láthatóan rászállt azokra a turistákra, akik a rossz tájékoztatás és a jegyvásárlás nehézségei miatt nem rendelkeznek érvényes jeggyel, bérlettel. Olvasónk, Bálint is egy ilyen történetet osztott meg velünk:

Kedves BKV-figyelő!

Még soha semmilyen panasszal nem éltem, de most eldöntöttem, nem hallgatok. Kezdem a történet elején: 2011. október 8-án Ferihegyre a reptérre mentünk a barátommal 200E busszal. Kőbánya Kispest új megállójában kb. 8 kor meg is érkezett a busz. Innentől kezdődött az, ami miatt már-már szégyelltem hogy Magyar állampolgár vagyok.

Olvasónk, Zsolt vidékről keveredett fel Budapestre, a Keleti pályaudvarhoz. Metróval, vagy a 7-es busszal szeretett volna tovább utazni, de a tájékoztatás hiánya miatt a metrót nem találta meg. Ezután jegyet szeretett volna venni, de a pénztár zárva volt, az automata pedig nem fogadta el a pénzét, így nagy pakkokkal, fájós lábbal, gyalog indult el a Blaha Lujza tér felé. Tényleg, tudja valaki, hogy az "új" metrólejáratnál miért nincs kint a metró logója?

Tisztelt BKV-figyelő!

Szeptember 17.-én történt Budapesti "élményemet" szeretném megosztani Önökkel:

Rendszerint gépkocsival mozgok, ha lehet, mindenhová, (mozgásszervi gondjaim vannak), de tagnap mégis úgy döntöttem, hogy Fővárosunkba vonattal megyek. Az IC gyors, pontos, kényelmes volt, régen utaztam így, kellemes, pozitív élmény volt. A bonyodalmak az érkezés után kezdődtek.