Olvasónk, Anna egy régebbi ellenőrös történetét osztotta meg velünk azzal a céllal, nehogy más is úgy járjon, mint Ő és a barátnője. Az eset egy BKV-buszon történt, amire úgy szálltak fel, hogy már jó előre kikészítették a jegyüket. Amikor felszálltak, egyik kezükben a táska, másikban az esernyő volt, úgyhogy gyorsan lepakoltak. Hiába siettek, három ellenőr vette őket körül, aki szerint még a táskák lerakása előtt lyukasztaniuk kellett volna. Az utas szerint a legbosszantóbb az volt az egészben, hogy az ellenőrök vigyorgásából látható volt, ők is tudják, nincsen igazuk:

Kedves BKV-figyelő!

Egy régi esetet írok le, amiben sajnos minket is megbüntettek Pesten. Vidékről jártunk fel a barátnőmmel minden pénteken főiskolára. A távolsági busz megállójától kellett utaznunk helyijáratú autóbusszal a suliig.

Azt kell tudni, hogy én végképp nem szeretek csalni, ezért általában úgy szeretem előkészíteni a holmimat, hogy hamar tudjak jegyet kezelni. Például olyan időben, amikor kesztyűt kell viselni, a jegyet belerakom a kesztyűmbe, hogy ne kelljen a táskában kotorászni utána.

Aznap is hideg volt, de még esett is, így egyik kézben a táska, másikban az esernyő vártuk a buszt, ami megérkezett. Esernyő összecsuk, buszra fel. Megjegyzem, hogy a buszvezetők sem kispályáztak annak idején, és most sem, mert az utas még éppen belépett, már csukják az ajtót, csak legyen ideje gyorsan elrántani a hátizsákot, táskát, és egyben indulnak is, miközben még az utolsó felszálló a lépcsőn áll, és ugye rögtön egy megállóból kiállással, éles kanyarral. Aki nem kapaszkodik, az dől, mint a krumplis zsák, aztán valami megtartja.

Szóval mi feljutottunk az első oszlopig (amin a jegykezelő automata is rajta van), szerencsésen, és immáron egyik kézben a táska és az esernyő, azt kaptuk el. Hiába van a jegy a kesztyűben, ugye így kezelni nem lehet, mert mind a két kezem tele. Ekkor letettük a táskákat az ülésre. És ebben a pillanatban körbevett minket három fiatalember, hogy kérik a bérletet. Én mondtam, hogy nincs bérletem, jegyem van, és most szálltam fel, most fogom kezelni. A barátnőm ugyanígy. Mire közölték, hogy azt már le kellett volna kezelnünk, mielőtt(!) letettük a táskát. És ebből nem engedtek. ott álltak hárman, és szemmel láthatóan roppantul élvezték a helyzetet s mindenképp büntetni akartak. Pénzt nem tudtunk ott helyben adni, nem is akartunk, elkérték az adatokat. Úgy véltem, megreklamálom a dolgot levélben. Meg is tettem, még aznap. de persze nem hittek nekem, és ki kellett fizetnem a bírságot.

Persze lehetett volna ott erősködni még, hogy ezt nem, meg azt nem, de mivel a suliban egy ZH-val kezdtünk, nem tehettük meg, hogy itt most leállunk vitatkozni velük, mennünk kellett volna tovább. A legbosszantóbb az, hogy a vigyorgásból látható volt, ők is tudják, nincsen igazuk.

Na, ehhez képest kétségtelenül most valamivel udvariasabb az ellenőr csapat, de még mindig nem az igazi.

A másik, amit említeni szeretnék, éppen két napja esett meg velem. Felszálltam Pesten egy buszra, és kezelni akartam a jegyemet. Bedugtam, zörgött, csipogott, kihúztam, és semmi változás nem volt rajta. Megtettem még egyszer, az eredmény ugyanaz. A lámpája zölden világított. Elindultam hátrafelé, a következőhöz nem fértem oda egy babakocsitól, tehát elmentem a harmadikig, de abba még bedugni sem lehetett a jegyet. Ilyenkor mi van? Persze, lehet, ha átköltöztetem a kismamát a babakocsival együtt máshová, akkor lesz egy kezelt jegyem, de azért ezt sem lehet elvárni a másik utastól, egy zsúfolt, folyamatosan kanyargó buszon, hogy az alvó gyerekkel szlalomozzon.

Anna