BKV-figyelő

Tisztelt BKV!

Mai napon (2007. 12. 21) 11 óra 34 perckor szálltunk fel az önök 74-es trolijáratának 941-es kocsijára az Erzsébet körút megállóban. Mikor felszálltam csodálkozva láttam, hogy a vezetôfülke üres, le van zárva lakattal, az elsô ajtó nyitva van. A már fentévô utasokon egyértelmű elégedettségbôl látni lehetett, hogy a troli már egy ideje bent áll a megállóban. Helyetfoglaltunk, majd nagyjából 2 perc múlva megérkezett a sofôr, igen kedélyes, nagy hangon közölte az utasokkal, hogy csak kiugrott cigiért, most "legalább ô tartotta fel a paraszt autósokat", és tényleg, 2 sávból egyet remekül elzárt. Végül elindultunk, menet közbe sofôrünk folyamatosan üvöltözve, autósokat szidva, szitkozódva vezetett, miközben nyitott vezetôfülke-ajtó mellett láncban dohányzott. Ilyenek hangzottak el, hogy "micsinálszitt hülyeállat, leszaggatom miattad a villamosvezetéket nézhetsz" meg "na ezis hovaáll a kurvaanyját a megállóba 'oszt csodálkozik ha elviszem a seggét". Mikor, igaz a forgalom miatt nem tudott beállni a megállóba, hangosan megjegyezte, "hábammeg ez így sikerült".

Felháborítónak tartom ezt a viselkedést sofôrük részérôl, fôleg, hogy félkezével folyamatosan dohányzott, így veszélyztette még a közlekedés - és nem utolsó sorban a mi saját - biztonságát is.

Levelemet másolatban az Index BKV figyelô blogjának is megküldöm.

Tisztelettel várom válaszukat: J. F.

A történet egy nagyon kedves és a munkáját a végletekig precízen, emberiesen végző ismerősömmel történt meg. Ő nem HÉV vezető jegyvizsgáló, de sajnos azon a végzetes napon, amikor az emberi hülyeség megmászta nála a csúcsot, épp ezt a beosztást kellett teljesítenie. Maga a történet elég régi már: azóta a szabályok és sok más dolog talán megváltozott, de a történet lényege nem is ez: inkább az ellenőr és az emberség összefüggése, avagy lehet-e, kell-e, illik-e, hogy emberséges legyen egy ellenőr? A következő történet a vezető jegyvizsgáló szemszögéből kerül leírásra (a megállónevek nem biztos, hogy korrektek):

"Reggel 6.20 körül álltunk meg Szilasligeten. Láttam, hogy egy hölgy fut a szerelvény felé, magával vonszolva több kisebb gyermekét, nagyjából 100 méter távolságból. Megvártam őket, addig nem indítottam a szerelvényt. Majd elindultunk és én a kocsiban lévő utasok jegyét kezeletem. Így értem el szépen lassan a hölgyhöz. Kiderült, hogy nem volt jegye... Sajnos ez problémát jelentett, mint hogy a pénztár 6.00-kor nyitott azon a helyen, ahol ő felszállt. Erre ő azt mondta, hogy nagyon sietett a HÉV-hez, de nem tudott már jegyet venni, Így is éppenhogy elérte. Ezt ugyebár én is láttam és lévén nem vagyok egy szívtelen alak, nem büntettem meg. Adtam neki jegyet, de a jegyen a felszállás helyeként Gödöllö Palotakertet jelöltem meg, ahol nem volt pénztár, amikor arra járt a vonatunk, tehát olyan jegyet ki tudtam neki adni. Senki nem bukott egy forintot sem. Mondtam neki, hogyha jönnek a karszalagosok (fővizsgálók) később, akkor mondja azt nekik, hogy Palotakerten szállt fel. A szolgálatom a Cinkotára történő érkezéssel befejeződött, de én a HÉV-en maradtam egy másik kocsiban és így mentem hazafelé. Egyszercsak előre jött egy karszalagos és azt mondta, hogy gond van az egyik utas jegyével hátrébb és menjek vele. Ekkor már gyanítottam, hogy a hölggyel van a gond. Hátraértem és azt látom, hogy egy másik karszalagos fogja a hölgy jegyét, majd a hölgy arca felderül, ahogy meglát és a fejére csap: - Jaj, már emlékszem, ez az úr (rám mutat) mondta azt, hogy mondjam azt, hogy Palotakerten szálltam fel!... Így lebuktam, a karszalagosok előtt nyilvánvaló lett, hogy mi történt. Egy szép nagy összeget levontak a fizetésemből és természetesen a hölgyet is megbűntették. Nos azóta ha véletlenül jegyvizsgálónak kell állnom, CSAK a szabályokat veszem figyelembe. Ha nincs jegy, akkor helyszíni bírság, személyi igazolvány, leszállás a három opció."

A szavazás átkerült a blog jobb szélső részére, a bemutatkozó szöveg alá!