BKV-figyelő

Olvasónk időről-időre babakocsival közlekedik a fővárosban. Nem olyan kis "városi cirkávóval" -ahogy ő mondja, hanem egy igazi nagy túra-babakocsival, ami jól meg van pakolva csomagokkal, amikor vidékről feljön. Ritkán veszi igénybe a BKV szolgáltatásait, és azt tapasztalja, hogy sem a BKV-sok, sem az utasok nem segítik a közlekedésben. Pár hete épp a Batthyány téri metróállomásról tartott felfelé, amikor minden figyelmeztetés nélkül megállították a mozgólépcsőt és vissza sem kapcsolták. Egy élmény lehetett felcipelni a kocsit:

Tisztelt BKV-figyelő!

Szerencsére nem vagyok budapesti, így csak ritkán kell igénybe vennem a BKV szolgáltatásait. Időnként azért elvetődöm a fővárosba, ilyenkor féléves kislányomat is "kénytelen" vagyok magammal vinni ráadásul - vidéki lévén - nem egy "városi cirkálóval" hanem egy igazi túra-babakocsival. Azt, hogy nem mindenhol "akadálymentes" a metróállomás már mondhatni megszoktam, a lépcső tetején vagy alján egy-két segítségkérő pillantás - és pár perc - után segítenek - természetesen - az utasok. (Tudom, hogy ezért nem kapnak fizetést, de BKV-dolgozó még sosem ajánlotta fel segítségét.)

Olvasónk gyermekével és babakocsival közlekedik. Mindig tapasztalja, hogy a BKV egyes buszvezetői milyen türelmetlenek. Még fel sem tette a kocsit a buszra, máris nyomják a csengőt, és csukják az ajtót. Pár napja a babakocsi és apukája is az ajtók között maradt.

Imádom egyébként, amikor a busz beáll a megállóba, kinyílnak az ajtajai, majd egyből megszólal az utas sürgető indulásjelző, így esélyt sem adnak a biztonságos és a szabályos felszállásra. Ilyenkor lehet büntetlenül odacsukni a lassan felszálló időseket és a babakocsival közlekedő anyukákat, mert lehet hivatkozni az "Indulásjelzős szabályra". De vajon hová siet ennyire a buszvezető?

Kedves Mihály!

A következő panasszal fordulok hozzád: 6 hónapos kismama vagyok 2 éves fiúgyermekkel. Sokszor van az, hogy BKV járatokon vagyok kénytelen utazni. Ami nem lenne probléma, ha napi szinten nem találkoznék segítőkészségükben hiányos utasokkal és rosszindulatban gazdag, feszült sofőrökkel.

Vajon az a buszvezető, amelyikkel olvasónk találkozott vak, vagy szórakozásból csukja oda a busz ajtajához a babakocsival felszálló anyukákat és a segítőjüket? Nem csak ők ragadtak az ajtók között. Szinte minden megállóban volt egy olyan utas (legyen fiatal vagy öreg) aki nem kapott elég időt a felszállásra, és a buszvezető rácsukta az ajtót:

Kedves BKV-figyelő!

Egyszer már írtam neked kismamás sztorit, ma gyűjtöttem még egyet. Délelőtt fél tizenegykor mentünk a 206-os, -volt 6-os busszal- Óbudára. Dugó nem volt, a busz a menetrend szerint, pontosan érkezett. A sofőr ennek ellenére rettenetesen siethetett, mert először elszálláskor csapta rá kis híján arra a nőre az ajtót, aki segített felemelni a babakocsit (rajtam plusz egy gyerek, hason), majd a következő megállóban, a budai hídfőnél vágta rá egy pasira, aki kicsit sietve kapott fel az utolsó ajtóra, végül amikor a Tímár utcánál szálltunk le, akkor rám csukta ismét az ajtót, pedig normál tempóban emeltem le a kocsit. Konkrétan a kocsi oldala fogta meg az ajtókat, szerencsére sem nekem, sem a benn ülő, sem a rám kötött gyereknek nem lett baja.

Segített a többi utas leszállni ezek után, a sofőr meg persze rohanva tovább hajtott. Azért megnéztem a rendszámát, BPO 830, 10:43, Tímár utca, 206-os.

Régebben, amikor nem volt ilyen rossz helyzetben a BKV a közlekedés sokkal kiszámíthatóbb volt. A garázsból minden reggel kiadták az X darab járművet, amire jutott Y darab tartalék. Sajnos mostanában az X darabot sem tudják kiadni, mert rengeteg a használhatatlan gép. Ha egy busz kiesik, nem tudnak helyette tartalékot küldeni, ezért borul az egész menetrend.

Kedves BKV-figyelő!

Bizonyára már sokan írtak róla, mennyire nehéz babakocsival közlekedni Budapesten - most én is hozzátenném a magam történetét.

Két kisfiú anyukája vagyok, a nagyobbik 3 éves, a kicsi 9 hónapos, őt egyelőre egy mélykocsi jellegű nagy babakocsiban tolom, ha megyünk valahová. Ezzel kizárólag alacsonypadlós járműre tudunk felszállni, mert nagyon nehéz, egyedül képtelenség magasra emelni. Így nagyon örültem, hogy az elmúlt hónapokban megjelent buszmenetrendekben jelölik, mikor indul alacsonypadlós busz egy adott vonalon. Ki is használtuk már nem egyszer, hogy időre mentünk ki a buszmegállóba. Tegnap a 98-as busszal terveztünk egy utazást a cipőboltig meg vissza. Odafelé nem is volt gond, jött az alacsonypadlós busz, ám visszafelé - menetrend ide vagy oda -, a 12:09-kor induló buszként hagyományos, régi 3 ajtós busz jött. Kérdésemre, miszerint miért nem alacsonypadlós busz érkezett, a sofőr a vállát vonogatta, de szerencsére megvárta, míg két jólelkű utas segítségével fel-, néhány megálló múlva pedig lekászálódtunk. A dolog azért bosszantott, mert külön ehhez a buszhoz mentünk oda, és a kérdéses megállóban (Újhegy) a következő egy órában még menetrend szerint sem volt esedékes alacsonypadlós busz.

Most elbizonytalanodtam - mi lesz, ha egy hosszabb kirándulást tervezünk, aztán ottragadunk "a világ végén", mert nem jön a menetrend szerinti alacsonypadlós busz?!

Üdv, Kriszta

Tisztelt BKV-figyelő!

Az alábbi bosszantó dolog történt velem tegnap (péntek, okt.3.) este pontban hatkor. Kétéves gyermekemmel, babakocsival, 8 hónapos terhesen (tehát látható hassal) vártunk a 75-ös troli Dráva utcai megállójában. A troli jött is, csak éppen pont a 133-as busz után pár másodperccel.

A busz beállt a megállóba (egy M-es), a troli meg lazán két méterre a járdától mögé kanyarodott, hátsó fele kilógott az ott parkoló autók mellé, és kinyitotta ajtaját. Mint azt gondolom mások is tudják, a régi típusú trolira terhesen/lábfájósan/idősen/babakocsival amúgy sem egyszerű felszállni, ha nem közvetlenül a járda mellé áll be (szinte soha). De ha a hátsó ajtó előtt, mely az egyetlen, ahol legalább a középső kapaszkodót kiszedték - ettől babakocsi-kompatibilis, muhaha! -, egy Opel suv parkol szabályosan, akkor teljesen lehetetlen.

Mindezt pár másodperc alatt felmértem, majd előre "loholtam" a babakocsival és mondtam, valamint mutogattam, hogy így nem tudok felszállni. A trolibusz vezetője végigmért, majd akkurátusan becsukta az ajtót és elhajtott. Én egy döbbent bazmeggel, a kislányom egy kedves "Deje vissza, busz!"-szal konstatálta a jófej sofőr taktikáját. Megjegyzem, a 65 000 forintos GYEDemből 8250 forintot minden hónapban erre a magas színvonalú (babakocsival amúgy is csak üggyel-bajjal használható) szolgáltatásra költök.

Üdvözlettel, Hanna