Vajon az a buszvezető, amelyikkel olvasónk találkozott vak, vagy szórakozásból csukja oda a busz ajtajához a babakocsival felszálló anyukákat és a segítőjüket? Nem csak ők ragadtak az ajtók között. Szinte minden megállóban volt egy olyan utas (legyen fiatal vagy öreg) aki nem kapott elég időt a felszállásra, és a buszvezető rácsukta az ajtót:

Kedves BKV-figyelő!

Egyszer már írtam neked kismamás sztorit, ma gyűjtöttem még egyet. Délelőtt fél tizenegykor mentünk a 206-os, -volt 6-os busszal- Óbudára. Dugó nem volt, a busz a menetrend szerint, pontosan érkezett. A sofőr ennek ellenére rettenetesen siethetett, mert először elszálláskor csapta rá kis híján arra a nőre az ajtót, aki segített felemelni a babakocsit (rajtam plusz egy gyerek, hason), majd a következő megállóban, a budai hídfőnél vágta rá egy pasira, aki kicsit sietve kapott fel az utolsó ajtóra, végül amikor a Tímár utcánál szálltunk le, akkor rám csukta ismét az ajtót, pedig normál tempóban emeltem le a kocsit. Konkrétan a kocsi oldala fogta meg az ajtókat, szerencsére sem nekem, sem a benn ülő, sem a rám kötött gyereknek nem lett baja.

Segített a többi utas leszállni ezek után, a sofőr meg persze rohanva tovább hajtott. Azért megnéztem a rendszámát, BPO 830, 10:43, Tímár utca, 206-os.

Különösen azért feltűnő az eset, mert előző nap ugyancsak rám vágta az ajtót egy sofőr (eddig szinte soha nem fordult elő ilyesmi), miközben kecmeregtem lefele a magas padlós 79-esről az úttestre egy gyerekekkel együtt 35 kilós testvérkocsival, valóban nem gyorsan.

Akkor sűrűn és hangosan káromkodtam, közben nem értettem, miért áll a troli, mikor már lenn vagyok, és elindultam, előbb kellett volna ilyen türelmesnek lennie. Ekkor megszólított az utánam rohanó vezető, negyvenes nő, aki csak azért leszállt, hogy bocsánatot kérjen, megkérdezze, hogy nem lett-e bajunk, és elmagyarázza, hogy a megálló elején zajló építkezés miatt csak ilyen ferdén tud megállni, ezért rosszul látja a tükörből az utolsó ajtót.

Ezt már nevezem! Persze abban a pillanatban elpárolgott a dühöm. Lehet ezt ilyen kulturáltan is csinálni, elvégre hibázni mindenki hibázhat.

Üdv, Hanna