BKV-figyelő

Mikor a BKV bevezette az új bérletet, sorra jelentek meg cikkek az Indexen és máshol, hogy hónap elején kevesebb pénztár üzemel, amik rövidebb ideig tartanak nyitva. Ez azért volt jó, mert a BKV így akarta rátukmálni az emberekre az új bérletet, így akarta elérni, hogy mindenki hónap közepén vegye meg. Most sincs ez másképp:

Kedves Figyelő!

Úgy gondoltam, megosztanék Veletek egy észrevételt. Néhány nappal ez előtt észrevettem, hogy lejárt a bérletem. Ez hétfő este volt, másnap reggel 9-re pedig orvoshoz kellett mennem, amit 3 átszállással tudok megoldani. Mivel a Pöttyös utcánál nincs jegy-és bérletpénztár (!), ezért reggel korábban indultam el, hogy majd egy megállót lesétálva az Ecseri útnál vásároljak bérletet.

(Hozzátenném: diákból vagyok, nem élek a szüleimmel, alkalmi munkákból illetve a párom segítségével tartom el magam, és a szülői támogatás is véges, kiadás viszont van bőven, ennek ellenére már hat éve nem volt olyan hónap, hogy ne lett volna érvényes bérletem. A 3.250 Ft-ot egyáltalán nem tartom soknak a bérletért - sőt -, hiszen nap mint nap maximálisan kénytelen vagyok kihasználni a BKV szolgáltatásait, de így is előfordul, hogy csak szűkösen jön ki a költségvetésemből.)

Ezen az ominózus napon úgy indultam el, hogy még 5 nap volt a fizetésemig, és fillérre ki voltam számolva: annyi volt nálam, hogy ki tudjak fizetni egy bizonyos orvosi vizsgálatot, és hogy meg tudjam venni a szóban forgó bérletet, plusz kb 150 forint. A Pöttyösnél a Relay-ben csak vonaljegyet lehetett kapni, arra pedig nem futotta, ezért azzal nem is próbálkoztam. A sétával sem volt különösebben bajom, hisz időben indultam el. Az Ecserinél fogadott az első nagyobb meglepetés: A bérletpénztár zárva. Nagyszerű, gondoltam magamban, 8 óra, csúcsforgalom, így mégis hol vegyen a környék lakója bérletet?! Semmi gond, továbbcammogtam a Népligetig, ekkor már kissé késésben voltam, hiszen ezzel mégsem számoltam, de bliccelni nem állt szándékomban. A Népligetnél a látvány már kevésbé lepett meg: az egy szem működő kasszánál legalább 25 ember várakozott. Ettől nagyon bepipultam, és úgy döntöttem, lesz ami lesz, felszállok a következő villamosra és kénytelen leszek kb. 8 megállót bliccelni. Nyilván most is lesz olyan, aki csak a "bliccelést" veszi észre az egész cikkből - annak csak gratulálni tudok - , de egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, hogy ennyit késsek. Még akkor sem, ha én utálom legjobban azt az érzést, amikor tisztában vagyok vele, hogy helytelenül cselekszem. Kérdezném, hogy ha a BKV nem biztosít normális lehetőséget a bérletvásárlásra, akkor miért én vagyok a hibás? Hazafelé már nem kellett rohannom, így volt időm elsétálni a Bosnyákig, kivárni egy kisebb sort és megvenni a bérletet. Persze ez az egész nem bosszantana ennyire és most nem lenne téma, ha mondjuk a Pöttyösnél lenne bérletpénztár, vagy legalább az Ecseri úti ne lett volna zárva. És még így is "szerencsém" volt, mert az 1-esen nem volt ellenőr.

A Combino villamoson valamivel kulturáltabb emberek utaznak. Az ablakokat szerencsére nem nyitogatják ki, ha megy a klíma, csak az ajtókat. Sajnos a Volvo buszokon egyre gyakrabban vannak nyitva az ablakok, hiába megy a klíma.

Hali Figyelő!

Gyakran sírnak az emberek a nagy melegtől a légkondi nélküli járatokon, közben meg a felszerelt járműveken folyton kinyitják az összes ablakot. Vajon a tudás hiányából fakad, vagy csak simán tahók? A képek különböző járatokon készültek és mindegyiken bekapcsolt állapotban volt a légkondi (lehetett érezni).

Szerinted mikor tanulják meg, hogy a nyitott ablakon kimegy a hűvös levegő?

Üdv: Rákenroldetektív!

Amikor a metróajtó odacsapott, akkor sokan kioktattak, hogy az indulásjelző megszólalása után nem szállunk se be, se ki. Ez azért volt vicces, mert a vonat vezetője látta, hogy az utasok még nem szálltak be, mégis megnyomta a „Kéremvigyázzanak”-ot, majd rám csukta az ajtót.

Ma, 15-én, a 2-es metrón volt hasonló élményem, gondoltam a hitetlenkedők kedvéért levideózom, hogyan használják utasok sürgetésére az indulásjelzőt. Kocsi számot, pontos időpontot nem írok, nem kirúgatni szeretném a dolgozót, csak kicsit felhívni a figyelmet arra, hogy a „Ha megszólal az indulásjelző, tilos felszállni” szabály nem tartható be, így hivatkozni sem lehet rá. Egyszerűen betarthatatlan.

A videón jól látható és hallható, hogy az utasok még le sem szálltak, már szól az indulásjelző (az ajtó teljes kinyitása után 3 másodperccel). Az első kocsiban utaztam, mivel itt kevesebb az utas. Ha a többi kocsiban utazók betartják a szabályt, nem hogy felszállni, leszállni sem tudnak. Az Astoriától a Déliig minden állomáson eljátszotta ugyan ezt.

A BKV-fanoktól kérdezem, ilyenkor mi a teendő? Hogy szálljon le, fel az utas? Az én értelmezésem szerint az indulásjelzőt akkor kell megnyomni, mikor az utas cserének vége, így jelzi a vezető az indulást.
 

Nem elég, hogy kimaradt egy busz, a következő vezetője túlhajtott a megállón, a buszhoz igyekvő idős nénit és a két gyermekes anyát otthagyta a megállóban.

Tisztelt BKV figyelő!
 
Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e a történteket, végül győzött az árulkodós énem.
 
Előszóban annyi, hogy szeretem a BKV-t. Ha késik vagy kimarad egy járat, nem szoktam felháborodni, türelmes ember vagyok és lehetnek elháríthatatlan akadályok, dugók, amiről sem a BKV, sem a sofőrök. De ezen a reggelen valahogy mégis sikerült felhúznom magam.
 
Egy kies csütörtök reggelen (július 3.) türelmesen vártam a két kisgyerekemmel a 146-os buszra a békásmegyeri végállomáson, de az csak nem akart megjönni. Eredmény, kimaradt a 8,23-as, várhattunk a következőre. Na nem baj, van időnk. A posta úgyis csak 9-kor nyit.
 
Dolgunk végeztével újból vártunk a 146-osra a Juhász Gyula utcai megállóban. Az jött is kb. 9,10-kor. De minek? Saccra 30-40 méterrel a buszmegálló után állt meg padlófékkel. Ezen az utastársaimmal kissé bosszankodtunk, de ez van. Biztos azért, mert a fák eltakarják a megállótáblát és a szegény sofőr nem tudta, hogy hol kell megállnia. Elindultunk a busz után. A sofőr azonban kissé türelmetlen volt. A repülőrajttal sprintelő utazni kívánó társunkat bevárta, de egy idős nénit és engem a két gyerekkel már nem, pedig már félúton jártunk a busz felé, amikor becsukta az ajtókat és elindult. Újból várhattunk a következő buszra.
 
Tény hogy sem a néni, sem én a gyerekekkel nem tudtunk egy agár sebességével rohanni, de azért lehetett volna a sofőrben annyi jóérzés, hogy megvár minket.
 
Dióhéjban ennyi.
 
Sipos

Sok olyan buszvezetőről hallottam, akiket azért rúgtak ki, mert rendszeresen piáltak. Ezek a sofőrök jórészt most a VT-Transmannál, vagy a Nógrád Volánnál dolgoznak. Miért nem szondáztatnak sűrűbben?

Vasárnap, 2008. július 13-án este fél háromnegyed nyolc környékén Kelenföldön (igényes MÁV szerelvényről leszállva) szerettem volna BKV menetjegyet vásárolni, melyre nem volt lehetőségem. A pénztár zárva, az automata elromlott. "Itt ez van. A metró építés miatt tiszta szar az egész környék hónapok óta!" - kiáltotta utánam egy arra járó.

Egy sofőrnek látszó ember éppen a melegedő/pihenő épületből rontott ki, egy nyitott Soproni (nem alkoholmentes) sörrel a kezében. Kedvesen érdeklődtem, hol tudok jegyet venni, fel kell szállnom a 173-as buszra! Valamit odadörmögött és már szállt is be a buszba (!), ő volt a sofőr. (én meg azt hittem végzett, hiszen sör....)

Csepereg az eső, rohanok a megállóba ott a buszom, meg a sörös sofőrőm. Még egyszer megyek, ostromlom a sofőrt - mert ismerem és félem a BKV ellenőröket - hogy utazzak jegy nélkül? "Már az előbb is engem kérdezgetett, nincs jegy, hát nem érti meg?!" - hangzott ideges válasza. "Elnézést kérek, de az ellenőr is ezt fogja tőlem kérdezni..." - mondtam.

Nincs jegyem, sebaj utazunk. Hergelem magam, már készülök, mit mondok majd, ha jön az ellenőr. Az egész jegy történetet a nyakába varrom, nincs igazuk, nem fizetek, stb. Közben a megállókban fogy a sör, busz-sofőr bácsi rendületlen fogyasztja.

Meleg van, iszonyat páratartalom, csepereg az eső, nyilván őt nem szondáztatja meg a járőr kollega.  Megy a busz, siet nagyon, nincs mese, meleg van. Átmegyünk már piroson, még sárgán, dudálunk, fékezünk nagyot, ha kell.

Vasárnap este félig-telt busz a 173-as járat, és szerintem veszélyes volt. Nyolc óra körül szálltam le a Bosnyákon. Féltem. Sört nem ihatok ha vezetek, én sem.

(Most olvasom, hogy vasárnap éjjel a 173-as busz az Etele téren összeütközött egy Neoplan típusú magánbusszal. Csak remélem, hogy az én alkoholos busz-sofőröm akkor már otthon kortyolgatta)