BKV-figyelő

Kedves BKV figyelő!

Mivel minden nap több órát utazom bkv járművekkel, tapasztaltam már néhány érdekes dolgot..Eddig nem írtam meg, de ez úgy éreztem, hogy már sok. Ma(2008. március 7.) gondoltam, hogy a Dózsa György(metróállomás) útnál trolibuszra szállok, mégpedig a 79esre, a Jászai tér irányába..Nem először utaztam így, már évek óta használom ezt a járatot..Felérve az aluljáróból az alábbi látvány fogadott(mellékeltem a képet). Néztem is nagy szemekkel, hisz ilyen esetben legalább egy kis narancssárga cetli szokott figyelmeztetni, hogy menjek előrébb, hátrébb, oldalra, akármerre pár métert, ahol is megáll a troli. Cetlinek se híre, se hamva, időközben pedig a troli is elszáguldott mellettem, így "nagy kedvvel" gyalog mentem a következő megállóig(ami azért jópár méterre van.), és közben eltűnődtem.

Havi bérlettel a zsebemben legalább egy tájékoztatást sem érdemlek meg, ha megszűnik egy megálló?(és megjegyezném, se a buszon, se a honlapon nem találtam erről szóló értesítést.)

Hello BKV Figyelő!

Ma olvastam a hírt, miszerint, idézem: „Február 20-ától (szerdától) a 21-es, 90-es és 105-ös autóbuszok vonalán a XII. kerületi Királyhágó téri megállóhelyen a járművek egymás bevárásával segítik az utasok átszállását a továbbközlekedő autóbuszokra. 2008. február 19.”

Kérdem én: miért csak 2008 februárjában jutunk el oda, hogy egy ilyet bevezessen a BKV? És miért nem teszi ezt meg minden járatnál, minden kapcsolatnál? Órákig sorolhatnám, hogy hányszor és hogyan késtem le csatlakozást, mert elment az orrom előtt. Ezzel bosszantva nap, mint nap. Miért nem szervezik úgy, hogy ez mindenhol érvénybe lépjen? Mikor fogják ezt szabályba adni, amit a jobb lelkű sofőrök megtesznek: megvárják a felszáll/átszálló utast. Ezzel marha sokat lehet(ne) lendíteni a pozitív megítélésen, jóval többet, mint bármiféle kampánnyal.

Üdv: Rocko

Van itt egy eset. A munkatársammal késésben voltunk tegnap (március 8-án, szombaton reggel fél tíz körül), ezért elhatároztuk, hogy a munkába menet is megbeszéléssel töltjük az utat. Élénken társalogva léptünk be a metróvégállomásra a Moszkva téren. Közben jeleztem neki, hogy elugrom a géphez, mert szakaszjegyet akarok venni, a bérletem előző nap lejárt. Közben végig beszélgettünk, nagyon siettünk ugyanis, tízre mentünk egy főpróbára.

A jegyautomatákban most új program van, már fel vannak készítve papírpénzre meg talán bankkártyára is, noha ezek a valóságban még nem használhatóak. Viszont a kis érintőképernyőn sokkal bonyolultabb kombinációt kell beütni, hogy jegyet kapjunk, beszélgetés közben én elvesztettem a fonalat, csak dobáltam be a százasokat, de mindig kiesett alul. Mire rájöttem, mi a baj, odalépett egy bomberdzsekis, igazolványos úr, udvariasan megkérdezte, segíthet-e. Mondtam, hogy semmi gond, rossz gombot nyomtam, de már rájöttem. Azt mondja ő, semmi gond, adjam csak oda a pénzt, ő ad egy jegyet, már ott is volt a kezében.

Na jó, siettünk, meg tényleg meg kellett még beszélnünk száz dolgot, hát elindultunk mögötte, ő határozottan a géphez ment, bedugta nekünk a jegyet, jó utat kívánt, mi örültünk az udvarias, gyors intézkedésnek, és mentünk lefele. A jegy ott volt a kezemben az egész út alatt, el sem tettem, míg a Deákon nem kérték a kijáratnál.

Odaadtam, mire az ellenőr: ez nem jó, adjak másikat. Hápogtam, hiszen ki se engedtem a kezemből, mióta a kollegájától megvettem a Moszkván. Hol vettem. Mondom, a mozgólépcső tetején. Mire ő: AZ NEKI NEM KOLLEGÁJA. AZ EGY BIZTONSÁGI ŐR. Mondom, hát én ezt nem tudom, de a jegyet tőle kaptam, ő is lyukasztotta ki. Mire az ellenőr fanyar mosollyal megmutatja nekem a jegyet közelről - látszik rajta a második pecsét! MAGUKAT AKKOR LEHÚZTÁK.

Hát így. A Moszkván a lejáratnál álló biztonsági őr eladott nekem némi kézügyességgel egy már lyukasztott jegyet. A kettesmetró-kijárati ellenőr azt mondta, nyugodtan tegyek panaszt, és nem büntetett meg. A felszíni kijáratnál álló ellenőrnő pedig, szintén a Deákon, már ki is nevetett - hogy mik vannak, azt kacagta, de ő is kiengedett.

Hát így vigyázzatok.

Déltenger