BKV-figyelő

Kedves BKV Rt.!

A minap - a médiában olvasottakhoz hasonlóan - magam is döbbenten tapasztaltam, hogy a jegy és bérletpénztáraknál kilométeres sorok kígyóznak. Természetesen erről senki nem tehet, hiszen Önök szerint miért nem veszi meg a kedves utas a bérletét pl. halottak napján, hiszen Önök nyitva tartanak, ráadásul teljes kapacitással. Ezzel kapcsolatban hadd jegyezettem meg a következőket (amellett, hogy rossz nyelvek azt mondják, szolgáltatni akkor kellene, amikor van rá igény...):

- a Batthyány téri állomáson mind hétfőn, mind kedden mind a két automata rossz volt (a Blaha Lujza téren meg már hetek óta az, de feltehetően ez senkit nem érdekel).
- előbb említett Batthyány téri állomáson mind hétfőn, mind kedden, a 4 ből mindössze 2 pénztár üzemelt, minek is több :)
- ami azonban a legmegdöbbentőbb volt számomra, az ma délelőtt 10 óra 10 perckor fotóztam ugyanitt. Nem tudom, ki készíti a pénztárosok beosztását, de vajon normális? :)

Részemről - a belvárosi parkolóház bérletem elkészültétől a BKV szolgáltatásainak igénybevételétől sajnos kénytelen vagyok eltekinteni, különös tekintettel a metró területén zajló már-már hisztérikus jegyellenőrzésekre. (Javaslom tegyenek egy sétát a Blaha Lujza térre, ahol már intézményesült a tömeges sorbanállás a lefelé működtetett egy darab mozgólépcsőnél).

További kellemes közlekedésszervezést kívánva,

Molnár Ákos

Érdekes esetbe futottam (ismét) a minap, ennek történetét szeretném megosztani - ha érdemesnek találtatik - a nagyérdemûvel is:

2007.10.29-én (hétfõ) 13:10 körül hirtelen feltörő vágyat éreztem, hogy a BKV Vörösmarty utcai szentélyébe lépve a földalattin utazzam. Tettem ezt rendes (más olvasatban: balek) honpolgárként, érvényes bérlettel a zsebemben. Rosszul kezdõdik, mi?

A jegykezelõ automaták között elsétálva (nem õrizte egy ellenõr sem) megálltam a peronon és vártam, hogy kedvenc tömegközlekedési szolgáltatónk (áldassék a neve) enyhe sörhasamat (tömeg) eljuttassa a Bajza utcáig (közlekedés). Az egyik oszlopnak dõlve az élet értelmén (és egyéb fennkölt dolgokon) merengtem, hirtelen visszarántottak a nagybetûs Magyar Valóságba.

A visszarántás értendõ szó szerint: kabátom bal ujját hátulról megragadva és erõbõl rántva megérkezett fõvárosunk második számú kedvence: a jegyellenõr. A szemkontaktust ellenõrünk vállmagasságból megteremtette, kihúzta magát a neki megadatott teljes 165 centire, majd feldúlt arccal a baráti sörözések hangulatát idézve megszólított: "na, _mutasd_ a jegyedet!"

Hiába kutattam kihagyó emlékezetemben, sehogy sem tudtam felidézni, hogy ezzel az úrinak kevéssé nevezhetõ (nálam jó 10 évvel fiatalabb) emberrel hol is ittuk meg a pertut, esetleg a múlt ködébe veszõ zsenge ifjúságomban merre is õriztünk együtt disznót, de ugye, ahogy öregszik az ember, úgy felejt egyre többet. Bérletemet elõhalászva meg is érdeklõdtem tõle, hogy hol tegezõdtünk így össze, de a helyet ellenõrünk sem tudta megmondani. A mások által már rendesen felbosszantott ifjú csak annyit jegyzett meg, hogy: "nem tetszik? Járj autóval, _köcsög_!"

Tisztelt Gál Mihály (BKV Figyelő)!

Az október 30-án a BKV Figyelő internetes oldalon megjelent „A szabályt csak a látássérültekkel tartatják be” című hozzászólás, valamint az ahhoz tartozó fénykép szerint harci kutya szájkosár nélkül állt gazdájával a 2-es metró Keleti pályaudvar állomáson, annak peronján.

Az esettel kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy a metró területén a bejárati ellenőrzéseket a biztonsági szolgálatok őrei látják el. A kiképzett őrök az utast és kutyáját, amennyiben szájkosár nélkül vezeti azt, nem engedhetik be az állomás területére. A cikkben leírtak alapján az érintett biztonsági szolgálatok vezetőivel a BKV Zrt. illetékesei a kapcsolatot felvették, és amennyiben bebizonyosodik, hogy a szabályzat ellenére valóban szájkosár nélkül engedték be az ebet a metróállomásra, úgy természetesen felelősségre vonják az őröket. Ezen kívül soron kívüli oktatást kért a BKV Zrt. arra vonatkozóan, hogy a biztonsági őrök az utazási feltételek szerint csak érvényes jeggyel vagy bérlettel, illetve szájkosárral engedjenek kutyát a metró területére.

Ezen kívül tájékoztatjuk, hogy a BKV Zrt. mihamarabb intézkedik arról, hogy az Utazási Feltételek között a vakvezető kutyák esetében enyhítsük a szállítási megszorításokat.

Természetesen a Társaság arra törekszik, hogy az Utazási Feltételekben rögzítetteknek megfelelően mindenki biztonságban utazhasson a Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság járművein.

2007. november 5.

BKV Zrt. Sajtóiroda

Tisztelt BKV ZRt,

a mai napon (2007.11.04.) délután, 14:15 körül megdöbbentő eseménynek voltam tanúja és sajnos szereplője is.

A Deák téren, a 2-es metró mozgólépcsőjénél dolgozó két női ellenőr horgára akadt két angol turista. Bűnük az volt (mint az a későbbi "társalgás" során kiderült), hogy csak két jegyet váltottak, amikor az M3-as és az M2-es használatával próbáltak eljutni úticéljukhoz.

Amire figyelmes lettem: a korábban igen szorgalmasan, azaz embereket a mozgólépcsőről visszahúzó kolléganőjük (körülbelül 160 centi, középhosszú szőke hajú, szemüveges, foghíjas; az azonosítószámát nem figyeltem meg, talán nem is volt látható) emelt hangon beszél a két turistával. Egy lépéssel közelebb húzódva már azt is hallottam, amit azok mondtak: hogy a jegyek vásárlásakor megkérdezték az árust, hogy mire van szükségük, és szabálytisztelő emberekként meg is vásárolták a kapott információk szerint megfelelő mennyiségű (4db) jegyet, majd abban a boldog (naiv) hitben kezdték meg utazásukat, hogy az a négy jegy elég is lesz az oda-vissza útra. Mivel kolléganőjük csak az oszlopra kifüggesztett Utazási feltételekre mutogatott nekik bőszen, gondoltam, hátha a nyelvi nehézségek leküzdésével megoldható lenne ez a kis vita. (Nem csak a turisták lehetnek naivak.)

Már amikor megkérdeztem, hogy segíthetek-e, modortalan elutasításban részesültem (nem emlékszem a rám zúdított durvaságok mindegyikére, de néhány kifejezés megragadt): "Mit akar itt maga, menjen a dolgára", és "Menjen innen, nem kell az okoskodása", illetve egypár apróbb káromkodás. Valamivel udvariasabb válaszra számítottam, ám sebaj, a két turista örömmel fogadott. Nekem is elmesélték pár szóban kalandjukat, illetve hogy ők jóhiszeműen vették volna igénybe a 2-es metrót is, és a helyzet megoldásaként nagyon szívesen felmennek a jegykezelő gépekhez, hogy érvényesítsék a maradék két jegyüket. (Hogy ezt miért nem tehették meg: az ellenőrnő kezében volt mind a négy jegy, a két kezelt és a két kezeletlen is.)