BKV-figyelő

Mert a hajléktalanok kedvenc helye. Messze van a vezetőtől, félig zárt, nem zavarnak senkit. Mindenkinek ajánlom, hogy csak rendkívül indokolt esetben üljön le oda. Egy kép az archívumból:

Tisztelt Hagyó Miklós Úr! Tisztelt ÁNTSZ!

Bizonyára önök is tudják, néhány hete az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot (továbbiakban ÁNTSZ) e-mailben kerestem meg, melyben a BKV-nál lévő Volvo buszok üléseire tettem panaszt.

Az ÁNTSZ a BKV megbízott vezérigazgatójától azt kérte, hogy a járművek higiéniás helyzetének javítás érdekében a szükséges lépéseket tegye meg, és arról tájékoztassák a Tisztiorvosi szolgálatot és a BKV-figyelő blog szerkesztőit is.

A BKV Zrt. 2008. július 31-én, csütörtökön 14:30-kor, az alábbi e-mail küldte a BKV-figyelő számára, a bkvfigyelo@gmail.com címre:

Tisztelt G. Mihály!

Köszönjük, hogy észrevételével megtisztelte Társaságunkat.

Felülvizsgáltuk heti ellenőrzés keretén belül a járművek üléseit, a nem megfelelő állapotú üléshuzatokat kicseréltük, illetve lehetőség szerint tisztítottuk.

Köszönjük, hogy időt és energiát fordított arra, hogy írjon nekünk, Társaságunk járművein kellemes utazást kívánunk Önnek.

Budapest, 2008. július 31.

Üdvözlettel: BKV Zrt.

Tegnapi napon ismét felszálltam három, szúrópróbaszerűen kiválasztott Volvo buszra, a 7-es és a 73-as vonalon, és nem csalódtam. A BKV Zrt. által levélben írt takarításból semmit nem tapasztaltam. A buszokon ugyan azok az a régi, vizeletfolyásos ülések voltak, amik eddig. Ezekről időbélyeggel ellátott fényképeket is készítettem, bizonyításképpen. A fotókat levelem mellé csatoltan küldöm.

Kérem Hagyó Mikós Urat, kezdeményezzen, kezdeményeztessen azonnali vizsgálatot, és keresse meg azt az embert, aki megpróbálta félrevezetni a BKV-figyelő olvasóit, szerkesztőit, illetve a Tisztiorvosi Szolgálat vezetőit.

Elfogathatatlannak tartom, hogy a BKV-nál bárki, felelősségre vonás nélkül, valótlan információt állítson, és félrevezessen bennünket. Elegem van továbbá abból is, hogy a BKV az érdemi bejelentéseinkkel csak akkor foglalkozik, ha a hatóságokon keresztül keressük meg őket, az írott levelekre nem válaszolnak, esetenként sablon üzeneteket küldenek. Sajnos már a hatóságokon keresztül is felesleges megkeresnünk a BKV Ügyfélszolgálatát, mert félrevezetnek minket.

Mint azt Hagyó Úr is elmondta, egy ekkora cégnek foglalkoznia kell az utasészrevételekkel, foglalkoznia kell egy olyan weboldallal, amely utasészrevételeket közöl, továbbít a közvélemény és a vezetőség felé. Kérem önt, szólítsa fel a BKV Ügyfélszolgálatát, hogy a blogon megjelent összes érdemi bejelentést vizsgálják ki, az eljárás végén küldjenek tájékoztatást.

Az olvasóim, az utasok nevében kijelenthetem, hogy elegünk van a félrevezetésből, és abból, hogy semmibe vesznek bennünket. Kérem önt, hogy a levelem végén található telefonszámom személyesen keressen meg, hogy egyeztetni tudjunk egy kötetlen, személyes találkozót, ahol elmondhatom önnek négyszemközt sérelmeimet.

Levelemre a válaszukat várom!

Tisztelettel: G. Mihály, BKV-figyelő blog szerk.

Kapcsolódó cikkek:

Az ÁNTSZ-nél jelentettem be a BKV-t

Nesze semmi: Az ÁNTSZ válaszolt

Levél mellé csatolt képek:

Amikor wade levelét elolvastam, először nem hittem el amit ír. Majd megnéztem a csatolmányt, amit a levelével együtt küldött. A történet annyira abszurd, hogy még mindig röhögök rajta, ha eszembe jut:)

Hello BKV figyelő!

Egy apró sztorit szeretnék Veletek megosztani, ami tegnap (július 30.) történt velem a csepeli 159-es buszon, este 8-9 óra körül.

Mindig is élvezettel szállok fel egy-egy BKV járatra, mert bármikor olyan furcsasággal találkozhatom, ami vagy jókedvre derít, vagy mélységesen elszomorít. De tegnap kicsit beparáztam.

Csepelen, a Szent Imre téri végállomáson szálltam fel a bent várakozó 159-es buszra. Fülembe szólt a zene, kezembe újságot olvasva (tudom, veszélyesen közlekedem) mentem fel a buszra az első ajtón. Nem nagyon néztem körül. Leültem a vezetőfülke mögötti 4-es ülések mögötti 2-es ülés egyikére, és tovább folytattam az olvasást, és vártam, hogy elinduljon a busz. Néha azért a szemem sarkából láttam, hogy akik felszállnak a buszra (fiatalok, öregek vegyesen), oda-oda somfordálnak a sofőr mögött első üléshez, és röhögnek, vagy elszörnyülködnek. Ja és páran még fotóztak is. Akkor nem igazán értettem miért, meg nem is érdekelt a dolog, lefoglalt az újság, meg nem vagyok az a nagy bámészkodó fajta. Azt gondoltam, hogy esetlen valami állat lehet pl. egy kis macska vagy kutya, és a sofőr szállítja haza vagy ilyesmi.

Aztán pár perccel később elindultunk. Kb. 4-5 megállót mentünk úgy, hogy minden felszálló ugyanúgy megnézte, fotózta stb. és akkor valaki "vette a bátorságot", hogy kérdőre vonja a sofőrt:"Tudja -e hogy egy kígyó van a fülke mögötti ülésen?" A sofőr kicsit értetlenkedett, de a következő megállónál megnézte, hogy tényleg ott van-e az állat.

Sosem értettem, miért élvezik azt buszvezetők, hogy becsapják az utas orra előtt az ajtót, kiállnak a megállóból, majd a közeli piros lámpánál perceket töltenek el. Élvezik a szívatást, vagy ennyire figyelmetlenek?

Kedves BKV Figyelő!

 

Szeretném megosztani az alábbi tapasztalataimat, illetve értetlenségemet.

 

Aki ismeri az Arany János utcai trolivégállomást, az tudja, hogy az induló 72-es/73-as trolikat a Bank utca végén közlekedési lámpa engedi kikanyarodni a Bajcsy-Zsilinszky útra. Egy idő óta rendszeresen járok arra, és viszonylag gyakran fordul elő velem a következő szituáció: feljövök a metróból, már a mozgólépcsőről lelépve látom, hogy a 72-es troli megállója üres (nem kell rohanni), majd mikor elindulok a megálló felé, és jobbra pillantok, észreveszem, hogy a 72- es troli még ott áll a Bank utca végén, mert éppen pirosat kapott. Eleinte csak bosszankodtam, micsoda pech, hogy még jó darabig nézhetem az éppen csak lekésett trolit a megállótól kb. 20 méterre lévő piros lámpánál állni, és várhatok 10-15 percet a következőre (általában este járok arra). Az eszembe se jutott, hogy esetleg odaszaladjak a trolihoz, hogy a lámpánál állva nyissa ki az ajtót, gondoltam, úgyis esélytelen (mástól, aki ezt megpróbálta, hallottam később, hogy tényleg az).

 

Egy idő után viszont felismertem, hogy a trolivezetők tudatos, de számomra teljesen érthetetlen gyakorlatáról van szó. Arról ugyanis, hogy az esetek túlnyomó többségében a trolivezető akkor indul el a megállóból, amikor a Bank utca végén lévő lámpa éppen zöld (este kb. 10 másodpercig), ami azt jelenti, hogy mire odaér a 20 méterre lévő lámpához, az már éppen pirosra vált. Ezután áll kb. egy percet a pirosban. Azt az egy percet a megállóban is tölthetné, nyitott ajtókkal. Különösen bosszantó este emiatt lekésni a trolit, amikor már 10-15 percenként járnak (velem ez az elmúlt fél évben legalább 10-szer esett meg).

 

A kérdésem az, hogy szerintetek mi lehet ennek a gyakorlatnak a logikus magyarázata? A lámpát a megállóból jól be lehet látni. A lámpaciklus könnyen kiszámítható. Én, ha én trolivezető lennék, biztosan úgy indulnék, hogy nagyjából pont akkor érjek a lámpához, amikor az zöldre vált, nem pedig akkor, amikor éppen pirosra. Vagy bennem van a hiba?

 

Demorten

Ritka bunkó biztonsági őrökkel találkozott MM olvasónk. A lyukasztóba beleszakadt a jegye, a biztonságiak pedig odamentek kiröhögni, és megjegyzéseket tettek rá. MM kemény volt, és azt mondta, hogy b@sszák meg! Meg is lett a hatása, a biztonsági mint a pulikutya, szaladt segítségért.

Tisztelt BKV figyelő!

Az alábbi rövid történet a múlt héten esett meg velem, amikor is egy találkozó miatt Budapestre kellett mennem. Már több mint tíz éve ingázom nap mint nap a fővárosba (bérlettel - megvan mind gimis korom óta :) ), és talán éppen ezért is igyekszem minden szünidőmet úgy alakítani, hogy ne kelljen Pestre mennem.

Egy előzőleg vett jegytömbben még pont két kezeletlen jegyem volt, amikor is a metróbejáratnál lyukasztottam. Nem kapkodtam, nem is tolakodtak mögöttem, a jegy pedig bennszakadt az automatába. Láttam, hogy az ellenőrök figyeltek már azóta, hogy megérkeztem, ezért is könnyebben vettem fel a kontaktot velük és mutattam, hogy mi a problémám.

Rögtön ketten ugrottak oda, gondoltam hű de jó fejek, erre az egyik elkezdett röhögni, a másik meg kioktatott, hogy türelmesen és óvatosan kell bánni az automatákkal, mert érzékenyek és nem lehet csak úgy ki-be dugdosni a dolgokat, majd hozzátette: "ahogy ezt minden bizonnyal megszokta", sőt utaltak arra, hogy nyilván még sosem kezeltem ilyesmit.

Először köpni-nyelni nem tudtam, majd nyugodt hangon válaszoltam, hogy valóban nem, mivel bérlettel utazom évek óta, de jelen esetben sem tartom magam hibásnak a jegy elszakadásáért (ha csak az nem az, hogy minek akartam érvényesíttetni :)). Az, amelyik először röhögött, ráharapott a bérlettel utazom szavakra és kérte, hogy mutassam meg. Mondtam, hogy nem hordom magamnál egy évtized havibérleteit, erre föl meg már az igazolványomat akarta látni. Kérdeztem hogy mégis minek, erre ő tök durván és sértődötten fenyegetőzni kezdett, hogy ne tiszteletlenkedjek. Igen, én is kicsi vagyok, vékony vagyok és törékeny, meg fiatalabbnak nézek ki, mint amennyit éltem már, de azért basszák meg, ne kötekedjenek velem.

Itt gőzöltem csak be és jóval hangosabban azonnal kértem a felettesüket meg új jegyet. Akkor még az egyik habogott valamit, hogy hát van ott még jegy a tömbben, de akkor elindultam a forgalmi ügyelet ablaka felé. Erre a kiröhögős azonnal készséges üzemmódra váltott, elém ugrott, kihívta a bent ülő nőt, annyit mondott, hogy "a kishölgynek bennszakadt a jegye, kéne egy másik".

A nő némi sóhajtozás (jaj már megint munka van) után eljött az automatáig, kinyitotta, kiborult belőle egy rakás szemét is (azt hittem, megkérnek hogy keressem meg, melyik az én jegyem része :D), aztán a szemetet a földön hagyva egy másik automatánál lyukasztott nekem egy lila(!) vonaljegyet és mindhárman további kellemes utazást kívántak.

MM