BKV-figyelő

Kedves BKV Figyelő!
 
Nagyon jó, széleskörű a blog, mint személyesen érintett, rendszeres BKV-utas, időnként beleolvasok. Most én szeretnék megosztani Veled egy friss történetet.

Ma kb. 17.28-kor a Béke tér felé közlekedő 50-es villamos a Villanytelep megálló előtt baromi nagyot fékezett, nem tudom, miért, én a hátsó részen ültem. Több utas elvágódott, sajnos egy már leszálláshoz közlekedő idős néni nagyon nagyot esett, megütötte a fejét, vérzett is. A sofőr megállt, hátrajött, miután szóltak neki (a néni leghátul állt). Mondta, hogy a villamos nem megy tovább, az utas baleset miatt. Beszólt a központba, mentőért, meg gondolom jelentette az eseményeket. 17.35-kor már ott volt a Baleseti helyszínelő, pár perc múlva még 1 autójuk, azt hiszem, a Forgalmi zavarelhárítás. Egyből intézkedtek, hogy egy Határ út fele tartó villamos álljon át és vigye tovább az utasokat, mivel közben 3 villamos feltorlódott és az utasok tanácstalanul álltak. Aztán jött az Üllői úton a 136-os, vagy valamelyik más busz, az pedig felvette a Határ út felé menő utasokat. Közben kikérdezték a nénit. A mentő 17.52-kor érkezett meg, tehát több mint 20 perc múlva, ezt soknak érzem. Oké, a néni magánál volt és nem ömlött a vére, de akkor is.

Szóval a BKV hozzáállását teljesen pozitívnak értékelem, minden közreműködőn éreztem, hogy segíteni akarnak a helyzet megoldásában. Sajnos ez a kedves útitársakról - illetve néhányról - nem mondható el, mert fennhangon szidták a helyzetet (ezek főleg roma egyének voltak, amin sajnos a napi tapasztalataimat figyelembe véve nem lepődök meg....)

Gondolom, Ti nem tudjátok kideríteni, mi lett végül a nénivel, mit állapított meg a mentő, illetve miért fékezett ilyen atom nagyot a villamos - máskor néha bemondja a sofőr, mi az oka a fékezésnek.
 
Mira

Tisztelt Ügyfélszolgálat!

A mai napon (2008. március 17.) utaztam a 23-as autóbuszon, mely a menetrend szerint 19:27 perckor indult Pesterzsébetről, és melynek rendszáma: BPI-826.

Az autóbusz menetrend szerint érkezett meg a Szabadkai út megállóba (19:40). Én a buszmegállóba már jóval a busz érkezése előtt ott voltam, kb. 19:35-kor, ahol velem együtt még egy fiatalember várakozott.

A fent említett busz az OMV kútnál járt (Határ út) amikor az utasváró-pavilonból kijöttem, és a 3. ajtóhoz mentem. Mivel naponta utazok ezen a vonalon, tudom, hogy az ajtók kb. hogy helyezkednek el. Az autóbusz vezetője beállt a megállóba, úgy, hogy velem szembe nem az ajtó került, hanem a csuklóval néztem farkasszemet. (Nem az autóbuszvezető állt be rosszul, én számítottam el magam).

Mivel innen legközelebb a 3. ajtó volt, elindultam felé (kb. 1-1,5 méter). Másodpercek teltek el, csak néztem az ajtót, vártam, hogy kinyíljon. Ekkor előrefordultam, láttam, hogy a másik fiatalember, aki a 2. ajtónál várakozott már felszállt, a járművezető az indulásjelzőt is megnyomta, bezárta az ajtókat, majd elindult.

Az elindulást követően (kb. két métert haladhatott előre) a busz megállt, majd kinyitotta a 3. ajtót. Megkezdtem a felszállást, majd alig, hogy az jobb lábam a lépcsőre tettem, megszólalt az indulásjelző. Éppen, hogy felszálltam, záródtak az ajtók, és sofőrünk egy padlógázt nyomott.

Az erős indulást követően kibillentem egyensúlyomból, a jobb vállamról a hátizsák pántja leesett. A szerencsének köszönhető, hogy kapaszkodtam, és nem estem el a táskámmal együtt, melyben többek között a laptopom is volt. Leszállás előtt előrementem, a járművezető fülke nyitva volt, a sofőrünk szemébe néztem, de sajnos még egy bocsánatérést sem kaptam.

Kérdésem a következő lenne: Miért nem nyitotta ki a buszvezető az ajtót, amikor elvileg látta, hogy ott várakozok? Látta, hisz az ajtókat csak akkor zárhatja be, ha a visszapillantóba belenézett, illetve indulás előtt is bele kellett volna nézni.

A fent említett buszvezető egész úton többször is hibát követett el, mert az ajtók kinyitásával egy időben az indulásjelzőt is megnyomta, és egész úton a satufék-padlógáz mozdulatokat ismételte. Kérem, hogy a járművezetőjük elmeállapotát vizsgálják meg. Kérem a járművezető elmarasztalását, és a ezt a levelet is mutassák meg neki!

Segítségüket előre is köszönöm

Tisztelt BKV Ügyfélszolgálat!

Bűncselekményt akarok Önöknek bejelenteni. Komoly problémát tapasztaltam egyes buszvezetőiknél az utóbbi időben. Két sofőr is igencsak rossz néven vette, hogy kerékpárral az ő útjukba kerültem. Egyikük "csak" óvatosan de nagyon közel (20 centiméternél közelebb) előzött meg, ami már nem csupán az oldaltávolság be nem tartása, hanem súrolja a közúti veszélyeztetés bűncselekményének fogalmát.

A másik sofőr (személyleírás lentebb) viszont kifejezetten pszichopata viselkedést tanúsított, két különböző napon is. Mindkét esetben több ízben centikre mellettem száguldott el a többtíz tonnás vassal, ok nélkül dudálgatott, szándékosan rámhúzta a kormányt(!), modortalanul kiabált velem. Idéznék: "Takarodj a bicikliútra!", valamint középső ujjával mutogatott.

A modortalan viselkedést még megbocsátanám neki, de azt nem tűröm, hogy már másodszorra is az életemre tört, ezáltal a közúti veszélyeztetés bűncselekményét követve el. Ha rajta múlik, akkor akár meg is halhattam volna. Ezen kívül a piros lámpánál állva szándékosan rámgurult a busszal, majdhogynem ütközésig.

Az "úriember" kb. 50 éves lehet, ősz hajú, ősz bajszú, arcáról lerí a határtalan intelligencia. Bizonyára nem fogta fel, hogy a gyilkosság komoly következményekkel jár.

A szerencsés találkozásaink időpontjai:

2008. 02. 28. 14:45 körül a BPI-156 -os rendszámú 3-as számú buszt vezette, a XXII. kerületben a Vágóhíd utca és a József Attila utca között veszélyeztette az életemet, valamint,

2008. 03. 13.-én (azaz ma) 14:20 - 14:25 között a KXB-022 -es rendszámú (1)14-es buszt vezette és a József Attila utca valamint a Jókai Mór utca között szó szerint vadászott rám!

A nyomatékos kérésem az lenne, hogy beszélgessenek el a kollégájukkal, arról, hogy ő egy többtíz tonnás vasat felém kormányozva életveszélyes rám nézve, mivel alattam csak egy sérülékeny 10 kg-os kerékpár van. Kérem próbálják jobb belátásra bírni, ugyanis ha még egyszer találkozok vele és önbíráskodni próbál és az életemre tör, akkor ott helyben megállítom és rendőrt hívok. Ma is közel álltam ehhez, de nem akartam az utasokkal kiszúrni.

Illetve ha nem tesznek semmit az ügy érdekében, akkor konzultálok az ügyvédemmel és fontolóra veszem az illető feljelentését.

Amennyiben az említett közveszélyes sofőrjük hajlik erre a megoldásra, én nagyon szívesen találkozok vele munkaidő után, és kulturált körülmények között megbeszélem vele a konfliktus okát, és elmagyarázom neki észérvekkel, hogy miért nem biztonságos a kerékpárút.

Megemlítem, hogy a másik sofőrjük, aki némileg emberségesebb módon, de mégiscsak visszaélt az erejével és önbíráskodni próbált, ő 2008. 02. 19-én 16:00 körül előzött rendkívül kicsi oldaltávolsággal egy 3-as buszt vezetve a Nagytétényi úton. Neki is felhívhatnák a figyelmét, hogy ha egy tapasztalatlanabb kerékpárossal játszik ilyent és a busz alá esik, annak súlyos következményei lehetnek!

Várom a válaszukat!

Tisztelettel:
Bakó Zsolt

Tisztelt BKV-Figyelő!

Már régóta olvasom a blogot, és sajnos tudtam, hogy előbb-utóbb írnom kell majd. Bár arra nem sok esélyt láttam, hogy pozitívan fogok csalódni, de mégis megtörént, mégpedig ma reggel (2008.03.13 csütörtök) 07:36-kor a 153-as buszon (rendszám: BPI-064), a Tűzkő utcai megállónál. Történt ugyanis, hogy a busz közeledett, feltűnően üresen. Ez a busz egy Ikarus 412, tehát hátul vannak főleg ülések. Ott csak egy ember foglalt helyet, mégpedig egy hajléktalan, egy másik utas a busz elején utazott - sejthetitek, hogy nem friss fenyőillatot árasztott magából a "kedvesutas".

Én hátul szálltam fel, örök optimista lévén reménykedtem, hogy nem lesz annyira pia- és egyéb szaga emberünknek, de mégis. Azzal a lendülettel mentem is előre szólni a sofőrnek, de egy középkorú hölgy megelőzött. Bekopogott az ajtón, a sofőr készségesen kérdezte, hogy miben tud segíteni. A hölgy elpanaszolta, hogy egy hajléktalan ember utazik a buszon, és bizony az utasok terhére van. Sofőrünk (kb. 35 év körüli, szemüveges, erősebb testalkatú ember) szépen kiszállt, hátrament, és elkezdte ébresztgetni emberünket: "Szépjóreggelt, ébresztő! Jóóóóóóreggelt! Le kellene szállni!"

Kb. az ötödik ismétlésre felébredt a hajléktalan - mondanom sem kell, nem volt szomjas, majd nagy nehezen letántorgott a buszról. A sofőr egy ujjal sem nyúlt hozzá, és egyáltalán nem bunkón, emberségesen oldotta meg a feladatot. Megköszöntük neki a segítségét, majd útnak indultunk a Móricz Zsigmond körtér felé . Köszönjük, hogy kellemessé tette a reggeli utazásunkat! További jó munkát, kedves ismeretlen sofőr úr!

Van még egy kis történetem, bár mindennapi eset, mégis megosztom. A Móriczon felszálltam a fekete hetesre (kb. 10:15 körül), a Ferenciek terére tartottam. Rengetegen utaztunk, mint a heringek körülbelül, de mivel siettem, ezért felszálltam. Azt hiszem a Gellért téren felszállt egy idős hölgy is, aki a történet főszereplője. Megérkeztünk a Ferenciek terére, ahol ugyebár elég jelentős az utascsere.

Én is szerettem volna leszállni, de az idős hölgy épp az ajtó előtt megállt, hogy ő nem száll le, tehát le sem lép a buszról, nem kell ám helyet adni a leszállóknak, majd átrepülünk felette. Kérdeztem tőle, hogy "Csókolom, nem tetszene leszállni, mert én is, és mögöttem az utasok is szeretnénk leszállni, de nem tudunk". Mire ő: "Jaj nem tudok leszállni, öreg vagyok én már ahhoz". Igen, az alacsonypadlós Volvóhoz, ahhoz az egy lépcsőhöz... de felszállni azért fel tudott.

Én elhiszem, hogy fáj a lába, de egy lépcsőt le, illetve vissza, csak meg tudna magának engedni, és akkor nem flipperezett volna oda-vissza az őt lökdöső emberek között, akik érthetően voltak ingerültek. Mindenesetre még hozzátette, amikor azt hitte, már nem hallom: "Dehogy szállok le. Akkor nem férek majd fel!" Vajon hová siethetett ennyire?

Üdv, és további sok sikert a bloghoz: ^Clown

Tovább! >>>