BKV-figyelő

Kedves BKV-figyelő!

Nem először tapasztalom hogy a piros 20-as buszon és a 14-es villamoson a vezetők mobiljukon telefonálnak. Egyszer nem a legjobb minőségben, de sikerült levideóznom a vezetőt ahogy telefonál (20-as busz, hétfő, 13:55). Szerintem ez sokkal nagyobb probléma, mint a karcolók, firkálók stb.; mert ezen tényleg életek is múlhatnak. Ajánlanám hogy a hibát esetleg a BKV–ban is kereshetnék, nem a népben.

Üdv. KM

Tisztelt BKV vezetőség!

Levelemmel egy igen komoly és elgondolkodtató esetre szeretném felhívni figyelmüket. Panaszlevelem egy autóbuszvezetőre vonatkozik, aki a KTK-398 rendszámú Volvo buszt (30-as járat), tegnap, 2008. április 02-án délután vezette.

Az eset tulajdonképpen két eset egyszerre. Az első incidens délután fél hat előtt nem sokkal történt a Futár u-i megállóban, ahol két gyermekemmel és egy műanyag játék motorral várakoztunk a buszra. A fent említett autóbusz begördült a megállóba, ahol összesen kb. 4-5 utas várakozott, velünk együtt. A hátsó ajtó volt előttünk, így azon szálltunk fel. Felszállásunk után az autóbuszon 10-15 utas volt velünk együtt összesen. Senki sem állt. Alig léptünk fel fél lábbal a felső lépcsőre a sofőr elindult, úgy hogy én és a gyerekek hátra estünk a hátsó üléshez. Az ott ülő fiatalok segítettek fel bennünket. Ekkor hangosan odaszóltam a vezetőnek, hogy "legalább azt várja meg, hogy rendesen felszálljunk, mielőtt elindul". Meghallotta, hogy szóltam, mert a benti visszapillantó tükörben megnézett bennünket, de különösebben nem reagált.

Három megálló múlva a Szegedi útnál akartunk kiszállni (második incidens). Időben megnyomtuk a leszállásjelző gombot. A busz megállt és én leléptem a buszról és visszanyúltam a kisfiamért, jobb kezemmel kitartva a motort a buszból, hogy látható legyen, még nem fejeztük be a leszállást. Eközben a kislányom önállóan lépdelt le a busz lépcsőjén (ezt naponta kétszer teszi meg). Már éppen leléptünk volna mindannyian, mikor a sofőr ránkcsukta az ajtót és elindult. Gyakorlatilag "megfelezett" bennünket az ajtóval. Kiabáltam én is, az utasok is, mire egy fél méter után megállt a vezető. Felháborodottan kiabáltam továbbra is, de úgy tűnt ki sem akar szállni a buszból. Végül, talán a felháborodott utasokra tekintettel, mégis kiszállt, és csak annyit kérdezett, hívjon-e mentőt? Engem csitítgatott, ahelyett, hogy minimum bocsánatot kért volna. Annyi észrevétele volt, hogy miért nem a középső ajtón szálltam fel? Nem is értettem a kérdését, hiszen egyrészt nem volt nálam babakocsi (a gyermekeim már kinőttek belőle régen), másrészt belegondolni sem merek, hogy mekkorát repültünk volna a gyerekeimmel, ha a középső ajtónál felszállva indít rögtön a sofőr, ahol még ülések sincsenek, hogy legalább azok feltartanának az eséstől. Tekintettel arra, hogy a sofőr bár látott bennünket a buszmegállóban beállásakor, mégis teljes felszállásunk előtt indított, a leszállásjelzőgomb megnyomása ellenére sem volt figyelmes leszállásunkkor (az első incidens ellenére sem), vélhetően a visszapillantótükröt sem használta, nem akart kiszállni a buszból, megnézni, hogy mi történt, személyes reakciójában a nemtörődömség volt tapasztalható, egy felháborodott utas "leköcsögözte", bocsánatot nem kért, a felelősségét nem látta a helyzetben, két dologra tudok következtetni csak. Vagy SZÁNDÉKOSAN, vagy HANYAGSÁGBÓL követett el ekkora hibát a sofőr. Bármelyik is igaz, ez az ember nem alkalmas tömegközlekedési eszköz vezetésére, feltétlen veszélyt jelent az utazókra nézve.

Megjegyzem, hogy fel- és leszállásunkkor semmilyen fennakadást nem okoztunk, a gyermekeim napi rendszerességgel közlekednek buszon és villamoson. Eddig soha, ilyesmi nem történt velünk. A sofőrök és vezetők nagyrésze egyébként is igen figyelmes a kisgyerekekkel utazó közönséggel.

A fenti esetre tekintettel kérem Önöket, hogy a legszigorúbban járjanak el az adott sofőrrel szemben, hogy ilyen eset ne fordulhasson elő többet. Belegondolni sem merek, hogy mi történt volna, ha valamelyik gyerekem kiesik a buszból, vagy egyéb fizikai vagy lelki sérülést szenved. Az eset óta a kislányom retteg és remegve-sikítva száll le a buszról.

Budapest, 2008. április 03.

Tisztelettel Kisné Cs. G.

Kedves Figyelő!

Már egy ideje olvasó vagyok és gondoltam megírom a ma reggeli észrevételemet. Ma (2008.04.04) reggel felszálltam a Gödöllőre menő HÉV-re, majd 10 perc múlva felszállt kb. 4-5 "kisebbségi" egyén hográszbotokkal (nem akartam túlzottan végigmérni őket), akiket lehetetlen volt nem nem észrevenni, tekintve, hogy a felszállásuktól kezdődően hangosan tárgyalták meg a dolgaik. A dolguk az az volt, hogy egyikőjük a többi bajtársának ecsetelte, miképpen fogja (idézem) "megölni", "szétverni", "sz*rá ütni" a haragosát, majd áttért arrra, hogy de hát ő nem sz*rozik, megy és felgyújtja rá a házát. A többiek bőszen helyeseltek. Kerepes előtt 09:30-kor odaért hozzám az ellenőr, mindenki okés, majd odaért a társasághoz: - "Jegyeket, bérleteket" - "Hát mi most szá'unk le".-válaszolták- Majd tovasétált az ellenőr.

A kérdésem a következő: Én, mikor 14 éves voltam és előszőr utaztam le Gödöllőre, az ellenőrtől vettem jegyet, majd mikor Gödöllőről visszafelé is tőle akartam venni jegyet, miért mondta azt, hogy ilyet nem lehet? Miért mondta, hogy vagy fizessek 2000-et neki helyben vagy többet máskor csekken? Akkor nekem az ellenőr felvette az adataim és azt mondta menjek vissza Cinkota állomásra délután a pénzzel. Nekem miért nem lehetett leszállni? A gyerekekkel mernek keménykedni az ellenőrök és betartatni a törvényt (bár ki tudja hova ment az a 2000 forintom így visszagondolva), de másokkal nem. A 14 évest lehet megfuttatni, a kisebbséget nem. Az ellenőr kártyájának számán 04 volt feltűntetve.

Ui: Mindenkivel szemben tartsák be a törvényt vagy senkivel szemben sem. Köszönettel:

FallingStar