BKV-figyelő

A Kismamába kötött bele a faragatlan ellenőr című bejegyzésünkre a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) az alábbi tájékoztatást adta:

A Kismamába kötött bele a faragatlan ellenőr című poszttal kapcsolatban megjegyezzük, hogy a Budapesti Közlekedési Központ decemberben közleményben tudatta: 2013. január 1-jétől a közösségi közlekedés járművein újabb közterület-felügyelőkkel kiegészített jegyellenőri csoportok állnak munkába. Ennek keretében ez év elejétől a 173-as és 173E jelzésű autóbuszok több, nagyobb utasforgalmú szakaszán is megjelentek a közterület-felügyelők a jegyellenőrzés hatékonyságának javítása érdekében.

A tömegközlekedési eszközökön a jegyellenőrzésben részt vevő munkatársaink, illetve a kíséretükben lévő közterület-felügyelők is azt az elvet követik, hogy felszállás közben figyelemmel kísérik a velük együtt felszálló utasok jegyérvényesítését, és csak annak megtörténte után kezdenek ellenőrizni.

Társaságunk Üzletszabályzata az alábbiakat írja elő: Mindazoknak, akik a BKK által szervezett fővárosi tömegközlekedési közszolgáltatások bármelyikét igénybe kívánják venni, - ha a Díjszabás másként nem rendelkezik - a Szolgáltatók járműveire való felszállás (illetve ahol van peronzár-vonal, a peronzár-vonal átlépése) előtt rendelkezniük kell érvényesíthető és az adott járatra felhasználható jeggyel – amelyet az utazás megkezdésekor azonnal érvényesíteni szükséges –, érvényes bérlettel, utazási igazolvánnyal, vagy a díjmentességet igazoló okmánnyal.

Természetesen a blogon is taglalt körülményekhez hasonló esetekben munkatársaink minden esetben eltekintenek az azonnali érvényesítéstől. Éppen ezért csak a felszállók jegyérvényesítését követően végezhetik el saját próbajegyük érvényesítését, hogy addig minden, azon a megállóhelyen velük együtt felszállt utasunk ezt – amennyiben van ilyen irányú szándéka – szintén megtehesse.

Munkatársunk, aki immár 12 éve végzi munkáját panaszmentesen ebben a munkakörben, jegyzőkönyvi meghallgatása alkalmával határozottan kijelentette, hogy a blogon említett esetben is így jártak el. Emlékezett a történtekre, állítása szerint a Bosnyák térre érkező autóbuszon panaszos utasunk már fent tartózkodott (tehát nem ott szállt fel a jegyellenőrrel együtt), és a nála lévő tömbjegyből azután akart érvényesíteni egyet, amikor a jegyellenőrzéssel kapcsolatos felszólítást munkatársunk már megtette.

A panasszal ellentétben nem vette ki a készülékből a hölgy jegyét, mivel az még benne sem volt. Közölte az utassal, hogy a kezeletlen jegy miatt pótdíjat kell fizetnie, majd ismertette a pótdíjazás összes lehetőségét, és azok díjtételeit. A hölgy önként választotta a helyszíni pótdíj megfizetését, átadta munkatársnőnknek a pótdíj összegét, aki kiállította és odaadta részére a helyszíni pótdíjelismervényt. Utasunk az átvételt aláírásával igazolta.

A pótdíjazott hölgy akkor közölte áldott állapotát - amit kolléganőnk elmondása szerint nem vett észre, mivel a hölgy az intézkedés alatt mindvégig ült a járművön - amikor már határozott a helyszíni pótdíj megfizetéséről. Állítása szerint az utas minden kifogás nélkül tudomásul vette, hogy pótdíjat kell fizetnie, de azt kijelentette, hogy számára ez kellemetlen. Társaságunk szabályzatai szerint azonban az ellenőr nem gyakorolhat méltányosságot.

Kolléganőnk állítja, hogy intézkedését az előírásoknak megfelelően illemtudóan és határozottan végezte, nem bántó és kioktató hangnemben. Utasunk a helyszínen semmilyen kifogást nem emelt az intézkedés ellen. A jegyellenőr kolléganő elmondása szerint intézkedéséhez a járművön jelen lévő közterület-felügyelők segítségét nem kérte, hiszen arra nem is volt szükség.

A Budapesti Közlekedési Központ kiemelt figyelemmel kíséri jegyellenőrei tevékenységét, utasaink panaszát ezért minden esetben teljes körűen kivizsgáljuk. Amennyiben a vizsgálat során bebizonyosodik, hogy egy munkatársunk valóban nem az előírások szerint végezte a munkáját, haladéktalanul megtesszük a szükséges munkajogi lépéseket. Az elmúlt fél év során erre hat alkalommal került sor.

Az alábbi történetet sokan megosztották a BKV-figyelő Facebook-oldalán, így sokatoknak ismerős lehet. Miért teszem ki mégis a blogra? Mert ami Erzsébet nevű olvasónkkal történt, annyira felháborító. Jó lenne, ha minél többekhez eljutna. A cél nem az, hogy revánsot vegyünk az embertelenül viselkedő ellenőrön, hanem az, hogy a BKK-nál végre felfigyeljenek a minősíthetetlenül viselkedő ellenőrök/biztonsági őrök okozta problémára.

Hozzáteszem, tömve van a postafiókom az alábbi sztorihoz hasonló esetet bemutató levelekkel, ami azt jelzi, hogy az utasoknak jelenleg az ellenőrökkel van a legtöbb konfliktusa. Ezeket a leveleket egymás után közölni fogom, így előbb-utóbb talán az illetékesek is ráébrednek, hogy nem lehet elmenni a panaszok mellett, nem lehet valami bikkfanyelven megfogalmazott közleménnyel elintézni az ilyen eseteket.

Fel kell hívni a BKK figyelmét arra, hogy a közösségi közlekedésben dolgozók közül az ellenőr az egyetlen, akivel az utas nap mint nap személyes kontaktusba kerül. Lehetnek bármilyen jók a járművezetők, a forgalmisták, a diszpécserek, a szerelők, a karbantartók vagy akár az osztályvezető-helyettesek, az utasok az ellenőrök viselkedése alapján mondanak ítéletet a BKK-ról, a BKV-ról, az alvállalkozókról, stb. Nem beszélve a turistákról, akik talán Budapestről, hovatovább Magyarországról alkotnak véleményt.

Hangsúlyozom: az ellenőrökkel nem az a baj, hogy ellenőriznek, hanem az, hogy miként. Természetesen ezúttal is kerüljük az általánosítást, hiszen bőven vannak a munkájukat tisztességesen végző, az utasokkal kulturált hangnemben kommunikáló ellenőrök és biztonságiak. De az, hogy ők normálisan viselkednek, nem menti fel a tahókat, és azokat sem, akik az utazók közé engedik ezeket az egészen furcsa embereket.

Mélységes felháborodásomat szeretném megírni Önöknek egyik alkalmazottjuk miatt. 40 hetes várandós kismama vagyok, mivel túlhordásos, így kétnaponta kell kórházba járnom. Hazafelé a Bosnyák téren várakoztam a 173-as buszra, és mivel a havazás miatt csúszósak az utak, egyensúly hiányában nem az volt az első dolgom, amikor a busz feltűnt, hogy előkészítsem a jegyemet.

Az első ajtónál szálltam fel, és mivel volt a sofőr mögött közvetlenül egy hely, hát leültem. Magyar ember nem szívesen adja át délután az ülőhelyét, én pedig kellően pocakos vagyok ahhoz, hogy szerettem volna leülni. Kiszedtem a jegyem a táskámból, az ajtó becsukódott, bedugtam a jegyet az érvényesítőbe, egy hölgy szólt, hogy "jegyeket, bérleteket", és azzal a lendülettel kihúzta a kezeletlen jegyemet a gépből. Majd kijelentette, hogy ezzel a művelettel már elkéstem.

Mondtam neki, hogy nem mozgok úgy mint rég, a kezem is vizesedik, de nem értem, miért ne érvényesíthetném a jegyemet. Egyből a magas "c"-t ütötte meg a hangneme, emberként is, és főleg nőként is méltatlanul beszélt velem. Egyből kijelentette, ha panaszom van, hívja a közterületest. Normális hangnemben válaszoltam neki, hogy erre nincs szükség, csak miért nem érti meg, hogy nem potyautas vagyok, csak kismama. Erre kijelentette, hogy ez nem betegség, csak állapot, és válasszak, helyszínen fizetek 8000-et, vagy csekken fizetek 16 ezret.

Így, a baba születése előtt pár nappal nem hiányozna egy 16 ezer forintos kiadás, így a helyszíni 8 ezer forintot választottam. Utastársaim szóltak már rá a végén, hogy egy kis emberség lehetne benne, és viselkedhetne szebben is, hiszen mondtam, hogy kifizetem a helyszínen a bírságot. Kifizettem (a mellékelt pótdíjszelvény alapján) a nem jogos büntetést, de sírva szálltam le a buszról, mert emberként úgy bántak velem, ráadásul egy nő, mint egy rühes kutyával.

Megjegyezném, hogy busz közepén a csuklónál két hajléktalan is tartózkodott, nem túl igényes ruházatban és nem túl kellemes illatfelhővel. Tőlük nem kértek se jegyet se bérletet! Mivel utólag láttam, hogy a helyszíni pótdíjfizetés esetén "reklamációnak helye nincs" (évek óta bérletet veszek, csak most járok jeggyel, amióta szülési szabadságon vagyok), amit ugye nem közölnek a helyszínen, szeretném, ha büntetésemből legalább egy illemtan órára elküldenék az 5168-as számú jegyellenőr kollégát, mert ez a hangnem nem méltó egy emberhez sem.

Egy olvasónk a közelmúltban kisebb expedíció eredményeképpen jutott hozzá 3 darab vonaljegyhez a kisföldalatti Mexikói úti végállomásánál. Az erről szóló bejegyzésünkre akkor a BKK is reagált; sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy olvasónk annak ellenére nem tudott az állomáson jegyet venni, hogy erre elvileg lett volna lehetősége.

A napokban ugyanott három külföldi fiatalnak gyűlt meg a baja a jegyvásárlással. Tamás, a BKV-figyelő egyik olvasója sietett a segítségükre, ha már az ott szolgálatot teljesítő ellenőrök nem erőltették meg magukat. A történet - amelyet olvasónk írt meg nekünk - ezzel még nem ért véget; sőt, tulajdonképpen csak ekkor kezdődött...

Az alábbi eset 2013. január 6-án este esett meg az M1-es metró Mexikói úti végállomásánál. Este negyed nyolc körül a metró lejáratához közelítve egy három fős külföldi társaság kért tőlem segítséget. Ebben nem találtam semmi meglepőt, a későbbiekben már sokkal inkább!

A fiatalok (semmi kirívó viselkedést nem tanúsítottak, csak utazni szerettek volna) egyszerű vonaljegyet szerettek volna vásárolni. Elmondásuk szerint a jegyek ellenőrzését végző ellenőrök az angol nyelv ismerete híján nem tudtak nekik segíteni, a fenti automata pedig nem működik.

Mivel számtalanszor láttam, hogy lent lehet venni jegyet az ellenőröknél, a társaságot magammal hívva elindultam, hogy segítsek nekik. Az első, aminek megörültem, hogy a lent várakozó három személy mindegyikén a válallat egyenruhája található, tehát ellenőrök. Ez azért is volt külön öröm, mert ennek hiányában meglehet, magam is visszafordulok, pedig erőm teljében levő, harmincas férfi vagyok. De nem a külső teszi az embert, hát segítsünk a külföldinek!

Az első komoly meglepetés akkor ért, amikor kérésem tolmácsoltam a hozzám legközelebb álló, meglehetősen ápolatlan személy benyomását keltő ellenőr felé. A "jó estét, ezt és ezt szeretném" után rögtön tiszta volt előttem, hogy nem csak az idegen nyelvet, de a magyart is alig beszélheti, ugyanis egy szót hallottam: Nincs! Mondva mindezt olyan hangsúllyal és oly gyűlölettől sugárzóan, hogy magamis egy picit hátrébb léptem, mintegy felkészülve a várható támadásra.

Segítségkérő tekintettel fordultam másik két kollégája felé, hogy hátha náluk, de megelégedett mosolyuk (!) tisztázta bennem, hogy tőlük is hiába várok segítséget, mind az eladó jegyeik száma, mind a színvonal az elsővel azonos. Mivel az első úrból egy szót már sikerült kihúznom, gondoltam, tovább folytatom a diskurzust, így jeleztem felé - hogy nehogy megerőltesse magát - tudom, hogy a fenti automata nem jó, de legyen segítségemre, a közelben hol tudnának jegyet venni alkalmi segítségkérőim.

A szavakat már bizonyosan sajnálta a válaszra, ugyanis egy vállhúzással egybekötött ajakbiggyesztéssel közölte a pontos GPS koordinátákat... Szóval ahol akarok, de tőle aztán ne várjak további segítséget. És nagyon szót se... És ekkor - valószínűleg a gondviselés - egy negyedik kollégájukat vezényelte oda, aki felé fejjel intve s "hosszas" fogalamzást követően "beszélgetőtársam" megjegyezte, hogy "Ahun gyön, majd nála."

Nem is foglalkoztam volna az esettel tovább, hiszen nem lehet egyszerű az ő munkájuk se, meg lehet rossz napja, stb., ha nem az történt volna, hogy ezen hármas odébb vonulva nem azt kezdi el tárgyalni, hogy mennyire nem érdekli, hogy nem volt jegy, meg különben is, ki nem... Szóval szóba hozva mindenféle salakanyagot, kifejtették a véleményüket az üggyel kapcsolatban.

A negyedik ellenőr a másik három szöges ellntéte volt, olyannyira, hogy nem okozott neki problémát a három külföldinek egyenként jegyet adni, annak minden járulékos nehézségével együtt.

Azután megvilágosodtam! A három ellenőr nem lehetett más, csak hagyományőrző! Nem vitás, ez indokolhatja foglalkoztatásukat is! Ugyanis hová tűnne a hosszú munkával felépített úgynevezett "bunkó ellenőr" kaszt, hogyha csupa olyan ember dolgozna a cégnél, mint az utoljára érkező ellenőr. Aki minden bizonnyal nem kevésbé vágyta és kívánta a jegyek kiadását, de a belégzés-kilégzés tudat mellett rendelkezett annyi - minimálisnak mondható intelligenciával - hogy tudta, hogyha nemtetszésének, véleményének hangot ad, akkor azt a környezete - zömében utasok - meghallják.

Mit várunk így, milyen kép fog kialakulni az országról, vagy akár a vállalatról? Mert a három ellenőr viselkedése még hzafias tettként sem nevezhető, ugyanis egy saját állampolgárral is ugyanolyan nemtörődömök és tahók voltak, mint a külföldivel. Vagy fogjam fel úgy, hogy ők a jó ellenőrök, mert nem részrehajlóak? Micsoda szükségállapot lehet a cégnél, ha csapatostól vesznek fel ilyen, véleményem szerint ezen munkára a legkevésbé sem alkalmas személyeket?

Nem arról van szó, hogy diplomásnak kell lenni, de talán - hangsúlyozom, talán - Európa szívében a XXI. században nem túlzott elvárás állomásonként egy fő, aki idegen nyelvet beszél, legalább egyet. És olyan személyek alkalmazása a nagyközönség részére is jól látható helyeken, forgalmasabb csomópontokban, akik maguk (külsőleg is) is mutatják, hogy a vállalat merre szeretne fejlődni.

Az pedig már csak egy utópisztikus elvárás, hogy ha ezen személyek megszólaljanak, akkor ne az utálat sugározzon a szavaikból. Ne legyen kedves, de ennél még a fásultabb hozzáállás is nagyságrendekkel jobb! Egyszerű emberként úgy gondolom, hogy majd ezek után lehet vitézkedni. Ugyankkor tudomásul vettem, hogy nekem ez jár! De köszönömöt azt hiába is várnának érte.

Gyakran gondolkodtam rajta én is, hogy csak akkor működik-e a jegyek és bérletek hatékony ellenőrzése, ha az ellenőr/biztonsági őr eleve azt feltételezi, hogy az utas bliccelni, lopni, csalni akar. Szerintem nem.

Hallani történeteket boldogabb országok boldogabb városaiból, ahol az ellenőr abból indul ki, hogy van érvényes jegyed/bérleted, ha mégsincs, igyekszik segíteni, és a pótdíjazás csak ezután következik, ha a korábbiak nem jártak sikerrel.

Ezek a gondolatok foglalkoztatták PP monogramú olvasónkat is az egyik éjszakai járaton.

Egy rövid történetet és egy hozzá tartozó gondolatmenetet szeretnék megosztani veletek. December 17-én éjjel jön az 1:00 órás 901-es, Óbuda felé menő éjszakai busz. Tök hideg is van, meg az eső is esik, és vágom, első ajtós felszállás.

Busz megáll, lépek fel, nyúlok a farzsebembe, de a "Biztonsági Szolgálat" feliratú mellényes őr közben alig akar felengedni, kezével támasztja a vezetővel szemben lévő kapaszkodót. Persze tudom, hogy van bérletem, úgyhogy eszembe sem jut nem felszállni, és épp mire nekimegyek a kezének, a bérletet is látja, szóval elengedi a kapaszkodót.

Tök apróság, de végigfut az agyamon, hogy miért egyből a rosszat feltételezi, hogy az ember jogosulatlanul akar utazni? Miért nem abból indul ki, hogy ő a vendéglátó, aki a szolgáltatást adja, hogy tessék felszállni és közben bemutatni a bérletet, vagy ha nincs, akkor tessék jegyet venni itt helyben? Miért az a kiindulási alap, hogy tessék összehúzni magad picikére, és még ha van is jegyed, érezd, hogy ki itt a góré?!

Pláne, hogy ha nincs jegyem, és nem is veszek, akkor úgysem indul el a busz, ergo a világon semmi vesztenivalója nincs? Mondom, történni nem történt semmi extra, de ettől függetlenül is folyik a kommunikáció...

Közben a busz elindul, és pár megállóval odébb a középső ajtónál száll le valaki, erre a vezető ugye az első és a középső ajtót is kinyitja. Szállnak fel elöl, de közben egy fiatalabb nő pár csomaggal a középső ajtónál is próbálja feltuszkolni magát a buszra. Feltesz két zacsit, nyúl a következőért, mikor is az ennél az ajtónál álló, szintén biztonsági szolgálatos, csak épp nőnek tűnő lény ráförmed, leszúrós, agresszív hangnemben, hogy "Első ajtós felszállás van!!" – mire a nő megszeppen, és visszalép.

Közben a sofőr feláll, és felháborodottan hátraszól a biztonságis nőnek, hogy "Miért kell ezt csinálni? Miért nem engedi felszállni?" És itt döntöttem el, hogy fogok írni nektek: a biztonságis nő röhögve annyit szól vissza a sofőrnek, hogy "Én csak azt mondtam, hogy első ajtós felszállás van, nem azt, hogy nem jöhet fel!"

Nagyon gáz. Elhiszem, hogy nem keresnek sokat, de nem izgat, ez nem jog arra, hogy a hatalmával visszaélve jópofiból, egófényezésből, vagy szimpla rosszindulatból parasztkodhasson az alárendeltekkel. Pláne hogy mint az ábra is mutatja, ezek a biztonságisok még a sofőrt is leugathatják, ha olyanjuk van.

Ha én lennék a sofőr, éreztetném, hogy végeredményben én vagyok a góré, mert a busz akkor megy, ha én akarom, de nem csoda, hogy nincs erejük meló közben még ezeket az őrparasztokat is nevelni. És ne jöjjön azzal senki, hogy a szabály az szabály: a középső ajtónál sem sokkal nehezebb csekkolni a jegyet, mint az elsőnél, főleg ha ott is áll egy őr.

Szóval nagyon gáz, hogy ilyenek történnek egy átlagbuszon egy átlag éjszakán, frankón fel kéne venni valakit a BKK-nak, aki az anyukájuk helyett is jómodorra tanítja az alvállalkozó alvállalkozóit is. Mekkora királyság lenne már, ha csak egyetlen napon is, de minden BKV-s (BKK-s, alvállalkozó) úgy igazából kedves lenne az utasokhoz? Csak ki kéne próbálni...

Lehet, hogy utópisztikus, de meggyőződésem, hogy hatalmas jó érzésű flash söpörne végig a fővárosi embereken, és a BKV a hatalmas méreteivel ezt tényleg meg tudná tenni.

Már-már tipikusnak mondható Szabolcs esete, aki december 25-én hosszas tortúra után, lényegében véletlenül tudott jegyet venni. Ráadásul - mint utóbb kiderült - sokkal gyorsabban és egyszerűbben megoldható lett volna a helyzet.

Egy elég friss "élményemet" szeretném megosztani, ami lehet, sokaknak nem akkora probléma, nem akkora katasztrófa, de nekem és édesanyámnak elég negatívum volt ez. Ma este 18 óra körül a Mexikói úton szálltunk le a 3-as villamosról, és igyekeztünk a kisföldalattihoz.

De mivel egy darab jegyünk volt, így előtte venni akartunk még egy jegyet a jegyautomatánál, mivel a pénztár zárva volt. A jegyautomata "természetesen" rossz volt, nem üzemelt. Még gyorsan visszaszaladtam a nyitva lévő kisbolthoz, hátha árulnak jegyet...de ott az "elfogyott" választ kaptam.

Na, hát akkor indulás le az ellenőrökhöz, biztosan tudnak majd nekünk segíteni valahogyan. Lementünk, megkérdeztük, hogy lehet-e itt valahol jegyet kapni még? Erre az a válasz jött, hogy a fenti automatát nézzük meg, mondtuk nekik, hogy nem jó. Aztán azzal folytatták, hogy akkor keressünk egy kollégát. Jó...

Felmentünk vissza, szerencsére pont jött szembe egy szimpatikus "kolléganő", aki azt mondta, hogy a lenti két úrnál talán van jegy... Jó, vissza le, hogy egészen biztosan nincs-e náluk jegy. Nem volt... Ők mosolyogva, jó kedvűen ácsorogtak ott, és egyre nagyobb hülyeségeket beszéltek. Továbbra is az automatával erősködtek, meg azzal, hogy itt ma "jegyes ember" nincs.

Aztán mondom nekik, hogy a lenti automatát meg lehet-e nézni. Az egyik azt mondta, hogy megnézi. Épp, hogy elment odáig, és máris csóválta fejét, hogy nem jó. Továbbra is mosolyognak, örülnek "maguknak", és véletlen sem segítenének, hogy ugyan merre menjen az ember, hogy ha egy büdös jegyet szeretne venni.

Hát, mondom, akkor irány fel ismét, valamit kitalálok. Pont bent állt egy busz, kis tanácskozás után, felugrottam, hátha a buszvezetőnél lesz. Volt nála, 400 forint/db. Vettem is 3 darabot, hiszen nálunk csak egy volt, visszafelé megint kell majd kettő.

1200 forintért máris utazunk pár megállót úgy, hogy ilyen könnyen lehetett jegyet venni és mindenki nagyon segítőkész volt. A nagy f****, ugyebár...

Végül, még azt hozzátenném, hogy amikor lementünk és végre átjutottunk a "roppant segítőkész" két úriemberen, az automata felé vettem az irányt, ami csodák csodájára jó volt. Viszont érdekes módon, előtte 10 perccel, amikor még nem nézhettem meg, akkor még rossz volt, az egyik kőkeményen dolgozó úriember szerint. Hát nagy lóf**** az ő pi*****ba is.

És bár időre mentünk, szerencsére pont odaértünk ahova kellett, de mi van, hogy ha ez miatt késsük le? Ez miatt, hogy mi a Mexikói úton pö**öltünk 20 percet, az amúgy 2 perc helyett? Persze nem sérült meg senki, nem bántottak senkit, nem egy olyan "story" ez, de elég felháborító az a dolog, hogy 20 percet kell ott szenvedni, ilyen semmirevaló emberekkel, már elnézést.

Mert az a két ember nem tudom mit képzelt magáról, de, hogy ha két krumplis zsák áll ott, az is többet segített volna, az is biztos. A másik, hogy hogy okés, hogy rossz egy automata, a kettő közül, bár szerintem ez sem elfogadható, de oké, rossz az egyik, az is okés, hogy december 25-én zárva a pénztár, ez érthető, ezzel nincs gond.

Az is okés, hogy a két bumburnyáknál sem volt jegy, az is okés, hogy nincs "jegyes ember", de akkor miért hazudnak, hogy rossz a lenti automata, amihez még oda is gyalogolt a barom, és miért nem enged oda? És ha épp nem áll bent busz, vagy nincs a vezetőnél jegy? Akkor ott rohadjon meg az ember?!

És persze lehet azt mondani, hogy miért csak egy jegy volt nálunk, de szerintem nagy baromság lenne ilyen hülyeséggel rákontrázni a dolgokra... Hiszen jó pár lehetőségnek KÉNE LENNIE, egy állomáson, egy viszonylag forgalmas állomáson ahhoz, hogy az ember jegyet tudjon venni.

És igen, ilyenkor az ember felháborodik és elmondja dühösen, újra és újra azt, hogy ezért vegyek én jegyet vagy bérletet? Ezért fizessek ki 400 forintokat, vagy több ezreket bármelyikre is...