BKV-figyelő

Két év alatt számos kritikát kaptam a publikált bejegyzésekkel kapcsolatban. Mindig akad 1-2 olvasó, aki új itt nálunk, és csak az utolsó néhány bejegyzést olvassa el. Ebből következtetnek mindig arra, hogy a blog a BKV fikázásáról szól, pedig ez messze nem így van. Mindig odafigyelek arra, hogy a "hülyeutas" és a "hülyebkv" postok nagyjából egyensúlyban legyenek, és időnként megpróbálom megszólaltatni a másik felet is. Ettől színes a blog.

Számos történetet olvashattatok már a rossz állapotú buszokról. Legutóbb pénteken volt arról poszt, hogy a Nemzeti Közeledési Hatóság visszaküldött a garázsba egy buszt, melynek műszaki állapotára panaszkodtam. A BKV is megszólalt. Javították a hibát, és a busz ismét közlekedhet. Kevesen tudják, de a BKV évente több százmillió forintot költ a járművek felújítására, korszerűsítésére.

Egyik hétvégén a 7E vonalon utaztam egy teljesen felújított Ikarusszal, aminek utasterében nem a szokásos visszaáramló kipufogógáz, hanem a festék szagát éreztem. A busz teljes felújításon esett át, felújítottak benne mindent, amit lehetett. A BKV tájékoztatása szerint egy ilyen busz felújítása körülbelül 20 millió forintba kerül. Ha a BKV buszok rossz állapotáról van szó, a cég mindig azzal védi magát, hogy ezek a buszok már öregek, azért vannak ilyen rossz állapotban. Pedig csak karban kellene őket tartani, és nem szabadna hagyni, hogy ennyire leamortizálódjanak. Ha a BKV buszok többsége ehhez hasonló állapotban lenne, szerintem keveseknek lenne bajuk a BKV-val. Nem kellene az összes buszt felújítani. Elég lenne kikaparni őket a koszból, és máris jobb lenne az utasok hangulata, és a cégről alkotott képük is megváltozna.

Szinte minden nap utazok a 23, 23E járatokon, ahol szerintem a BKV legrendesebb sofőrjei dolgoznak. Rendszeresen megvárják az utasokat, biztonságosan vezetnek, és udvariasak. Olvasónk is utazik ezen a vonalon, és az ő tapasztalatai is hasonlóak:

Szia Figyelő!

Ezúttal egy kellemes tapasztalatot szeretnék megosztani Veletek. Reggelente a 23E vonalon járok végtől-végig. Most már zsinórban harmadszorra sikerült kifognunk egy nagyon jófej sofőrt. Reggel mindenkinek szép jó reggelt kíván, amikor leszállunk, további szép napot mindenkinek (!) és viszontlátásra. Nagyon örülök neki, mert a reggelek borzasztóak a BKV-n, mindenki zombi-arccal tömörül a járműveken, egy-egy fékezésnél repül kicsit. De ez a sofőr nagyon óvatosan vezet, nagyon odafigyel az utasaira. Ja, és pontos! Tegnap lemértem stopperrel, az egyébként 22 perces menetidőt 22,5 perc alatt tette meg.

Tudom, hogy ezek apróságok, és másoknak talán fel sem tűnnek. De nekem nagyon kellemes, hogy így indul a napom, és nagyon-nagyon értékelem, hogy egy olyan hálátlan munkakörben, mint egy régi ikarus sofőrjének lenni, még mindig tud rendes és empatikus lenni az utasokkal.

Innen köszönöm a 1791-es számú (remélem, jól emlékszem) fiatal sofőrjének, hogy igyekszik elviselhetőbbé tenni a szürke reggeleket!

(Ui.: és jobbulást neki, ma reggel eléggé meg lehetett fázva...)

epres négercsók

Olvasónk nagymamája vasárnap délután elment otthonról. Újságot ment venni, de órák múlva sem tért haza. Utasunk már a rendőrségen is bejelentette mamája eltűnését, a szomszádok a környéken keresték az elveszett hölgyet. Végül egy BKV-s találta meg, aki felhívta a családot, és segített hazajutni a mamának:

Tisztelt BKV figyelő!
 
Egy nagyon pozitív dolgot szeretnék elmesélni. És ez úton is köszönetet mondani az emberségéért annak a 96A buszsofőrnek aki  22-én 17:05-kor visszahozta a mamámat.

február 22-én szombaton fél egykor történt, hogy az édesanyám lement újságért és eltűnt, már a rendőrségre is bejelentettem. Óránként hívtam a mentőket. A szomszédok mind járták a környéket és keresték. 16:50-kor szólt a telefonom, és egy buszsofőr telefonált, hogy a Megyeri útnál felszállt egy nénike haza akar menni, most a cérnagyári végállomáson van és ezt a számot adta oda neki, hogy hívja fel. Kérdezte ott tudok e lenni az újpesti uszoda megállójában 17:05-kor. Még szép mondtam és nagyon örültem a kedvességének. Tehát vannak azért kedves rendes dolgozók is a BKV-nál.

És mielőtt bárki megróna elmondom, hogy ez volt az első elkóborlása a mamámnak azóta nem mehet felügyelet nélkül az utcára.

Antonia

Hétfőn igen nagy volt a fejetlenség a piros metró vonalán. Egy kóbor kutya került eddig ismeretlen körülmények között a metró üzemi területére, aki miatt a vonatok a Pillangó utcánál csak lassan tudtak haladni. Az egyik szerelvény meg is állt, és több percet várakozott. Több utas az életét is kockáztatva a kutya segítségére sietett, de a BKV-sok kitessékelték őket, nehogy valami bajuk legyen. Szerencsére az egyik metróban egy önkéntes kutyamentő is utazott, akinek köszönhetően a kutyus megmenekült. Részletes beszámoló állatmentő barátunk levelében:

Még teljesen gyanútlanul szálltam föl az Örs vezér téren a metróra. Sejtésem sem volt, hogy amint bezáródnak az ajtók, kezdetét veszi majd aznapi 1,5 órás BKV-s "kalandom".

Metrónk a Pillangó utcáig jutott el és ott hosszú percekig állt. Az első kocsiban utazván láthattam, hogy a vezető kiszáll, csóválja a fejét és áll teljesen tehetetlenül a peronon. Ekkor meghallottam a nyüszítést. Állatszerető ember lévén (2 éve vagyok a Lelenc Kutyamentő Egyesület önkéntese) rögtön kirohantam megnézni, hogy hol a kutya és hogy miért nyüszít.

A kutya a sín és a vasbeton kerítés közötti füves részen feküdt, körülötte három fiatal, akik próbálták különböző módszerekkel kivarázsolni az életveszélyből a kutyát, úgy hogy a magasfeszültség miatt ők is ugyanolyan veszélyben voltak. Mondanom sem kell, biztonságiak, technikusok sehol, a metró vezetője visszaszállt és elhúzott úgy, hogy a 3 diák és a kutya a sínek mellett voltak.

Vannak még igazi emberek ebben a városban, a BKV-nál is. Olvasónk a 139-es busszal szeretett volna utazni, ami a nagy hó miatt nem tudott elindulni, ugyanis a csuklós buszt nem tudták leküldeni az emelkedőről. Az utasok mégsem maradtak a megállóban, mert egy haza igyekvő buszvezető látta a megállóban álló utasokat, a garázsmenetes buszt visszafordította és újból munkába állt, feláldozva ezzel a saját szabadidejét:

Kedves BKV-figyelő!

Egy kellemes tapasztalatot szeretnék megosztani veletek.

Ma este fél 8 körül már nagyjából fél órája gyülekezett a tömeg a Déli Pályaudvarnál a Gazdagrétre közlekedő 139-es buszra várva. Persze, gondoltam, leesett az első idei nagyobb hómennyiség, a felszíni közlekedés erre rögtön lenullázódott. Busz sehol, utasok egyre feszültebbek. Egyszer csak feltűnt a távolból egy kis busz, 139-es jelzéssel. Ez azért volt szokatlan, mert ez a járat csuklós szokott lenni. A tömeg felpréselte magát a buszra és elindultunk.

És itt jön a váratlan esemény: a sofőr kedvesen köszöntötte az utasokat, elmondta, hogy a csuklósok a hó miatt fennragadtak a gazdagréti végállomáson, ezért úgy döntött garázsmenet lévén tesz egy plusz kört, hogy a régóta várakozó utasoknak segítsen hazajutni.

Az utasok tapssal honorálták a figyelmességét. A saját szabadidejéből áldozott fel a kedvünkért! És ha ez még nem lenne elég: ahogy felkanyarodott Gazdagrétre, még búcsúzóul kellemes pihenést kívánt az utasoknak a viszontagságos hazaút ellenére is.

Ezúton szeretném megköszönni a BPI-337 rendszámú busz vezetőjének áldozatos és nem mindennapi hozzáállását.

Üdvözlettel: Moni