BKV-figyelő

László levele bizonyítja, mekkora szükség van még több alacsony padlós járműre Budapesten. Kerekesszékes utastársaink tömegközlekedéssel kapcsolatos problémái ott kezdődnek, fel tudnak-e szállni egyáltalán az érkező járatra; s mint alább olvasható: bizony, van, hogy a buszok jönnek, az utas viszont marad a megállóban. Mindenképp kiszolgáltatott helyzet, de ilyenkor télen különösen nehéz. Olvasónk levelét szerkesztve közöljük.

Egy történetet szeretnék elmondani, ami velem történt meg előző héten (2013. január 19.). Előzményként annyit kell tudni, hogy én egy kerekesszékes, 40 éves férfi vagyok; elég sportos és mindenhová kerekesszékkel közlekedek.

Így esett, hogy január 19-én, reggel 8 óra 5 perckor az 55-ös busszal szerettem volna utazni, aminek elvileg alacsony padlós busznak kellett volna lennie, de egy régi, szóló, magas busz jött helyette. A sofőr rámnézett és széttárta a kezét; azt mondta, ő nem tud mit tenni, aztán tovább hajtott.

Vártam, hogy jöjjön a következő busz, amelynek 8 óra 20 perckor kellett jönnie, de szerencsére 8 óra 15 perckor megérkezett. Több mint valószínű, hogy az előző busz vezetője beszólt a központba, hogy nem tudott felvenni a megállóból, így előbb jött a másik. Elmentem a Boráros térig, majd mentem a dolgomra.

Amikor jöttem haza, adott időre ki volt írva az alacsony padlós busz, de sima jött, és ott ültem több mint egy órát a megállóban. Közben elment három busz, de egyik sem volt alacsony padlós, pedig két busznak is annak kellett volna lennie. Közben szétfagytam és még fáradt is voltam nagyon.

Később azt mondták a sofőrök, hogy reggel nem tudták kiadni az alacsony padlós buszokat, mert valami gond volt velük, így a vonalon mindössze két darab alacsony padlós közlekedett.

Senkinek nem kívánom, hogy egy órát kelljen ülnie a -3 fokban, bár azt megtudnák, milyen kiszolgáltatottnak lenni.

Mindig öröm, ha egy témában több álláspontnak is teret tudunk adni. Egyik olvasónk néhány napja egy agresszív autóbuszvezetőről írt levelet (Csuklós busszal a biciklis ellen), aki "sajátos" magatartásával veszélyeztette egy az utcán közlekedő kerékpáros biztonságát.

Tudjuk: a buszvezetők többsége nem ilyen, tisztességesen, megbízhatóan végzi a munkáját, és tisztában van a felelősségével. A felvetett témára reagált levelében a BKV egyik járművezetője, aki a saját szemszögéből közelítette meg a szituációt.

Azt kérte, ne írjuk le a nevét, mert továbbra is a cégnél szeretne dolgozni.

Sajnos a kerékpárosok nem miden esetben tudják a KRESZ előírásait, és azt gondolják, hogy a buszsávot ők is mindenhol használhatják. De ez a lehetőség csak akkor áll fenn, ha ezt külön tábla jelzi. A Soroksári úton pedig semmi sem engedélyezi a kerékpárosok buszsávban történő haladását, ennek ellenére tejes nyugodtsággal tartják fel a több mint száz embert szállító tömött csuklós buszokat.

Semmi bajom a kerékpárosokkal és nem kívánok részt venni a buszos-kerékpáros harcban sem, mert primitív dolognak tartom, hogy harcoljunk egymással. De azért csúcsforglomban igazán mehetnének a járdán, ami olyan széles, hogy azon még két személygépkocsi is elférne.

Többször előfordult velem, hogy este, amikor már nem volt forgalom, minden incidens nélkül megelőztem a buszsávban szabálytalanul haladó kerékpárost, de az kicsit bosszantó, ha áll a Soroksári út és úgy kell a kerékpáros után szinte lépésben haladni abban a sávban, ami arra van kitalálva, hogy tudjanak haladni a teljesen kitömött autóbuszok.

Ha ilyenkor jelzem a dudával, hogy nem jó helyen jár, akkor én vagyok a szemét, és mit képzelek én hogy busszal a buszsávban kívánok haladni...

Én soha nem szorítottam le kerékpárost és nem is fogok, mert esélytelen lenne az életben maradásra. De ezúton kérem kerékpáros útitársaimat, hogy ha jön mögöttük a busz, legalább álljanak félre, amíg elmegy, és utána ők is nyugodtan tudnak a buszsávban kerékpározni. A segítséget előre is köszönöm.

Néhány éve kezdtem biciklizni Budapesten. Eleinte tartottam a forgalomtól; buszok, villamosok jönnek mennek, a körút keskeny, a sebességhatár csak papíron 50 km/óra. Aztán rájöttem, hogy a legkevésbé a buszoktól kell félni, hiszen vezetőik profik, tapasztaltak, óvatosak. Nem is lehetne ez másképp, hiszen hatalmas a felelősségük.

András nevű olvasónk a napokban volt tanúja az alábbi esetnek. A történetben szereplő buszvezető szakértelmét levélírónk sem vitatja, a hozzáállása viszont felvet kérdéseket.

2012. október 30-án egy 97E jelzésű, csuklós Volvo buszon utaztam, ami 18:05-re érkezett be az Örs vezér terére. Rendszáma FJX-190 volt. A buszt egy ősz fickó vezette, aki a gyógyszergyár előtt eszeveszett tempóba kezdett és lassítás nélkül ért a kanyarokba. Mondanom sem kell az utasok csak úgy csüngtek a kapaszkodókon.

Ez így ment egészen addig a kereszteződésig, ahol a busz találkozik a 3-as villamos vonalával. Ugyanis itt a buszt beérte egy kerékpáros, akit az utolsó kanyarban majdnem eltiport a vasbehemót. A bringás kérdőre vonta a sofőrt, idézem: "Te állat! 70-nel vetted be a kanyart! Leért a busz alja!" Itt hagy jegyezzem meg, majdnem derékszögű kanyarokról beszélünk.

A lényeg, hogy a bringás mondta volna tovább a magáét, de buszvezető közbevágott, mégpedig olyan alpári módon, hogy azt már nem idézném, mert nem tűrné a nyomdafestéket. A szócsata után a bringás tovább haladt, a sofőr pedig a piros jelzés ellenére követte a kerékpárost a kereszteződésbe, és támadó, morgó hangot kiadva többször ráhúzta a kormányt.

Szerencsére a bringás balra kanyarodva elmenekült, a busz meg jobbra fordult, igaz már jócskán átlógott a másik sávba, ahol az út többi részén előszeretettel haladt a záróvonalat semmisnek véve.

Kérem továbbítsák a levelem oda, ahova kell, és remélem levelemmel hozzájárultam ahhoz, hogy az ilyen embereket eltüntessék az utakról, főleg a tömegközlekedési eszközök volánjai mögül.

Több bejegyzésben is foglalkoztunk már azzal, mennyire nehézkes babakocsival vagy kerekesszékkel tömegközlekedni. Kár lenne tagadni, az elmúlt években jócskán történt előrelépés ebben az ügyben; a BKK és a BKV igyekszik alacsonypadlós járműveket vásárolni - akár újonnan, akár használtan. Egy névtelenséget kérő olvasónk a nyáron indított hajójáratok egyikén szembesült a problémával. Az alábbiakban az ő levelét közöljük, némileg szerkesztve.

Egy napsütötte, szép szeptemberi napon a suli után gyermekemmel úgy döntöttünk, hajóval megyünk haza. Na, nem a házig természetesen, csak egy darabig. Nagyon élveztük az utat, bár kishajóink nem épp a legmodernebbek. Északról dél felé tartván, a Borásos tér - Petőfi hídnál lévő megállóban a következőnek voltunk szem- és fültanúi. Egy külföldi házaspár felszeretett volna szállni a hajóra, de a hölgytagja kerekesszékhez volt kötve.

Ebben a megállóban található direkt erre a célra felszerelt lift. Kiderült, a hajón senki sem tudja üzemeltetni a liftet. (...) A fiatalember (matróz) felajánlotta, hogy segít lehozni a hölgyet a székkel együtt. Ez nagyon szép dolog volt tőle. A házaspár inkább nem szállt fel, mi pedig tovább csorogtunk lefelé a Dunán.

Eközben különböző gondolatok jutottak eszembe:

- minek egy kerekesszékes lift, ha nem lehet használni?

- szép dolog a segítőkészség, de ha emlékeim nem csalnak, a többi megálló sem igazán alkalmas kereskesszékes használatra, sőt a babakocsik is csak üggyel-bajjal férnek el. Sőt szerintem néhány megállóban nem is.

Egyik részről értem én a kishajók elindításának célját és örülök is neki, mert én itt élek és pozítivan probálom a dolgokat felfogni. Másrészről viszont, ha kivűl állóként szemlélem, akkor ez így nem teljesen tökéletes, sőt ........, csak lejáratjuk magunkat.

De a kerekesszékkel, babakocsival történő közlekedés amúgy sem egyszerű. Például: a sínek melletti járdaszegélyt pont annyira helyezték el a felújítások után a sínszáltól, hogy a normál méretű babakocsi pont beszorul. Valószínűleg a tervező, kivitelező és engedélyező gyermektelen, vagy nagy valószínűséggel nem tolt babakocsit ilyen helyen.

De a másik oldal sem tökéletes, mert nagyon sokszor tapasztaltam, hogy nem az ő részükre kialakított ajtón szállnak fel a tömegközlekedési eszközökre, ahol természetesen jelentősen nehezebb.

A fenti képet UtcaiFotográfus nevű olvasónk töltötte fel pár hete a Facebook oldalunkra a következő szöveg kíséretében:

Igaz történet: augusztus 23., 15:52 Blaha Lujza téri megálló, "fekete" 7-es busz és egy várakozó utas esete... Sofőr: "Most mondja meg nekem, hogy nyissam le magának a rámpát?" (Mögötte akkor még nem állt másik járat, a tolatás mint művelet? hm... lehet hogy kemény feladat.. Szó mi szó, ezek után ajtók be, és start... Aki/ami ottmaradt? az utas, és a bizalom egy emberséges (vagy az nem kötelező lenne inkább?) gesztusban...