BKV-figyelő

Orsi kismama. A napokban a metrón átadták neki a helyet, ezen teljesen meglepődött. Olvasónk korábbi bejegyzéseinkre reagált.

Pár hete olvastam önöknél egy cikket arról, hogy valamelyik villamoson egy fiatal srác nem adta át a helyét egy terhes nőnek, viszont egy idősebb nő megtette ezt. Igazából nem emlékszem már arra, hogy konkrétan mi is volt ott a tényállás. Akkor olvastam a kommenteket, és a legtöbb hozzászóló azt mondta, hogy ők bezzeg mindig átadják, vagy hogy amúgy sem ülnek le soha.

Manapság, a jó idővel eltűntek a vastag télikabátok, így aztán nyilvánvalóvá válnak olyan dolgok, amik eddig jórészt télikabátok takarásában voltak: a gömbölyödő pocakok, így az enyém is.

Ma történt meg velem, hogy a Kálvin téren felszálltam a metróra, és egy hölgy rögtön felugrott, hogy üljek le. Mellette két oldalt férfiak ültek, illetve szemben is, de nem figyeltem különösebben a metrókocsi utasainak nemenkénti megoszlását. Igazság szerint annyira meglepő ez számomra (hogy engednek leülni), hogy hirtelen nem is eszméltem, mondtam is a hölgynek, hogy mennyire meglepődtem. Erre ő nagyon kedvesen mosolyogva csak ennyit mondott: de hiszen ez természetes!

Azt hiszem, hogy ha természetes lenne, akkor nem állok a metró kellős közepén leesett állal. Mondtam is neki, hogy ez egyáltalán nem általános, és ha át is adják a helyet akkor mindig nők teszik ezt meg. Erre sejtelmes, mindenttudó mosollyal csak ennyit mondott: mert mi tudjuk, hogy miről is van szó. Ennyiben maradtunk. Ezúton szeretném megköszönni neki.

Félreértés ne essék, nem várom el, hogy amikor megjelenek valami tömegközlekedési eszközön, akkor rögtön tömeges felugrálás legyen, egyszerűen csak érdekelne, hogy hol vannak azok a férfiak (és nők), akik sosem ülnek le, illetve akik azonnal átadják a helyüket? Nem kételkedem én a létezésükben, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy csupán arról van szó, hogy nem egy járaton utazunk!

Nem szeretném megsérteni az itt és a Facebook oldalon ilyen hozzászólásokat írókat, csak egyszerűen nem tudom elhinni (vagy talán inkább nem akarom elhinni), hogy ők annyira ritkák lennének, mint a fehér holló, és a nagy többség tényleg ennyire tesz a körülötte lévő világra!

Élénk vitát generált keddi bejegyzésünk az ülőhelyek átadásáról. A poszthoz rengeteg hozzászólás érkezett, sokféle vélemény "hangzott el". TheElf becenevű olvasónk a diákok szemszögéből írja le a helyzetet. Megér még egy misét. Levelét szerkesztve, némileg rövidítve közöljük.

Látom a nagy vitát a kommentekben a helyek átadásáról, de úgy gondolom, a véleményem terjedelme okán inkább válasz posztként, mint kommentként férne bele. A kérdés ugyanis viszonylag összetettebb. Annak, hogy átadjuk a helyünket ugyanis több oka lehet.

- Érdek: nem akarjuk, hogy a másik elessen, a balesete miatt a jármű mentőre várjon, mi meg elkéssünk.

- Empátia: a másik jobban rászorul arra a bizonyos ülőhelyre mint mi.

- Kölcsönös tisztelet: ezért igyekszünk illendően viselkedni.

Három piszok jó ok. És nem kérdés, hogy egy várandós nő jobban rá is szorul, könnyen lehet baleset abból, ha ő áll. Nem kérdés az sem, hogy ebben a helyzetben az állapota miatt is illendő átadni a számára a helyet, így mindhárom okból indokolt ez.

Csakhogy a levél nem ezzel nyit. Azt sérelmezi, hogy nő áll, míg bármilyen fiú/férfi ül, és miért pont egy nőnek kellett átadnia a helyét, miért nem az adott fiúnak. Ennek kapcsán viszont máris van egy érdekes válasz. Mert könnyen lehet, hogy az a nő kevésbé volt rászorulva az ülőhelyre. Ugyanis a rászorultság nem látszik.

Aki diák volt, tudja, hogy mindig volt olyan ember, akit minden ünnepségről ki kellett vinni. Alacsony a vérnyomása, terhelésre lejjebb megy, elájulhat. (Az ájulást én megúsztam, de diagnosztizáltak ezzel). Lehet szívbeteg (ezt megúsztam). Ha valakinek ilyen egészségügyi problémája van, az elé hiába áll oda akár egy nyugdíjas, akár más, a hely bizony a fiatalt illeti meg. Részben mert ebben az összehasonlításban ő a rászoruló, részben pedig azért, mert ha felállna, de összeesne mindenki rosszul járna.

Aki ilyenkor lökdös, követelőzik, stb. az meg nem érdemi meg a helyet. Van más a buszon, aki fel tud állni. Van, akinek csak a gerince a beteg, nem emelhet. Van, aki megsérült (bordák, stb.) és kímélő életmód az előírás, de ebből kívülről semmit sem lehet látni. Sajnos ezek jelentős része népbetegség. Azaz elég gyakori ahhoz, hogy a fiatalok tömegesen üljenek.

A fiatalok jelentős része eleve nem ül le, mert nagyobb társaságban beszélget, ezt csak állva tudja megtenni. Aki leült, annak minimum a fáradtsága, az út hossza, de sokszor más oka is van arra, hogy miért érzi úgy, a közös dumálás, szórakozás helyett ülve utazik.

Az egyik legjellemzőbb ok, amivel számolni kell: a diáknak nem 8 órás egy munkanapja. Az iskolai tevékenység után jön házi feladat, különórák, felkészülés, edzés, stb., ez pedig nem csak fáradtsággal jár, de időhiánnyal is. Azaz bőven rá lehet szorulva arra, hogy az utazással töltött időben valami más hasznos tevékenységet is tudjon folytatni. Ehhez pedig szintén kell az ülőhely. Egyszerűen minden más esetben lemaradna dolgokkal időhiány miatt.

Köszönjük meg a tantervek folytonos variálásának. Nem vagyok már diák (jó ideje) de pontosan látom a problémát, és ezzel nem lehet mit kezdeni. Ugyanis a rászorultságnak nem csak egészségügyi oka lehet. Ezek után már cseppet sem lehet általános társadalmi norma az, hogy a diák szinte mindenkinek adja át a helyét. Nem lehet, hiszen ő nem a "csak pár órát tanul, friss, energikus, egészséges" ember archetípusa akinél a melós is jobban rászorul, hanem más. Ezzel sajnos nem lehet mit csinálni. Nekik aznap még teljesíteniük kell.

Tegyük hozzá: sokan nem azt várnák el, hogy adják át nekik a helyet. Hanem azt, hogy ezt kérés nélkül, automatikusan tegyék meg. Kérésre a legtöbben megteszik. Vagy ha nem teszik meg, elmondják, miért nem tudják megtenni. Ebből nincs gond. De amíg nem kérik meg őket, bizony mással vannak elfoglalva, rá vannak szorulva arra, hogy az utazási időt másra is használják.

Ha neked nem ér meg annyit az ülőhely, hogy udvariasan kérd, de ezért elvárnád azt, hogy más ne tudjon készülni, pihenni, akkor rossz hírem van: nem érdemelsz sem tiszteletet, sem udvariasságot, sem átadott ülőhelyet.

A női egyenjogúság egyenlő bánásmódot jelent, valamint a megkülönböztetés teljes hiányát jelenti. Ahol ebben komolyan hisznek a nők, ott meg is sértődnének, ha azért adnád át a helyet, azért engednéd előre, mert ők nők. Itt is felnő az a generáció, akinek ez így természetes. Ugyanis átadva a helyet azt mondod, lehet, hogy én sérülés, betegség, egyéb okok miatt rászorulok, de te még jobban rászorulsz, még hátrányosabb helyzetű vagy, csak azért mert nőnek születtél. Ez masszív diszkrimináció és általánosítás.

Ahol természetes, hogy nem akarnak diszkriminációt, ott természetes az is, hogy ez sem fér bele. Aki ebben hisz, az egyformán lesz udvarias, figyelmes nemtől, kortól függetlenül másokkal, de nem fogja csak azért átadni a helyet, mert a másik nő. Így cseppet sem meglepő az, ha egy diák szemében természetes, hogy egy nő adja át a helyét, ha az a nő nála kevésbé szorul rá.

A tanulás, a több munka, stb. pedig innen már el is döntötte a kérdést. Nem tetszik? Nem baj. Sajnos a helyzet akkor is arról fog szólni, hogy a középkorú nő aznap jóval korábban pihenhet, jóval kevesebb feladata van. Ez pedig inkább rászorultság, és fontosabb mint a nemi alapú diszkrimináció.

És nem csak a fiatalok, de az idősebbek is mások mint régen, mások mint külföldön. Ugyanis egy háborús veterán, akinek eszébe se jutna elvárni az ülőhelyet, de sokszorosan kiérdemelte azt, és láthatóan valóban rászorul, de tartja magát, nem tart igényt rá, más mint egy nyugdíjba vonult volt "párttitkár elvtársnő", aki banyatankkal lökdösődik de amint odaér mindjárt rászorul mindenre.

A nők is mások. Egy részük meg is sértődne, ha átadnák szó nélkül a helyet (és igaza lenne). A BKV, a tömeg, az elvárások is mások. Ehhez kell alkalmazkodni.

Egyik olvasónk napi szinten tapasztalja, hogy a tizenéves diákok nem adják át ülőhelyüket a kismamáknak, nőknek, időseknek. Erre mondják: sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, látni bőven ilyet is, olyat is. Nektek milyenek a tapasztalataitok? (Olvasónk levelét szerkesztve közöljük.)

Pesthidegkút, 61-es villamos. Láthatóan drága ruhákban járatott, drága elektronikával felszerelt, ránézésre szimpatikus diákok foglalják el az ülőhelyek nagy részét. A megállókban felszálló, középkorú, munkába menő nőknek nem adják át a helyet.

Nekem ez furcsa. Egy nő mellettem áll a zötykölődő járművön, én meg ülök? Le se szoktam ülni, mert úgyis lesz olyan akinek átadnám.

Ma reggeli történet. A villamos első ajtójánál, ahol hármas ülés van, ül befelé fordulva egy tizenéves fiú. Megy iskolába. Drága cipő, drága kabát. Költenek rá a szülei, szeretik. A hármasban ül még két középkorú nő. Telik a villamos, gyűjti össze a munkába, iskolába menő embereket. A fiú továbbra is ül. Már tömve a villamos, történetesen nők állják körbe a srácot. Ez rendben van így. Nem gáz.

Felszáll egy olyan öthónapos-forma kismama; kabátja kigombolva, látszik hogy várandós. Éppen a fiú előtt tud megállni. A baba pont a srác fejével egymagasságban. Tiszta helyzet. Lehetetlen, hogy megfordult volna a fejében hogy esetleg felállhatna, mert akkor biztos megmozdult volna. Annyira egyértelmű helyzet, mintha megrendezték volna.

Az egyik középkorú nő áll fel, megjegyzi hangosan, hogy a fiatalok nem adják át a helyüket. A srác csak ül. Kismama is ül, most a középkorú nő áll. A fiú győz. Lehet hogy sokkal egyszerűbb a dolog. Például a szüleivel csak autóval járt kiskorában.

Ez a fiú még nem tudja, milyen jó udvariasnak lenni a nőkkel. Csak úgy, önmagáért. Mindenhol. Amúgy ha valami, hát a nőkkel szembeni figyelmesség nagyon visszajön, sokszorosan. :)

Beérve a munkahelyemre gyorsan elmeséltem pár munkatársamnak, mit láttam, mondták, hogy ez mindenhol így van.

A Kismamába kötött bele a faragatlan ellenőr című bejegyzésünkre a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) az alábbi tájékoztatást adta:

A Kismamába kötött bele a faragatlan ellenőr című poszttal kapcsolatban megjegyezzük, hogy a Budapesti Közlekedési Központ decemberben közleményben tudatta: 2013. január 1-jétől a közösségi közlekedés járművein újabb közterület-felügyelőkkel kiegészített jegyellenőri csoportok állnak munkába. Ennek keretében ez év elejétől a 173-as és 173E jelzésű autóbuszok több, nagyobb utasforgalmú szakaszán is megjelentek a közterület-felügyelők a jegyellenőrzés hatékonyságának javítása érdekében.

A tömegközlekedési eszközökön a jegyellenőrzésben részt vevő munkatársaink, illetve a kíséretükben lévő közterület-felügyelők is azt az elvet követik, hogy felszállás közben figyelemmel kísérik a velük együtt felszálló utasok jegyérvényesítését, és csak annak megtörténte után kezdenek ellenőrizni.

Társaságunk Üzletszabályzata az alábbiakat írja elő: Mindazoknak, akik a BKK által szervezett fővárosi tömegközlekedési közszolgáltatások bármelyikét igénybe kívánják venni, - ha a Díjszabás másként nem rendelkezik - a Szolgáltatók járműveire való felszállás (illetve ahol van peronzár-vonal, a peronzár-vonal átlépése) előtt rendelkezniük kell érvényesíthető és az adott járatra felhasználható jeggyel – amelyet az utazás megkezdésekor azonnal érvényesíteni szükséges –, érvényes bérlettel, utazási igazolvánnyal, vagy a díjmentességet igazoló okmánnyal.

Természetesen a blogon is taglalt körülményekhez hasonló esetekben munkatársaink minden esetben eltekintenek az azonnali érvényesítéstől. Éppen ezért csak a felszállók jegyérvényesítését követően végezhetik el saját próbajegyük érvényesítését, hogy addig minden, azon a megállóhelyen velük együtt felszállt utasunk ezt – amennyiben van ilyen irányú szándéka – szintén megtehesse.

Munkatársunk, aki immár 12 éve végzi munkáját panaszmentesen ebben a munkakörben, jegyzőkönyvi meghallgatása alkalmával határozottan kijelentette, hogy a blogon említett esetben is így jártak el. Emlékezett a történtekre, állítása szerint a Bosnyák térre érkező autóbuszon panaszos utasunk már fent tartózkodott (tehát nem ott szállt fel a jegyellenőrrel együtt), és a nála lévő tömbjegyből azután akart érvényesíteni egyet, amikor a jegyellenőrzéssel kapcsolatos felszólítást munkatársunk már megtette.

A panasszal ellentétben nem vette ki a készülékből a hölgy jegyét, mivel az még benne sem volt. Közölte az utassal, hogy a kezeletlen jegy miatt pótdíjat kell fizetnie, majd ismertette a pótdíjazás összes lehetőségét, és azok díjtételeit. A hölgy önként választotta a helyszíni pótdíj megfizetését, átadta munkatársnőnknek a pótdíj összegét, aki kiállította és odaadta részére a helyszíni pótdíjelismervényt. Utasunk az átvételt aláírásával igazolta.

A pótdíjazott hölgy akkor közölte áldott állapotát - amit kolléganőnk elmondása szerint nem vett észre, mivel a hölgy az intézkedés alatt mindvégig ült a járművön - amikor már határozott a helyszíni pótdíj megfizetéséről. Állítása szerint az utas minden kifogás nélkül tudomásul vette, hogy pótdíjat kell fizetnie, de azt kijelentette, hogy számára ez kellemetlen. Társaságunk szabályzatai szerint azonban az ellenőr nem gyakorolhat méltányosságot.

Kolléganőnk állítja, hogy intézkedését az előírásoknak megfelelően illemtudóan és határozottan végezte, nem bántó és kioktató hangnemben. Utasunk a helyszínen semmilyen kifogást nem emelt az intézkedés ellen. A jegyellenőr kolléganő elmondása szerint intézkedéséhez a járművön jelen lévő közterület-felügyelők segítségét nem kérte, hiszen arra nem is volt szükség.

A Budapesti Közlekedési Központ kiemelt figyelemmel kíséri jegyellenőrei tevékenységét, utasaink panaszát ezért minden esetben teljes körűen kivizsgáljuk. Amennyiben a vizsgálat során bebizonyosodik, hogy egy munkatársunk valóban nem az előírások szerint végezte a munkáját, haladéktalanul megtesszük a szükséges munkajogi lépéseket. Az elmúlt fél év során erre hat alkalommal került sor.

Az alábbi történetet sokan megosztották a BKV-figyelő Facebook-oldalán, így sokatoknak ismerős lehet. Miért teszem ki mégis a blogra? Mert ami Erzsébet nevű olvasónkkal történt, annyira felháborító. Jó lenne, ha minél többekhez eljutna. A cél nem az, hogy revánsot vegyünk az embertelenül viselkedő ellenőrön, hanem az, hogy a BKK-nál végre felfigyeljenek a minősíthetetlenül viselkedő ellenőrök/biztonsági őrök okozta problémára.

Hozzáteszem, tömve van a postafiókom az alábbi sztorihoz hasonló esetet bemutató levelekkel, ami azt jelzi, hogy az utasoknak jelenleg az ellenőrökkel van a legtöbb konfliktusa. Ezeket a leveleket egymás után közölni fogom, így előbb-utóbb talán az illetékesek is ráébrednek, hogy nem lehet elmenni a panaszok mellett, nem lehet valami bikkfanyelven megfogalmazott közleménnyel elintézni az ilyen eseteket.

Fel kell hívni a BKK figyelmét arra, hogy a közösségi közlekedésben dolgozók közül az ellenőr az egyetlen, akivel az utas nap mint nap személyes kontaktusba kerül. Lehetnek bármilyen jók a járművezetők, a forgalmisták, a diszpécserek, a szerelők, a karbantartók vagy akár az osztályvezető-helyettesek, az utasok az ellenőrök viselkedése alapján mondanak ítéletet a BKK-ról, a BKV-ról, az alvállalkozókról, stb. Nem beszélve a turistákról, akik talán Budapestről, hovatovább Magyarországról alkotnak véleményt.

Hangsúlyozom: az ellenőrökkel nem az a baj, hogy ellenőriznek, hanem az, hogy miként. Természetesen ezúttal is kerüljük az általánosítást, hiszen bőven vannak a munkájukat tisztességesen végző, az utasokkal kulturált hangnemben kommunikáló ellenőrök és biztonságiak. De az, hogy ők normálisan viselkednek, nem menti fel a tahókat, és azokat sem, akik az utazók közé engedik ezeket az egészen furcsa embereket.

Mélységes felháborodásomat szeretném megírni Önöknek egyik alkalmazottjuk miatt. 40 hetes várandós kismama vagyok, mivel túlhordásos, így kétnaponta kell kórházba járnom. Hazafelé a Bosnyák téren várakoztam a 173-as buszra, és mivel a havazás miatt csúszósak az utak, egyensúly hiányában nem az volt az első dolgom, amikor a busz feltűnt, hogy előkészítsem a jegyemet.

Az első ajtónál szálltam fel, és mivel volt a sofőr mögött közvetlenül egy hely, hát leültem. Magyar ember nem szívesen adja át délután az ülőhelyét, én pedig kellően pocakos vagyok ahhoz, hogy szerettem volna leülni. Kiszedtem a jegyem a táskámból, az ajtó becsukódott, bedugtam a jegyet az érvényesítőbe, egy hölgy szólt, hogy "jegyeket, bérleteket", és azzal a lendülettel kihúzta a kezeletlen jegyemet a gépből. Majd kijelentette, hogy ezzel a művelettel már elkéstem.

Mondtam neki, hogy nem mozgok úgy mint rég, a kezem is vizesedik, de nem értem, miért ne érvényesíthetném a jegyemet. Egyből a magas "c"-t ütötte meg a hangneme, emberként is, és főleg nőként is méltatlanul beszélt velem. Egyből kijelentette, ha panaszom van, hívja a közterületest. Normális hangnemben válaszoltam neki, hogy erre nincs szükség, csak miért nem érti meg, hogy nem potyautas vagyok, csak kismama. Erre kijelentette, hogy ez nem betegség, csak állapot, és válasszak, helyszínen fizetek 8000-et, vagy csekken fizetek 16 ezret.

Így, a baba születése előtt pár nappal nem hiányozna egy 16 ezer forintos kiadás, így a helyszíni 8 ezer forintot választottam. Utastársaim szóltak már rá a végén, hogy egy kis emberség lehetne benne, és viselkedhetne szebben is, hiszen mondtam, hogy kifizetem a helyszínen a bírságot. Kifizettem (a mellékelt pótdíjszelvény alapján) a nem jogos büntetést, de sírva szálltam le a buszról, mert emberként úgy bántak velem, ráadásul egy nő, mint egy rühes kutyával.

Megjegyezném, hogy busz közepén a csuklónál két hajléktalan is tartózkodott, nem túl igényes ruházatban és nem túl kellemes illatfelhővel. Tőlük nem kértek se jegyet se bérletet! Mivel utólag láttam, hogy a helyszíni pótdíjfizetés esetén "reklamációnak helye nincs" (évek óta bérletet veszek, csak most járok jeggyel, amióta szülési szabadságon vagyok), amit ugye nem közölnek a helyszínen, szeretném, ha büntetésemből legalább egy illemtan órára elküldenék az 5168-as számú jegyellenőr kollégát, mert ez a hangnem nem méltó egy emberhez sem.