BKV-figyelő

Tisztelt Hölgyem, Uram!

Ma, 2007. november 8.-án reggel, úgy 7:50 körül az érkező 56-os villamos második kocsijába szálltam fel a Móricz Zsigmond körtéren.
A Bocskai úti megállót alig elhagyva olyan hirtelenséggel álltunk meg, hogy az álló utasok egymásra estek, magam egy csúszó kapaszkodót szorítva egy ülésköznyit repültem előre. Mire sikerült feltápászkodnunk, addigra a fékezés oka is nyilvánvalóvá vált: minden bizonnyal már tilosban indultunk el, miközben a Kosztolányi Dezső tér felől érkezők szabad utat kaptak. Ha nincs a hirtelen fékezés, akkor lett volna egy kocc, vagy csatt - így "csak" támolygó utasok, kereszteződésben ragadt villamos, ami Petőfi híd felől érkezők útját teljes egészében elállta.

A manőver után egy legalább egy bocsánatkérés, esetleg egy "nem sérült meg senki?" jól esett volna, de hiába, villamosvezetőnknek erre nem futotta.

Levelem megírására mégis inkább az ezek után történtek inspiráltak: a következő megállónál (Főv. Művelődési ház) a kocsi egyik ajtaja nem nyílt ki.
A zsúfolásig telt villamoson az itt leszállásra várakozók csak nehezen jutottak el a legközelebbi ajtóig, s hogy a villamos ez idő alatt ne induljon el, egyikük megnyomta a vészcsengőt. Na ekkor elszabadult a pokol, a villamosvezető néhány másodperc múltán megérkezett, habzó szájjal, üvöltve tudakolta, hogy ki is merészelte megnyomni a vészcsengőt... A utasok persze hasonló hangnemben közölték, hogy ugye nem nyílt ki az ajtó és ugye voltak, akik emiatt nem tudtak leszállni, és hát bizony ők merészelték. Villamosvezetőnk elnézést most sem kért, sőt valakit le akart szállítani azzal, hogy akkor most jegyzőkönyvet kell felvenni, de három példányban ám, mert ugye a villamos elektronikusan rögzítette az eseményt. Talán nem meglepő, hogy senki nem óhajtott leszállni.
Egyre nagyobb zűrzavar kerekedett, az utasok gyalázták a vezetőt (elsősorban a Bocskai úti mutatványát emlegették), a vezető válogatott trágársággal szidta az utasokat, s csak néhány perc szócsata után indultunk tovább. A biztosítékot nálam mégis az verte ki igazán, amikor a Bártfai utcához érve, minden látható ok nélkül, vélhetően inkább csak bosszúból, két, a Bocskai útihoz hasonló fékezéssel állt meg. Itt leszálltam, így emberünk további ámokfutását már nem kellett elszenvednem.

A történtek mérhetetlenül felháborítanak, két kisgyermek édesapjaként sem családom, sem magam, sem a BKV utasaként, sem a közlekedés autós-gyalogos résztvevőjeként nem kívánok, kívánunk egy ilyen ámokfutó jóvoltából balesetet, esetleg komolyabb sérüléseket szenvedni, megnyomorodni, meghalni! Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül.

Arra kérem a bkvfigyelo.blog.hu olvasóit, hogy ha ezzel a járattal utaztak, legalább egy e-mailben erősítsék meg a történteket a BKV felé, hogy ilyen vezetők ne veszélyeztethessék családunk, gyermekeink, barátaink és magunk testi épségét!

Tisztelettel, de határozottan kérem az illető munkaviszonyának azonnali megszüntetését! Ha szükséges, ehhez kész vagyok akár személyesen vallomást tenni, tanúskodni.
A szerelvény második kocsijának száma: 4045 - ebben utaztam.

Kérdés, kérés esetén állok szíves rendelkezésükre.

Üdvözlettel:
Molnár István

Kedves BKV Rt.!

A minap - a médiában olvasottakhoz hasonlóan - magam is döbbenten tapasztaltam, hogy a jegy és bérletpénztáraknál kilométeres sorok kígyóznak. Természetesen erről senki nem tehet, hiszen Önök szerint miért nem veszi meg a kedves utas a bérletét pl. halottak napján, hiszen Önök nyitva tartanak, ráadásul teljes kapacitással. Ezzel kapcsolatban hadd jegyezettem meg a következőket (amellett, hogy rossz nyelvek azt mondják, szolgáltatni akkor kellene, amikor van rá igény...):

- a Batthyány téri állomáson mind hétfőn, mind kedden mind a két automata rossz volt (a Blaha Lujza téren meg már hetek óta az, de feltehetően ez senkit nem érdekel).
- előbb említett Batthyány téri állomáson mind hétfőn, mind kedden, a 4 ből mindössze 2 pénztár üzemelt, minek is több :)
- ami azonban a legmegdöbbentőbb volt számomra, az ma délelőtt 10 óra 10 perckor fotóztam ugyanitt. Nem tudom, ki készíti a pénztárosok beosztását, de vajon normális? :)

Részemről - a belvárosi parkolóház bérletem elkészültétől a BKV szolgáltatásainak igénybevételétől sajnos kénytelen vagyok eltekinteni, különös tekintettel a metró területén zajló már-már hisztérikus jegyellenőrzésekre. (Javaslom tegyenek egy sétát a Blaha Lujza térre, ahol már intézményesült a tömeges sorbanállás a lefelé működtetett egy darab mozgólépcsőnél).

További kellemes közlekedésszervezést kívánva,

Molnár Ákos

Kedves Bkvfigyelő,

Egy bréking értékű hírrel szeretnék kedveskedni a blognak.
Ma reggel szokás szerint a kedves 26-os buszon ültem a Nyugatinál, indulásra várva. A sofőr bent ücsörgött a fülkében, mögöttünk már bent állt a következő 26-os, szintén sofőrrel (akkor érkezett a megállóba). Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy a nemrég érkezett 26-osról leszállt csöves bácsi határozott léptekkel halad a 'mi' buszunk irányába, felszáll és a legnagyobb lelki nyugalommal leül. Nafene, gondoltam, most szállt le és megy is vissza - megint melegedőnek, taxinak használják a csövik a buszt, örüljek, ha csak ez az egy lesz rajta. (A bácsinál méretes szemeteszsák volt, benne kitudjamivel. A szaga is penetráns volt.)

Ekkor felszállt a buszra egy sofőr - mint kiderült, az előző buszt vezette -, és udvariasan, de erélyesen rászólt a csövesre, hogy szálljon le, mert ez nem melegedő, ne zavarja az utasokat a szagával. A bácsinak esze ágában sem volt leszállni, erre kisebb szóváltás kezdődött. A sofőr végig nyugodt, higgadt, udvarias maradt, de nem engedett a negyvennyolcból - csövesnek le kellett szállnia.
Én is odamentem, és felszólítottam a hajléktalant a leszállásra, mire azt a választ kaptam, hogy hívjak rendőrt. Fel is hívtam a 112-t, mire a bácsi belátta, hogy mégis jobb lesz leszállni, és továbbállt. Ekkor már a jelen busz sofőrje is ott volt, tehát hárman sikerült rávennünk a leszállásra.