BKV-figyelő

Amikor csak tud, tömegközlekedéssel utazik Budapesten Gábor, aki egy évekkel ezelőtti agyvérzés eredményeképpen nehezen mozog. Csütörtökön színházba akart menni kísérőjével, ám a Ferenciek terén nem várt akadályba ütközött.

Olvasónk a panaszát elküldte a BKK-nak és a BKV-nak, illetve közétette a BKV-figyelő Facebook oldalán is. Levelét szerkesztve, rövidítve közöljük.

A tegnapi napon (2013. április 25., kb. 18 óra 20 perc), a BKV M3-as metró vonalán utaztam az Újpest-központ - Kőbánya-Kispest viszonylaton a Lehel tér és a Ferenciek tere állomások között. Az utazás során tapasztaltak miatt az alábbi panasszal kívánok élni.

A Ferenciek tere metróállomáson nem tudtam felmenni a mozgólépcsővel a felszínre, utazási célomat nem értem el, indokolatlanul méltánytalan és megalázó helyzetbe hoztak engem és a kísérőmet a BKV-s alkalmazottak és/vagy a BKV szabályzata.

Súlyosan mozgáskorlátozott vagyok. Egy három évvel ezelőtti agyvérzés következtében a testem bal oldala lebénult, fizikai állapotom ma úgy néz ki, hogy a bal kezem teljesen használhatatlan - egyáltalán nem vagyok képes akaratlagosan mozgatni -, a bal lábam mozgása csak részleges állt helyre, mozgásom bizonytalan, instabil, közlekedni csak járóbottal és kísérő segítségével vagyok képes.

Megjegyzem, már azt is megalázónak tartom, hogy testi állapotomról idegeneknek kell beszámoljak.

A szükséges utazásaimat úgy szoktam szervezni, hogy - amennyiben az nem igényel az állapotomhoz mérten extrém mennyiségű gyaloglást - a tömegközlekedést veszem igénybe.

Ismerem a BKK/BKV mozgáskorlátozottak részére üzemelő Midibusz szolgáltatását, melyet eddig azért nem használtam, mert:

1. csak a saját kényelmem érdekében pénz- és erőforrás-pazarlásnak érzem azt igénybe venni, ha egyébként meg tudom oldani önerőből;

2. ez bonyolultabb és megértése némi empátiát feltételez: aki bármilyen okból "más", például egészségügyi állapotából fakadóan kiszolgáltatottabb, mint a társadalom nagyobb része, az olykor nem szívesen vesz igénybe külső segítséget, főleg, ha egy viszonylag egyszerűen megoldható nehézségről van szó;

3. ezen felül is jellemző rám, illetve az állapotomhoz való viszonyomra, hogy amire fizikailag képes vagyok, azt igyekszem segítség nélkül megtenni.

Tegnap is az volt a tervünk, hogy a Visegrádi utcából elsétálunk a Lehel téri metróállomáshoz, majd a metróval elmegyünk a Ferenciek terére, ott felmegyünk a mozgólépcsővel, majd elsétálunk a Katona József színházba, visszafelé fordítva. (…)

A mozgólépcsőt csak úgy tudom használni, ha azt mind a fellépés, mind a lelépés előtt megállítják. (…) Eddig ez nem okozott gondot, a mozgólépcsős állomásokon azt csináltuk, hogy a kísérőm felment a forgalmi irodába, szólt, hogy mit szeretnénk, egy alkalmazott lejött, megállították a mozgólépcsőt, felléptünk, majd fent szintén megállították, leléptünk és mindenki boldog volt.

Ez mindig működött állomástól és csúcsidőtől függetlenül. Emberi, kulturált, európai megoldás. A szolgáltató szolgáltat, a mozgássérült pedig a legkevésbé érzi a kiszolgáltatottságát. (…)

Tegnap nem így alakult az utazás. A Ferenciek teréig gond nélkül, a szokásos módon eljutottunk, ott követve az addig bevált forgatókönyvet, a kísérőm szólt a forgalmi irodában, majd kisvártatva lejött egy BKV-s alkalmazottal. Idáig jó.

A fiatalember udvarias és nagyon segítőkész volt, közölte, hogy segít a fellépésnél, átkarol. Itt derült ki, hogy a mozgólépcsőt nem állítják meg, arra működés közben kell fellépnem. Kollégájuk azt ajánlotta, hogy átkarol, vagy felvesz, így segítve a fel- és leszállásnál. Ezt udvariasan visszautasítottam.

Némi huzavona után az derült ki, hogy - a BKV-s alkalmazottak szerint - létezik egy olyan belső szabályzat, miszerint ha a meglévő három mozgólépcső közül csak kettő üzemel (tegnap ez volt a helyzet), úgy a még működő mozgólépcsőket megállítani tilos, tekintettel a csúcsidőre és a várható utastorlódásra. Ezt az indoklást elfogadni nem tudom. Ha létezik ilyen szabály, annak sem létét, sem szellemiségét nem vagyok hajlandó elfogadni. Ha nem létezik, kikérem magamnak az alkalmazottaik hazugságát.

A kialakult helyzet rendkívül megalázó volt, emberi méltóságomban érzem magam sértve. Sem a tömegközlekedés során, sem úgy általában az életben nem kívánom, sőt, határozottan visszautasítom, hogy az állapotom miatt valaki ölbe vegyen. Önök talán nem értik, de ez nagyon megalázó. Méltatlan, nem emberi eljárás.

Patthelyzet alakult ki. Én nem voltam hajlandó a működő mozgólépcsőre fellépni, kollégáik pedig nem voltak hajlandóak azt megállítani és felmerült ugyan lehetőségként, hogy a fellépéshez megállítják a mozgólépcsőt, azonban a leszálláshoz már nem. Maradt volna az eredeti verzió, átkarol, felemel, a már részletezett okok miatt ezt a megoldást sem fogadtam el, így visszafordultunk és elmentünk haza.

A felmerülő alternatíva nem volt túl vonzó: keresni egy másik állomást, ahol talán feljutunk a felszínre, majd taxival elmenni a színházba. Tehát hazamentünk. Előtte a kísérőm a forgalmi irodában jegyzőkönyvet vetetett fel az esetről. (…)

Két dolog bánt nagyon: a megaláztatás és az elmaradt kulturális program által ígért szellemi kielégülés. Még nem tudom, melyik fáj jobban, túl friss az élmény. Kérem panaszom kivizsgálását.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem érdekel a kollégáik sorsa, nem érdekel, hogy megbüntetik-e őket. Nem ezért írom ezt a levelet. Nem bosszúvágy vezérel, nem akarok ártani senkinek. Kollégáik amúgy segítőkészek és nagyon udvariasak voltak, milliószor elnézést kértek. Igaz, a mozgólépcső megállítását teljesen kizárták, mint opciót. Ettől eltekintve azonban együttműködőek és udvariasak voltak. Kérem, ezt is vegyék majd figyelembe. (…)

Azért írok, hogy hasonló helyzet ne forduljon elő többet, hogy a hozzám hasonlóan kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek megaláztatás nélkül, emberi módon utazhassanak önökkel.

Kérem, hogy az ügy kivizsgálásával párhuzamosan, küldjék meg részemre azokat a rendelkezéseket, utasításokat, melyek szabályozzák az ilyen eseteket, melyekből én, mint utas megtudhatom, hasonló helyzetben milyen jogaim, lehetőségeim vannak. Konkrétan azt akarom tudni, hogyan használhatom mozgássérültként a mozgólépcsőt. A honlapjukon található szövegeket ismerem, azok semmilyen, a fenti esetre vonatkozó lényegi információval nem szolgálnak.

Tájékoztatom önöket, hogy ezt a levelet változatlan szöveggel más, illetékességgel rendelkező szervezetnek is megküldöm, illetve internetes fórumokon, közösségi portálokon közzé teszem. Várom válaszukat.

A teljes levelet itt olvashatjátok.

Illusztráció: országalbum.hu

Orsi kismama. A napokban a metrón átadták neki a helyet, ezen teljesen meglepődött. Olvasónk korábbi bejegyzéseinkre reagált.

Pár hete olvastam önöknél egy cikket arról, hogy valamelyik villamoson egy fiatal srác nem adta át a helyét egy terhes nőnek, viszont egy idősebb nő megtette ezt. Igazából nem emlékszem már arra, hogy konkrétan mi is volt ott a tényállás. Akkor olvastam a kommenteket, és a legtöbb hozzászóló azt mondta, hogy ők bezzeg mindig átadják, vagy hogy amúgy sem ülnek le soha.

Manapság, a jó idővel eltűntek a vastag télikabátok, így aztán nyilvánvalóvá válnak olyan dolgok, amik eddig jórészt télikabátok takarásában voltak: a gömbölyödő pocakok, így az enyém is.

Ma történt meg velem, hogy a Kálvin téren felszálltam a metróra, és egy hölgy rögtön felugrott, hogy üljek le. Mellette két oldalt férfiak ültek, illetve szemben is, de nem figyeltem különösebben a metrókocsi utasainak nemenkénti megoszlását. Igazság szerint annyira meglepő ez számomra (hogy engednek leülni), hogy hirtelen nem is eszméltem, mondtam is a hölgynek, hogy mennyire meglepődtem. Erre ő nagyon kedvesen mosolyogva csak ennyit mondott: de hiszen ez természetes!

Azt hiszem, hogy ha természetes lenne, akkor nem állok a metró kellős közepén leesett állal. Mondtam is neki, hogy ez egyáltalán nem általános, és ha át is adják a helyet akkor mindig nők teszik ezt meg. Erre sejtelmes, mindenttudó mosollyal csak ennyit mondott: mert mi tudjuk, hogy miről is van szó. Ennyiben maradtunk. Ezúton szeretném megköszönni neki.

Félreértés ne essék, nem várom el, hogy amikor megjelenek valami tömegközlekedési eszközön, akkor rögtön tömeges felugrálás legyen, egyszerűen csak érdekelne, hogy hol vannak azok a férfiak (és nők), akik sosem ülnek le, illetve akik azonnal átadják a helyüket? Nem kételkedem én a létezésükben, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy csupán arról van szó, hogy nem egy járaton utazunk!

Nem szeretném megsérteni az itt és a Facebook oldalon ilyen hozzászólásokat írókat, csak egyszerűen nem tudom elhinni (vagy talán inkább nem akarom elhinni), hogy ők annyira ritkák lennének, mint a fehér holló, és a nagy többség tényleg ennyire tesz a körülötte lévő világra!

A napokban több bejegyzésben is foglalkoztunk a metrólejárólnál szolgálatot teljesítő ellenőrökkel, biztonsági őrökkel. Erre reagált olvasónk, Menyhért, aki nyolc évig dolgozott biztonsági szakemberként a BKV-nál. Levele egy másik oldalról világítja meg az olyan helyzeteket, amelyeket a napokban mutattunk be.

Régóta figyelemmel kísérem a blogodat, így olvastam azon bejegyzéseidet is, melyek az utasok kontra jegy/biztonsági őrök konfliktusokról szólnak! Az elmúlt időszakban két poszt is megjelent - időben nagyon közel egymáshoz - a témában, ezért döntöttem úgy, hogy írok ezzel kapcsolatban.

2002 és 2010 között dolgoztam a BKV-nál mint biztonságért felelős szakember. Szerencsére azóta már jobb munkahelyem van. A metró biztonság tekintetében mindig is kritikus pontja volt a tömegközlekedésnek, főleg az által, hogy itt a legszigorúbb az ellenőrzés, és a biztonsági előírások miatt is több odafigyelést igényel!

Sajnos a metró területén dolgozó őrök és jegyellenőrök több szempontból is nyomás alatt vannak. Egyrészről napi 10-12 órákat dolgoznak, ezért műszakpótléktól függően havi nettó 80-110 ezret visznek haza. Ugyanakkor a biztonsági szolgálat nem hatóság, így intézkedési joguk nincs, de a felelősség az övék!

Ha konfliktusba keverednek egy utassal és tettlegességig fajul a dolog, akkor sajnos nemcsak az állásukkal, de adott esetben a szabadságukkal is játszanak! Ugyanakkor munkaadójuk - adott esetben a BKK - eredményeket is elvár tőlük. Így nem véletlen, hogy idővel ezek az emberek frusztráltakká válnak.

Sokan eleve alkalmatlanok lennének erre a feladatra, de vannak, akiknek nincs más lehetőségük, mások meg egyszerű pénzszerzési lehetőségnek tartják ezt a fajta munkát. Végül is, ha jobban bele gondolunk, 80-110 ezret meg lehet úgy keresni, hogy egy helyben állunk.

De ez a pénzösszeg és a legtöbb őr személyisége alkalmatlan arra, hogy a legutóbbi posztban említett esetet kezelje. Viszont a munkát el kell végezni. Nem véletlen, hogy gyakran érvényes jeggyel és bérlettel rendelkező utasokkal kerülnek konfliktusba, míg hangoskodó, csapatokba verődött fiatalokat leengednek, még akkor is ha részegek, vagy drogosak.

Az elmúlt jó tíz évben, mióta a metró biztonsági szolgálata létezik, elég sok baleset történt ebből kifolyólag. Bár kamerák mindenhol vannak, de felvételt csak néhány készít, így sokszor egy-egy ilyen esemény, vagy baleset kimenetele nincs is dokumentálva, csak az eredménye.

Arra is volt már példa, hogy az alagútba is lemerészkedtek vagy tujáztak egy szerelvény végén. A 2-es vonal Pillangó és Puskás Ferenc stadion, illetve a 3-as vonal Határ út közeli alagútszakaszai a graffitisek gyakori felvonulási területei voltak egy időben.

Az olyan bejegyzések, mint a legutóbbi kettő, pedig csak azt bizonyítják a munkaadójuk felé, hogy az őrök elvégzik a rájuk bízott munkát! Több hasonló panasz is érkezett már a céghez az utasok részéről, persze az eseteket soha nem tudták alátámasztani, ellenben az őrök kollégáik közreműködésével mindig igazolni tudták saját magukat. A legutóbbi két levél tartalmai is egészen más megvilágítást fog kapni, ha kivizsgálásra kerül.

Nyolcéves munkám alatt rengeteg olyan kivizsgált utaspanasszal találkoztam, ahol a vizsgálat végeredménye az volt, hogy az utas hamis, érvénytelen bérlettel próbálkozott, részeg volt, be volt lőve, neki támadt az őröknek, ellenben olyan esettel szinte alig találkoztam, hogy nagyobb csoport részegen próbált lejutni a metróba, nem volt érvényes jegyük és bérletük és ezért az őrök intézkedésre kényszerültek.

Ugyanakkor rengeteg olyan baleset volt már, hogy a metró alá került utasról kiderült, hogy részeg volt, vagy drogos, de ezek az esetek értelemszerűen nem kerültek a nyilvánosság elé, csak maga a baleset ténye.

Persze ilyen esetekben lehetetlenség volt megállapítani, hogy az említett személy, vagy személyek hogyan juthattak le ilyen állapotban a metróba. Soha senki nem látta őket felszállni, senki nem kérte tőlük a jegyet, bérletet. Ha egy-egy kamera mégis felvételt készített róla, csak annyi volt a válasz, hogy volt érvényes jegye bérlete, nem látszott rajta, hogy részeg vagy be van lőve.

Ennek a rendszernek a működésképtelensége már akkor látszott, mikor létrehozták, hogy ez mennyibe is kerül a cégnek, főleg úgy, hogy egy külsős alvállalkozót bíznak meg, arról már nem is merek beszélni! Az alvállalkozónak csak a megbízás számít mivel jó pénzt kap érte. Nem törekszik arra, hogy egy ilyen munkakör betöltéséhez a legmegfelelőbb embereket válogassa ki, a BKK meg teljesen rábízza a munkát az alvállalkozóra.

Félek tőle, hogy sok hasonló konfliktus és ezekkel kapcsolatos utas panasz lesz még ezzel kapcsolatban. Mindenesetre kívánom a legjobbakat, és bízom benne, hogy ezek a problémák eljutnak a közvéleményhez és hamarosan a BKK vezetősége változtatásokat fog eszközölni.

Haverokkal, betépve, agresszívan ingyenes az utazás? - kérdezi olvasónk János. Jogos; ez is amolyan kettős mérce. Sokszor volt már szó agresszíven fellépő ellenőrökről, biztonsági őrökről; most lássunk egy példát arra, amikor őket éri atrocitás.

Április 11-én, csütörtökön este a barátnőm azzal jött haza, hogy az Arany János utcai metróállomásnál a jegyvizsgáló őrök nem engedték le arra hivatkozva, hogy elmosódott a bérletén a lejáratot jelző dátum. Hiába mutatta meg a blokkot és jól látható volt az érvényesség kezdetének dátuma, az őrök hajthatatlanok voltak.

Mivel a pénztár már nem volt nyitva ezért inkább gyalog ment a Nyugatiig és ott már felengedték a metróra. (Érdekes, ott az őrök el tudnak számolni harmincig.)

Egy nappal később péntek este történt, hogy a barátommal mentünk fel az Arany János utcai metrómegálló mozgólépcsőjén a kijárat felé, nyugodt lelkiállapotban, mivel ha igénybe vesszük a metrót, egy jegyet igazán váltunk.

Embertelen ordításra lettünk figyelmesek, a kijárat felé közeledve. Mikor felértünk a mozgólépcsővel, láttuk, hogy három, hangsúlyozom, három jól megtermett metró-biztonsági őrrel ordibál egy rendkívül agresszív, fiatal gyerek, aki láthatóan be is volt lőve: az anyázás és a "haljál meg te g..i" minden második mondata volt, mögötte gyülekeztek a kis srác haverjai, akik persze adták alá a lovat.

A történet ott csúcsosodott ki, mikor is kis barátunk telibe köpte az egyik őr arcát és intve kedves barátainak, lementek a mozgólépcsőn, némi kedves szavakkal megspékelve, rendkívül "gizdán", és győzelemittasan. Odamentem az őrökhöz, és megkérdeztem: ez mi volt? Miért hagyták magukat? Mire az volt a válasz, áh, nem éri meg, nem kell a balhé, mindennapos...

Most joggal tehetjük fel a kérdést, mért nem avatkoztam közbe. Nos, mivel úgy érzem, ha három őr nem mer lépni semmit, nem vehetem a bátorságot, hogy beszálljak közéjük. Ez van, nem vagyok Batman. De ezek az emberek se voltak azok, csak éppen tisztában vannak vele, hogy mindent megtehetnek következmények nélkül.

Az már csak hab a tortán, hogy nem ez az első ilyen ellenőrfenyítés amit láttam, jó lenne ezt már nyílt kérdésként kezelni. Pár éve a 32-es buszon még pofon is csattant, "csicskának nézel?" felkiáltással megütötte egy hasonló illető az ellenőrt. Természetesen az ellenőr és társai ott sem mertek intézkedni, mivel kevesebben voltak mint a pofozkodó baráti köre.

Kezdem úgy érezni hogy jegy és bérlet csak a nádszál vékony nőknek, kismamáknak, és az olyan becsületes hülyéknek kell, mint én és a barátom vagyunk, sőt adott esetben egy-egy ilyen atrocitás után még villámhárítóknak is jók vagyunk, csak, hogy legyen kiken levezetni a feszültséget, illetve tudják gyakorolni egyenruha adta hatalmunkat!

Lefogadom, egy nappal korábban (mikor barátnőmet ugyanitt nem engedték le a metróba, mert elmosódott volt a bérletén az egyik dátum) is hasonló atrocitásban lehetett részük.

Mindenesetre itt a kérdés adott, hogy mire fizet ki az ember 350 forintot egy jegyért vagy adott esetben 10 500 forintot egy havi bérletért. Elég, ha összeszedi az ember a haverokat, jól betép, ordítozik és máris ingyen utazik!

Egyik barátomat jó egy éve egy ilyen hangoskodó társaság verte meg lent a metróállomáson úgy, hogy az állomáson tartózkodó biztonságiak végignézték. Minek ilyen alapon a biztonsági szolgálat? Csak pénzkidobás az egész. Remélem kérdéseimre a BKV-figyelőn keresztül válasz kapok.

Az alábbi felvétel friss és ropogós, ma töltötték fel a Youtube-ra. A videón jól látható, hogy egy fiatalember megvárja, míg a metró ajtói becsukódnak, majd indulás előtt odaszalad a 3044-es pályaszámú kocsihoz és fehér festékkel ráfúj egy tag-et. Társa mindeközben videóra veszi az akciót.

Még hallani, amint a metró dudál, aztán a hangokból és a képekből az vehető ki, hogy a "támadók" elfutnak, egyikük a végén azt mondja: "bújjunk el". A videót az "erre kiverem" találó nevű felhasználó töltötte fel. Köszönet olvasónknak, aki rábukkant a felvételre.

Aki felismeri a metrókocsit összefirkáló vandált, kérem jelentkezzen a bkkfigyelo@outlook.com e-mailen, vagy írjon a blog Facebook-oldalán!