BKV-figyelő

Olvasónk akár meg is sérülhetett volna, szerencsére nem történt baj. Gyakran látni, hallani hasonló esetet; túl azon, hogy felelőtlenség és veszélyes ilyet csinálni, teljesen érthetetlen is. Olvasónk az alábbi levelet írta a BKV-nak. 

Tisztelt BKV!

2012. december 18-án, a 18:14-kor a Podmaniczky utcánál megálló 73-as troli söfőrje volt oly' kedves, hogy nemes egyszerűséggel rámzárta a trolibusz ajtaját. (A második ajtónál, tehát biztos, hogy látott.) Persze, ez a legjobbakkal is megeshet, ám az Ő esetében a "legjobb" szó bármilyen formában erős, túlzó kifejezés.

A kollega kedvesen megvárta, míg az ismerősöm felszállt, majd a kezemet csukta oda. Majd gondolom, észrevehette, hogy nem záródik jól az ajtó, ezért még kétszer odazárta, biztos, ami biztos alapon. A harmadik próbálkozása előtt szerencsére volt még annyi időm, hogy ki tudjam rántani a kezemet.

Persze, nyavalyoghatnék, és elmehetnék hamis látleletért az orvoshoz, hogy mennyire megzúzódott a kezem, de nem teszem meg... volt már, ami jobban fájt. Csak mondjuk, a kabátom tiszta kosz lett (mert ugye a takarírás nem megoldott egy járaton sem meglátásom szerint) és a megállóban lévő többi utas előtt elég kellemetlen volt a jelenet.

Nagy szerencséjük, hogy nem vagyok egy kigyúrt állat, mert szerintem más ember biztosan betörte volna az ajtó üvegét dühében. (Teszem hozzá, jogosan.)

Tehát ezúton szeretném megköszönni az illető kollega lelkiismeretes, odaadó munkáját és Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok Neki és kedves Családjának!

(Gondolom, elég pontosan leírtam, hogy hol és mikor történt az eset, hogy be tudják azonosítani és át tudják adni Neki a jókívánságaimat - Persze, ha érdekel egyáltalán ott valakit).

Üdvözlettel: Egy utas, aki mindig lyukasztott... Eddig."

Olvasónk, Niki tegnap reggel a 2-es villamosra szeretett volna felszállni a Boráros téren, de ez nem sikerült neki. A villamoshoz a 4-es 6-os megállójából szaladt, és annak ellenére próbált meg felpattanni, hogy az indulásjelző már egy ideje szólt. Niki saját bevallása szerint rendszeresen így száll fel a villamosra, úgyhogy valószínűsíthető, hogy a villamosvezető így akarta megleckéztetni a szabálytalankodása miatt. Az odacsukást én személy szerint túlzásnak érzem, de ha a rendszeres szabálytalankodást figyelembe vesszük, talán jogos volt.

Tisztelt BKV-figyelő!

Szeretném Önökkel megosztani a mai napon történteket, ami mélységes felháborodást keltett bennem utólag. Ott, akkor csupán csak nagyon megijedtem. Időpont:2011.05.02-án reggel 8:25 Helyszín: 2-es villamos, Boráros téri megálló a Haller utca felé

Reggel a 4-6-os villamostól futottam le a 2-es villamoshoz amit láttam, hogy éppen jön. Szokásomhoz híven, az utolsó pillanatban a leghátsó ajtónál szerettem volna felszállni amikor a villamos már jelzett, hogy zárja ajtóit. (nem egyszer szálltam már fel a villamosra így, soha nem jelentett problémát a villamosvezetőnek 3 másodperccel tovább nyitva tartani az ajtót amíg beszállok) Sajnos ez ma nem így történt.

Olvasónk tegnap reggel óvodába tartott 4 éves kisfiával. A 30A buszról a Berda József utcánál szerettek volna leszállni, ám a busz vezetője ezt nem hagyta Csengetett és csukta is be az ajtókat anélkül, hogy megnézte volna, van-e még leszálló. A gyerek az ajtók között maradt, az anyukája szabadította ki:

Kedves BKV-figyelő!

Szemtanút keresünk. 4 éves kisfiammal oviba indultunk ma (2009. október 6.) reggel a 30A busz Megyer, Szondi utcai végállomásától. A busz repesztett, ahogy tudott, ugyanis valami érthetetlen okból reggelente a 30-as és 30A buszok pár perc eltéréssel indulnak, így a másodikként induló 30A busz szinte üresen dönget át az üres megállókon. Mint utóbb kiderült, a sofőrnek igen sietős volt a dolga - csak azt nem tudom, miért és hová.

Körülbelül 8:05 körül értünk a megállóhoz, ahol leszállni szándékoztunk (Berda József utca). A történethez tartozik, hogy egy régi csuklós buszról van szó, amelyet korábban a piros 7-es, 173-as vonalán használtak (pirosra van festve az orra). Mi ennek a járműnek a hátsó ajtaján akartunk leszállni. Általában azért választjuk a hátsó ajtót, mert ott nincs középen kapaszkodó, így a gyerek mellett haladva le tudok szállni én is. Ezeknél a régipirosheteseknél pont nem így van, de nem gondoltam, hogy ebből gond lehet.

A MillFav-on lehetetlen szabályosan közlekedni. Beáll a vonat az állomásra, nyílnak az ajtók, az utasok még el sem kezdtek leszállni, de már szól az indulásjelző -amivel az utasok nem foglalkoznak, mert abszurd az egész- és ha nem igyekeznek az ajtók között maradhatnak. Nem egyszer csukták már rám így az ajtót. Tudjátok mit reagált erre a BKV? "Az indulásjelző megszólalása után ne kíséreljük meg a le- és felszállást mert balesetveszélyes!" Anyád! Gondoltam magamban, akkor mégis hogy szálljak fel? Egy ismerős hasonló története következik:

Főhősünk, aki Mefi, nagyon ritkán szokta szidni a Budapest Transport Limited (Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság) szolgáltatásait, mert ismeri a rendszer gyenge pontjait, tudja, hogy sokszor egyáltalán nem az történik, ami látszik. Utoljára a tavalyi év nyarán volt rá példa, hogy mégis megtette, most ismét ez következik.

Odacsukta a 70-es trolibusz sofőrje egy hároméves kislány fejét. Csak az utasok lélekjelenlétének köszönhető, hogy nem történt tragédia hétfő reggel a Bajza utcai megállónál. Egy idős férfi figyelmeztette a vezetőt, aki már száguldott volna tovább.

Liliána a baleset óta sír, ha trolit lát, édesanyja ezentúl kerülővel viszi oviba. (Blikk)