BKV-figyelő

Vajon az a buszvezető, amelyikkel olvasónk találkozott vak, vagy szórakozásból csukja oda a busz ajtajához a babakocsival felszálló anyukákat és a segítőjüket? Nem csak ők ragadtak az ajtók között. Szinte minden megállóban volt egy olyan utas (legyen fiatal vagy öreg) aki nem kapott elég időt a felszállásra, és a buszvezető rácsukta az ajtót:

Kedves BKV-figyelő!

Egyszer már írtam neked kismamás sztorit, ma gyűjtöttem még egyet. Délelőtt fél tizenegykor mentünk a 206-os, -volt 6-os busszal- Óbudára. Dugó nem volt, a busz a menetrend szerint, pontosan érkezett. A sofőr ennek ellenére rettenetesen siethetett, mert először elszálláskor csapta rá kis híján arra a nőre az ajtót, aki segített felemelni a babakocsit (rajtam plusz egy gyerek, hason), majd a következő megállóban, a budai hídfőnél vágta rá egy pasira, aki kicsit sietve kapott fel az utolsó ajtóra, végül amikor a Tímár utcánál szálltunk le, akkor rám csukta ismét az ajtót, pedig normál tempóban emeltem le a kocsit. Konkrétan a kocsi oldala fogta meg az ajtókat, szerencsére sem nekem, sem a benn ülő, sem a rám kötött gyereknek nem lett baja.

Segített a többi utas leszállni ezek után, a sofőr meg persze rohanva tovább hajtott. Azért megnéztem a rendszámát, BPO 830, 10:43, Tímár utca, 206-os.

Vajon milyen lelkivilága lehet annak a metróvezetőnek, aki majdnem minden megállóban azzal szórakozik, hogy a leszálló utasokra rázárja az ajtót, és a felszállásra semmi időt nem hagy? Értem én, hogy sűrűn jár a metró, és sietni kell, de legalább a leszállókat várja meg, ha már a felszállásra nem hagy időt.

Sziasztok!

Érdekes kalandom volt ma (márc. 04.) a 3-as metrón. 18:30 körül igyekeztem haza a Nyugatitól az Árpád híd felé, amikor belebotlottam egy idegbeteg állatba, aki metrót veztett. Az illetőt nem láttam, de egy olyan vonatot vezetett, amelyikben volt egy 3097-es sorszámú kocsi is. Remélem, ennyiből lehet azonosítani, és előveszik, mert amit csinált, az finoman szólva is baleset- és életveszélyes volt.

A vezető úr vagy hölgy minden egyes megállóban eljátszotta a következőt: Még javában kifelé szálltak az utasok a metróból, már mondta is be, hogy „Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak”. És nem lacafacázott, be is váltotta a fenyegetést. A Nyugatinál rázárta az ajtót egy halom utasra, aztán kinyitotta, majd ismét rázárta egy csomó emberre, így egymás után vagy négy, öt alkalommal. Jött a Lehel tér, ott kb. kétszer játszotta el ugyanezt – nem volt annyi fel- és leszálló. A Dózsa György hagyományosan kis forgalmú megálló, de egyszer azért ott is összejött neki az „utasodacsukós” produkció, az Árpád hídnál pedig aratott. Alig tudtunk leszállni, már zárta az ajtót, aztán odazárta vagy háromszor az utasokat, a kevésbé bátrakat, akik nem mertek a szórakozó idióta metróvezető miatt felszállni, meg végül otthagyta a peronon.

Üdv: Egy utas

Néhány napja kaptam egy levelet egy BKV utastól, aki metrón próbált utazni. Azóta megküldte a BKV-s válasz levelet is, így teljes a kép.

Tisztelt BKV ügyfélszolgálat, Tisztelt BKV figyelő, Tisztelt Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület!

Az alábbi történetet szeretném megosztani Önökkel, illetve a lent feltett kérdéseimre választ kapni írásban.
Mások okulására szeretném ezt az esetet a nyilvánosságra hozni, hogy, ezzel is a közösségi közlekedés fejlődését elősegítsem, s annak színvonala emelkedjen. Mert ha nincsenek ilyen esetek, egyre több utas elégedetten veszi igénybe a BKV szolgáltatásait.

Nem nagy történet a következő, de azért sok mindent elárul arról, hogy milyen is a közösségi közlekedés hazánkban. Hétvége, szombat dél környéke, Örsvezér tere a helyszín pontosabban metróállomás. Metrózni akartunk a kedvesemmel, s meg is kíséreltük a felszállást egy járműre. Viszonylag közel a bejárathoz, tehát a "kukac" utolsó szerelvényébe akartunk belépni, elkezdett becsukódni a metró ajtaja pont akkor amikor a jármű belsejébe szerettünk volna lépni.