BKV-figyelő

Olvasónk, Niki tegnap reggel a 2-es villamosra szeretett volna felszállni a Boráros téren, de ez nem sikerült neki. A villamoshoz a 4-es 6-os megállójából szaladt, és annak ellenére próbált meg felpattanni, hogy az indulásjelző már egy ideje szólt. Niki saját bevallása szerint rendszeresen így száll fel a villamosra, úgyhogy valószínűsíthető, hogy a villamosvezető így akarta megleckéztetni a szabálytalankodása miatt. Az odacsukást én személy szerint túlzásnak érzem, de ha a rendszeres szabálytalankodást figyelembe vesszük, talán jogos volt.

Tisztelt BKV-figyelő!

Szeretném Önökkel megosztani a mai napon történteket, ami mélységes felháborodást keltett bennem utólag. Ott, akkor csupán csak nagyon megijedtem. Időpont:2011.05.02-án reggel 8:25 Helyszín: 2-es villamos, Boráros téri megálló a Haller utca felé

Reggel a 4-6-os villamostól futottam le a 2-es villamoshoz amit láttam, hogy éppen jön. Szokásomhoz híven, az utolsó pillanatban a leghátsó ajtónál szerettem volna felszállni amikor a villamos már jelzett, hogy zárja ajtóit. (nem egyszer szálltam már fel a villamosra így, soha nem jelentett problémát a villamosvezetőnek 3 másodperccel tovább nyitva tartani az ajtót amíg beszállok) Sajnos ez ma nem így történt.

Olvasónk tegnap reggel óvodába tartott 4 éves kisfiával. A 30A buszról a Berda József utcánál szerettek volna leszállni, ám a busz vezetője ezt nem hagyta Csengetett és csukta is be az ajtókat anélkül, hogy megnézte volna, van-e még leszálló. A gyerek az ajtók között maradt, az anyukája szabadította ki:

Kedves BKV-figyelő!

Szemtanút keresünk. 4 éves kisfiammal oviba indultunk ma (2009. október 6.) reggel a 30A busz Megyer, Szondi utcai végállomásától. A busz repesztett, ahogy tudott, ugyanis valami érthetetlen okból reggelente a 30-as és 30A buszok pár perc eltéréssel indulnak, így a másodikként induló 30A busz szinte üresen dönget át az üres megállókon. Mint utóbb kiderült, a sofőrnek igen sietős volt a dolga - csak azt nem tudom, miért és hová.

Körülbelül 8:05 körül értünk a megállóhoz, ahol leszállni szándékoztunk (Berda József utca). A történethez tartozik, hogy egy régi csuklós buszról van szó, amelyet korábban a piros 7-es, 173-as vonalán használtak (pirosra van festve az orra). Mi ennek a járműnek a hátsó ajtaján akartunk leszállni. Általában azért választjuk a hátsó ajtót, mert ott nincs középen kapaszkodó, így a gyerek mellett haladva le tudok szállni én is. Ezeknél a régipirosheteseknél pont nem így van, de nem gondoltam, hogy ebből gond lehet.

A MillFav-on lehetetlen szabályosan közlekedni. Beáll a vonat az állomásra, nyílnak az ajtók, az utasok még el sem kezdtek leszállni, de már szól az indulásjelző -amivel az utasok nem foglalkoznak, mert abszurd az egész- és ha nem igyekeznek az ajtók között maradhatnak. Nem egyszer csukták már rám így az ajtót. Tudjátok mit reagált erre a BKV? "Az indulásjelző megszólalása után ne kíséreljük meg a le- és felszállást mert balesetveszélyes!" Anyád! Gondoltam magamban, akkor mégis hogy szálljak fel? Egy ismerős hasonló története következik:

Főhősünk, aki Mefi, nagyon ritkán szokta szidni a Budapest Transport Limited (Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság) szolgáltatásait, mert ismeri a rendszer gyenge pontjait, tudja, hogy sokszor egyáltalán nem az történik, ami látszik. Utoljára a tavalyi év nyarán volt rá példa, hogy mégis megtette, most ismét ez következik.

Odacsukta a 70-es trolibusz sofőrje egy hároméves kislány fejét. Csak az utasok lélekjelenlétének köszönhető, hogy nem történt tragédia hétfő reggel a Bajza utcai megállónál. Egy idős férfi figyelmeztette a vezetőt, aki már száguldott volna tovább.

Liliána a baleset óta sír, ha trolit lát, édesanyja ezentúl kerülővel viszi oviba. (Blikk)

Vajon az a buszvezető, amelyikkel olvasónk találkozott vak, vagy szórakozásból csukja oda a busz ajtajához a babakocsival felszálló anyukákat és a segítőjüket? Nem csak ők ragadtak az ajtók között. Szinte minden megállóban volt egy olyan utas (legyen fiatal vagy öreg) aki nem kapott elég időt a felszállásra, és a buszvezető rácsukta az ajtót:

Kedves BKV-figyelő!

Egyszer már írtam neked kismamás sztorit, ma gyűjtöttem még egyet. Délelőtt fél tizenegykor mentünk a 206-os, -volt 6-os busszal- Óbudára. Dugó nem volt, a busz a menetrend szerint, pontosan érkezett. A sofőr ennek ellenére rettenetesen siethetett, mert először elszálláskor csapta rá kis híján arra a nőre az ajtót, aki segített felemelni a babakocsit (rajtam plusz egy gyerek, hason), majd a következő megállóban, a budai hídfőnél vágta rá egy pasira, aki kicsit sietve kapott fel az utolsó ajtóra, végül amikor a Tímár utcánál szálltunk le, akkor rám csukta ismét az ajtót, pedig normál tempóban emeltem le a kocsit. Konkrétan a kocsi oldala fogta meg az ajtókat, szerencsére sem nekem, sem a benn ülő, sem a rám kötött gyereknek nem lett baja.

Segített a többi utas leszállni ezek után, a sofőr meg persze rohanva tovább hajtott. Azért megnéztem a rendszámát, BPO 830, 10:43, Tímár utca, 206-os.