BKV-figyelő

Kedves Figyelő!

Az aktuális postban: "Paraszt autósok hete", olyan autósok kerülnek a célkeresztbe, akik szabálytalanul kerülnek a BKV járműveinek útjába.

Azonban ez még mind hagyján, hiszen ilyenkor az utasok részéről a sofőr felé áramló negatív energiák bizonyára megkeserítik az illető napját. És persze fémdarálót minden BKV jármű elejére.

Azonban essék szó arról is, hogy nagyon sok hely van, ahol az autósok szabályosan kerülnek (effektíve parkolnak) a villamos elé. Például a Szent Gellért tértől dél felé 2x1 sávos az út, 2x1 sáv villamossal a közepén. Egy ideje 2x2 sávnak tekintik az autósok, vagyis már nem csak a buszok járnak a villamossíneken, de jellemzően autósok is. Ami még nem lenne akkora baj, ha járnának, de általában dugó van, tehát állnak. Így a kötött pályás közlekedés egyik utolsó előnye is elvészni látszik Budapesten: nevesül hogy zárt. (Gyors a sínek állapota, környezetbarát a szórt homok keltette porfelhő, modern és csendes a pénzügyi keretek szűkössége miatt nem lehet.)

Mivel még soha nem láttam ott forgalmat terelgető juhászt rendőrruhában, feltételezem, hogy ez így van kitalálva, megtervezve.

Mint ahogy a Bartók Béla utat is keskenyíteni akarják 2x1 sávra a Móricz Zsigmond körtér és a Szent Gellért tér között, plusz a villamos. (Egyenes következtetés: a 7-es buszcsalád megszűnése középtávú terv.)

Ezek nem BKV-tervek, legfeljebb az érdekérvényesítés hiányossága. Ez fővárosi közlekedésszervezés. Kit is keressünk ez ügyben?

Üdv:
András

Kedves BKV-figyeló!

Három történetet osztanék meg a nagyérdeművel, és megjegyezném: ma taxival jöttem haza. Az oka? Mindig, hangsúlyozom mindig történik valami atrocitás velem a tömegközlekedésben:

Pár hete történt, hogy éppen a barátnőmhöz igyekeztem amikor a Kassai Téren vártam a trolit. Végre megérkezik, szállnék fel rá csakhogy előttem egy elég idős hölgy próbálkozott a felszállással és csak az első ajtó volt nyitva. Nagy nehezen felhúzta magát a 2. lépcsőfokra, nah mondom oké, felszállok! Hát persze, szép álmok.. A kedves sofőr rámcsukta a troli ajtaját.

Következő eset: szintén Kassai Tér. Megérkezik a troli, felakarok szállni az első ajtónál de nem nyitja ki a kedves sofőr úr. Gyorsan odafutok a 2. ajtóhoz ami nyitva volt, erre már csukja be. Úgy kellett megfognom, hogy ne zárja rám megint.

Most vasárnap pedig szálltam fel a 32-es buszra az 1. ajtónál és nem vettem észre, pontosabban nem volt meg az a telepatikus képességem, hogy tudjam: a vezető kifogja nyitni az ajtaját. Szóval felszálltam és persze a sofőr rámcsapja a fülkéje ajtaját. Idegbeteg fejjel rám néz és közli, hogy ott a 2. ajtó azon is fel lehet szállni! Hiába mondtam neki, hogy nem tudtam mire készűl, és lesz olyan kedves, hogy rámcsapja az ajtaját. Azt mondta, hogy: Takarodj hátra baszdmeg, ne is lássalak! Khm. mondanom sem kell nagyon jól esett! Már arra is gondoltam, hogy egy rejtett kamerával felszerelkezve indulok útnak, hogy rögzítsem a sok-sok kedvességet amit nem csak a sofőrök hanem a sok, bandába gyűlt tinédzser, csőves okoz a buszokon, buszmegállókban, villamosmegállókban

Kimondtam, hisz azt mondják a beismerés az első út a gyógyulás felé. Tősgyökeres budapesti családba születtem. Már 12 évesen a nagymamámtól azt tanultam, hogyan kell egy jegyet a metróban „többször használatossá” tenni, bár akkor még volt bérletem, akkor a diák még belefért.

2000 Február óta viszont nem vettem bérletet. Elegem lett. Elegem lett abból, hogy úgy visznek, mint a megtűrt állatokat a full tömött járműveken, hogy lassúak, pontatlanok, koszosak, nem megbízhatóak (ha kimarad egy járat kimarad, na és?), és hogy alapvetően ki vagyok Nekik szolgáltatva. Ha hosszú a cigi akkor azért, ha szép lánnyal beszélgetnek útközben azért, ha gázolajat spórolunk azért, ha bunkózunk akkor meg azért. Csak vegyem meg a jegyet vagy bérletet és kussoljak. Örüljek, hogy Ők vannak.
 
Hát nem! 17 évesen eldöntöttem, akkor inkább játszunk. Mindkettőnk a saját képességei szerint. Ja és persze fair play, mert ismerek olyat, aki talált lakcímigazolóval nyomja

Azóta pénzt bérletért nem adtam, pedig mindennap keresztül-kasul bejárom a várost. Tartozásom nincs, mindig tudtam élni a bérletbemutatás csodás intézményével. 3 havonta elkaptak, szereztem egy jó bérletet (ingyen persze), bemutattam, 400 HUF és viszlát. BKV-ra átlagosan havi 300-400 Ft-ot fordítottam (2 jegy a metróban ha tényleg para volt).

2008-ra azonban bérletbemutatás lehetőséget személyenként évente 2 alkalomra korlátozták, gondolom pont az olyanok miatt, mint én (bár szerintem ez az intézkedés önmagában felháborító).

Az év eleji fokozott ellenőrzés, a tuskó biztonsági őrök a metróban és az éjszakaikon, valamint az a tény, hogy ezen a 2 alkalmon én már február végén túl voltam (figyelmetlen voltam 2 esetben, ennyi), egy gondolat kezdett érlelődni bennem. Kezdtem belátni (vagy beletörődni?), hogy talán mégis kéne venni egy bérletet, talán kényelmesebb is, mint kommandózni előlük (jut szembe: állami cégnél dolgozom 5 számjegyű fizetésért, és mivel Budán lakom nem adnak bérletet sem, kinél sztrájkoljak?). Ezt 1 hónapig, egészen a mai napig dédelgettem magamban. Ma azonban elhatározásra jutottam.

A mai napon 2008.04.10-én, meló, hivatal, ügyintézések, bank, könyvtár és egy könnyed baráti sörözés után a kőbányai Kada utcából indultam hazafelé 22:00-kor. 85-ös, Örs, 2-es metró (persze kamujeggyel) Blaha, majd 4-es villamos. 22:55-re értem az Október 23. utcához, ahol felszálltam a 23:00-kor a Móriczról induló 3-as buszra. Célom a Kosztolányi Dezső térről induló utolsó 14-es busz elérése. A két busz egyidőben, 23:00-kor indul, a Budatétény sorompóhoz, este már kb. azonos menetidővel érkeznek oda, s reméltem, hogy még sikerül elcsípnem.

A 3-as busz a budafoki Városház térnél, már mondhatni 1 testhossznyira megközelítette az előtte haladó 14-es buszt, de ott még nem tudtam átszállni, sebaj. Remélem a sorompónál utolérjük. De nem. A Budatétény sorompónál már majdnem megállt a buszom, mikor is 14-es barátunk a megállóban becsukta az ajtót (hangsúlyozom ő volt aznap az utolsó), majd lassan - kínosan ügyelve, hogy minden utastársammal együtt jól láthassam – elindult. Értsd: annyi emberség nem volt sofőrünkben, bevárja a buszomat. 23:23 perckor 8 azaz nyolc ember kezdett el felsétálni a hegyre, statisztikai adatok alapján legalább 5 bérlettel a zsebében.

Mert felsétálunk, mi az nekünk? Hisz a hegytető is max. 15 percre van, sőt mire az utolsó 114-es megérkezik már haza is érek. Tudom fő az egészség, de azért mégis. 15 másodperc. Ennyin múlt. Ennyit kellett volna várni 14-es barátunknak, hogy beérje a 3-as buszom.

15 másodperc Neki sok volt. Nekem pedig a 8.250 Ft sok. Ezért? Akkor inkább játszunk tovább!