BKV-figyelő

Tisztelt BKV!

Az alábbi eset történt velem április 29-ről 30-ra virradó éjszaka. Valamivel fél 3 előtt érkeztem a Blaha Lujza téri megállóba, ahonnan a Hűvösvölgy felé tartó 956-os busz éppen kigurult a piros lámpához. A buszhoz lépve kopogtattam az ajtón, kérve a sofőrt, hogy engedjen fel. Ő rámnézett, és elfordította a fejét. Tudom, hogy a sofőröknek megállón kívül nem kötelességük kinyitni az ajtót, de már számos esetben volt példa arra, hogy ez mégis megtörtént, és tekintettel arra, hogy a következő busz egy órával később érkezik, most is nagy segítség lett volna. Eddig nem is volt probléma; a lámpa viszont még piros volt, így ismét próbálkoztam, hangsúlyozom, hogy semmilyen sértő vagy provokatív megjegyzést nem tettem a sofőrnek. A harmadik próbálkozásom után azonban kinyitotta az ajtót, és az ülésből felállva elindult felém. Gondoltam, most kapok egy kis szidalmazást, de ami ekkor következett, az minden várakozásomat felülmúlta. A sofőr ugyanis egyetlen szó nélkül nekem támadt, többször felém rúgott illetve ütött. A megdöbbenésem ellenére szerencsére hárítani tudtam a próbálkozásait, de ő újra támadott. Rövid dulakodás után visszaszállt a buszra, én pedig a még nyitott ajtón keresztül felszálltam. Ekkor ismét kilépett a vezetőfülkéből, és újra nekem támadt, a busz lépcsőjén, majd az úton újabb dulakodás történt, a sofőr többször belém rúgott, majd visszaszállt a buszra, és elindult.

Kérem, tájékoztassanak, hogy milyen szankciókat érvényesítenek a sofőrrel szemben! (Az esetet több tanúval tudom igazolni.)

A levelemet a BKV Figyelő blognak is továbbítom.

Üdvözlettel:

Rigó Áron

Helló!

Köszi hogy kiraktad!

Látom a kételkedőket, végigolvastam a kommenteket! Hát mit mondjak, lehet hogy én sem hinném el az egészet, mondjuk rendszeres olvasótokként láttam már a blogon durva történeteket, és szerintem mind bőven megtörténhet...

Személyleírás: a sofőr elég zömök volt, kb 165 centi, barna rövid hajú - én egy jó fejjel magasabb vagyok nála, ennek is köszönhető, hogy meg tudtam védeni magam. Felmerült bennem a gondolat, hogy szólni kéne a rendőrségnek, de nem hinném hogy foglalkoztak volna az üggyel - nyilván más lenne a helyzet, ha többször/erősebben eltalál, de szerencsére nem igy történt, igy inkább próbáltam megnyugtatni a barátnömet, aki eléggé ki volt borulva, miután végignézte az egészet az út széléről...

A buszon sokan voltak. amennyire hallottam, volt utas, aki azt kiabálta, hogy "fejezzék már be", és olyan is, aki nekem mondta, hogy menjek már innen...

Amikor elindult a busz, akkor láttam meg egy ismerösömet a buszon, aki másnap irt egy emailt, hogy történt-e bajom, illetve hogy a vele levö srácok már épp indultak volna elöre lecsillapitani a sofőrt, amikor elindult...

A barátnőm, illetve a másik ismerösöm tud igazolni. Ezen kívül gondolkoztam rajta, hogy a nevemmel vállaljam-e a történetet, és arra jutottam, hogy ez talán hitelesebbé teszi.

Örülök, hogy ilyen sokan elolvasták, ez talán hat annyira a bkv-ra, hogy kivizsgálják az esetet..(nem tudom mik a tapasztalatok a hasonló esetekkel kapcsolatban) ha feljelentem a sofőrt, az annyi plusz szívást jelentene a különböző rendőrségeken/mittudomén milyen hivatalokban, hogy egyszerűen nem érné meg nekem - ha a bkv ránéz a sofőrre, már az is nagy siker lenne szerintem - éljen a nyilvánosság!

Ha esetleg válaszol a bkv, szólok mindenképp!

üdv:

Áron

Szia BKV-figyelő!

Tegnap (04.29) reggel utaztam haza a 7-es busszal, amikor valahol a Móricznál felszállt rá egy anyuka a gyerekével. A kicsi be volt kötve egy babakocsiba, aztán amikor a nő feltolta a buszra mindenki félreállt a babakocsis helyről. A babakocsi be volt fékezve, és a baba lábai az ajtó felé néztek. Az anyuka meg felült a babakocsis platz mögötti magasított székek egyikére.

Aztán amikor megálltunk a Kelenföld Városközpontnál, akkor egy nagy durranást hallottam, és a babakocsi szabályosan oldalára vágódott. Akkora erővel, hogy én pont a Metallica - One című számát hallgattam olyan közepes hangerővel, de még így is majdnem kiugrottam az ablakon. Persze a kölyök torkaszakadtából bömbölt, aztán hirtelen öten álltunk oda, hogy felkapjuk a kocsit. A vezető is kiugrott, és ekkor még az anyuka baszta le őt, hogy miért kell úgy megállni, mint az állat. Szegény nő védekezett, és az utasok is neki adtak igazat, ritka finoman állt be a sofőr a megállóba, szóval szerintem sem az ő hibája.

Az lenne a kérdésem, hogy van erre valami szabály, hogy hogyan érdemes betenni a babakocsit? Mert szerintem inkább a baba lábának menetirányba kellene néznie, oldalirányban a fék nem segít, a 2 kilós babakocsi a 3 kilós gyerekkel elég instabil oldalirányban. Amúgy poont a Móricz előtt, a villamosokhoz vezető zebra előtt fékezett satut a buszsofér, mert egy részeg csövest majdnem kivasalt, aki a pirosban ment át, akkor ott ezzel az erővel a babakocsi kirepült volna a szélvédőn?

Csak ennyit szerettem volna írni, remélem segítettem a babakocsival járóknak kicsit elgondolkodni a dolgon, most szerencsére nem lett baj.

Üdv, Tuskó Blog Admin

Sziasztok!

Április 27-én, vasárnap reggel 10 körül lettem szemtanúja a következőnek:
A kék metrón utaztam a Pöttyös utcától a Deákig, amikor azt hiszem, az Ecseri úti megállóban egy kar nyúlt be a nyitott ajtón, és megragadta az ülés végénél levő fém kapaszkodót. Lassan jött a karhoz tartozó test is, egy alacsony, fiatal férfi húzta be magát a metróba. Azért lassan, mert két ellenőr fogta hátulról, és próbálták visszarángatni. Azonban hősiesen kitartott, egy szó nélkül dulakodtak vagy egy percig. A metró közben kétszer is bemondta, hogy hagyják becsukódni az ajtót. Ekkor két, már a metrón utazó, egymást nem ismerő férfi kezdett kiabálni az ellenőrökkel, hogy engedjék már el azt a szerencsétlent, miért olyan fontos az az egy jegy, miért nem tudják elengedni, és hogy nekik sincs jegyük, na és akkor mi van? A lefogott férfi is beleszólt, mondta, hogy nála csak 50 forint van, nem tud jegyet venni, meg hogy tegnap vett jegyet, és most azzal próbálkozott, hátha beveszik, hogy jó.

A vége az lett, hogy az ellenőrök elengedték a pasit, aki utána szépen megköszönte a másik kettőnek a segítséget, és a Deákon, ahol én leszálltam, ő még fent volt. Hozzá kell tennem, hogy se a bliccelő, se a segítői nem romák voltak.

Én úgy vagyok vele, hogy ez már hatalmas pofátlanság, hogy hiába nincs jegye, hiába bukik le, ő akkor is utazni fog, ha kell, akkor erőszakkal. Ha már egyszer tetten érik, akkor illene legalább bocsánatot kérni és elmenni. Azért az ellenőrök sem jártak el szabályosan, mert tudtommal nem is érhetnek hozzá az utasokhoz.

Én nem mertem beleszólni a dologba, és nem mertem kamerázni sem, mert ki tudja, hogy kitől mit kapok...

Kíváncsi lennék mások véleményére is.

Üdv: Réka

Sziasztok!

Igaz, hogy nem vagyok rendszeres olvasója a blognak, de azért időről-időre benézek, hogy szaftos spotokat olvasgassak. Ahogy elnézem, itt mindenki testületileg utálja az ellenőröket, éppen ezért most egy felemás történettel szeretnék kedveskedni.

Felemás, mert annak ellenére, hogy blicceltem, elkaptak és fizettem, ha nem is boldogan, de derűsen hagytam el a helyszínt. Történt ugyanis, hogy 2008 januárjában hazafelé igyekeztem a 40-es busszal Budaörsre. Se jegyem, se bérletem nem volt, mivel robogóval vagy biciklivel szoktam közlekedni. 3 műszakban dolgozom és épp egy éjszakás blokk után voltam, tehát a buszra nagyjából 7:20 körül szálltam fel a Sasadi útnál. A közig. határig semmi probléma nem volt. Állva ugyan, de a legnagyobb nyugalomban bóbiskoltam leghátul, mígnem arra keltem, hogy valaki a vállamat kocogtatja. Amikor magamhoz tértem egy igen termetes ellenőrrel néztem farkasszemet. Hadd írjam le pontosan a köztünk lezajlott beszélgetést, jómagamat "U" mint utas, a másik felet pedig "E" mint ellenőr betűvel jelezve:

E: Jóreggelt kívánok, menetjegyet, bérletet kérném ellenőrzésre. (kamu kotorászás, de mivel félálomban voltam, láthatta, hogy olyan rohadtul nem érdekel a dolog, még ahhoz is álmos voltam, hogy remegni kezdjek mint a nyárfalevél) U: Hát az sajnos nincs. Mennyi a helyszíni bírság? E: 6000 forint. U: (fintorogva) Jaj baszki, akkor inkább otthon hagytam. E: Egy személyi igazolványt kérnék. (odaadom az igazolványt + lakcímkártyát, arcomon még mindig az álmosság és a "szarokbelebeszoptam" kifejezés, E elkezdi kitölteni a kis űrlapját, aztán megáll a kezében a toll és rám pillant) E: Biztos van érvényes bérleted? Ugye tudod, hogy már nem lehet utólag vásároltat bemutatni? Csak az előre megváltottat fogadják el. (itt egy picit elkezdtem idegeskedni, mert hirtelen nem tudtam, hogy a bánatba fogok korábban megváltott bérletet szerezni, de még mindig nem remegtem, mert lassan ébredő típus vagyok) U: Ja ja...van érvényes otthon... (E tovább írja a fecnit, majd hirtelen ismét abbahagyja a firkálást, lopva körbepislant, majd megkérdezi:) E: Figyelj csak! Tudsz venni egy vonaljegyet? U: (felcsillanó szemmel) Naná! E: Ezerötszáz forint lenne. U: (turkálok ezerrel, most már nem kamuból, elő is kaparok egy ezrest meg 2 db kétszázast) Ennyi van csak...  E: (fecni összetép, odaad nekem) Köszi szépen, jó utat! U: Neked is, király vagy!

Lehet szindi az ellenőrt, hogy korrupt köcsög, lehet szidni engem is, hogy blicceltem, de szerintem senkinek sincs igaza...vagy mindenkinek igaza van. Szanaszét szopathatott volna, hiszen az elején kifejezetten tahó módon reagáltam arra, hogy fel mert ébreszteni. Ezúton üzenem, a többi ellenőrnek, hogy egy kis empátiával csodákat lehet művelni. Nem arra akarom buzdítani őket, hogy zsebre dolgozzanak, bár ha ilyen formában teszik, akkor egy percig sem habozok kicsengetni az 1500 forintos "alternatív helyszíni bírságot".

Boylepke