BKV-figyelő

Utálok Budapesten ismeretlen környéken utazni, főleg éjszaka. Az utastájékoztatás borzalmas, az utas csak akkor tudja éppen merre jár, ha a törzs utasoktól érdeklődik. Olvasónk az éjszakai busz megállóját kereste az Árpád hídnál, amit szerencsére megtalált, csak nem ért vele semmit, mert a busz az eggyel előbbi megállóban állt meg. Eredmény: Egy órás szívás éjszaka.

Helló, nem nagy sztori de azért leírom.

 

Kis túlóra után szerettem volna hazajutni Újpestre, éjszaka. Árpád hídnál van ugye a csatlakozás, a 950-es busz nekem tökéletes (lett volna. Nem olyan egyszerű ott megtalálni a megállót, van ugye az 1-es villamos megállójával szemben kettő, illetve a Váci út felől kettő.

 

Megnéztem mindegyiket, biztos ami biztos, bár úgy emlékeztem az 1-es megállójával szemben van a megálló. És valóban, a táblán egyértelműen ott állt, 950-es busz. Leültem a megállóban, rajzolgattam a következő projektem terveit, jött is a busz... és el is ment. Megállt a Váci úton, attól a megállótól kb. 200 méterre. Esélyem nem lett volna elérni, még futva se, táskában laptop etc. Megkérdeztem a leszálló utasokat, igen, 950-es volt.

 

Megnéztem még egyszer a táblát ahol megállt, de oda semmi ilyesmi nem volt kiírva, teljesen más buszok, csak, jól tudtam. Jobb híján elindultam gyalog haza, túl hideg volt még egy fél órát (ennyi a köv. busz) várni. Gyöngyösinél felszálltam. Azt hiszem miközben gyalogoltam (beugrottam a benzinkútra valami kajáért) elment még egy busz, így ez a kis kaland +1 óra volt nekem hajnalban. Ja és mi a versenyszférában nem kapunk 13. havit. Köszi, BKV!

 

Ez van, megszoktuk. Sajnos.

Olvasónk végre talált egy olyan BKV sofőrt, aki a hajléktalan láttán nem csak a vállát vonogatta, hanem fellépett ellene. Sőt! Még választási lehetőséget is adott az utasnak. Vagy a helyszínen dobják le a csövest és kiáll a busz takarításra, vagy beviszik a garázsba és majd ők „elintézik”.

Kedves BKV-figyelő!

Pozitív észrevételemet szeretném veletek megosztani egy sofőrrel kapcsolatban.  Október 18.-án este a Ferenciek terén felszálltunk a kedvesemmel a hetes buszra, hátulra. Először nem értettük, hogy miért nincs ott annyi ember, majd minket is megcsapott a szag. Hátul a hármas ülésen egy férfi "aludt" (bormámorban) és valami borzalmas szagot árasztott. Egy ideig bírtuk de amikor elkezdett magára hányni akkor előre mentünk mi is. Persze a szagot ott is érezni lehetett. Az utasok szóltak a sofőrnek, hogy ez most már tényleg tűrhetetlen mert a figurát nem lehet lerakni a buszról. Ugyanis kissé nagyobb darab volt és senkinek nem volt gusztusa hozzányúlni.

Kiszáltt a sofőr, szintén nem egy kis darab, elkiabálta magát, hogy lehet választani, vagy letesszük a buszról a fazont, vagy mindenki leszáll, mert a busz higiéniailag alkalmatlanná vált a további utazásra vagy megyünk tovább és majd ők megoldják a garázsban. Végül mentünk tovább. Tulajdonképpen nem akarom tudni, hogy mi lett a részeggel a garázsban, de nem lennék a helyében.

Nekem szimpatikus volt, hogy a sofőr kiszállt és nem csak ment tovább mintha mi se történt volna.

Rabyn

Mióta ingatlanspekuláció takarékosság miatt bezárták a Lipótot, sokkal több hülye bóklászik az utcákon, és tömegközlekedik. Ezek az emberek, akik mások miatt az utcára kerültek, nem véletlenül kerültek ebbe az intézetbe. Felügyeletre szorultak többek között azért, mert nem szedték megfelelően a gyógyszereiket. Vajon most ki vigyáz rájuk? Olvasónkat a napokban a trolin fenyegette meg egy észlény:

Tisztelt BKV-figyelő!

Elég régóta olvasom már a blogodat és meg kell hogy mondjam hogy nekem bizony tetszik. Jó néha van színvonal ingadozás, de mindig ügyesen korrigáltad. Na jó elég a könnyfakasztó dicséretekből ím amiért írok:

Pár hete elegem lett. Elegem lett ebből a szemét szar bandából akik semmi másra nem képesek, csak arra, hogy széjjellopják az embereket, tenni nem tesznek értük semmit. Egy hete ugyanis betelt a pohár. Elegem lett, hogy nem tudok úgy felszállni a trolira, hogy épp aktuálisan senki ne akarjon megölni, pénzt koldulni, elkérni a lakáskulcsomat vagy éppen rajta keresni a volt feleségét. Merthogy mindegyikre volt eddig példa.

A pohár az előző hétvégén telt be, mikoris csoportosan felloholtunk Pestre( Középsulis vagyok) és úgy döntöttünk, hogy a Keletihez visszafelé a 76-os trolit választjuk. Hát rosszul tettük. Bár láthattam volna előre a rossz végkifejletet, hiszen hetente járok fel Pestre(rokonok stb.) és mindig mikor erre a trolira szállok, valaki mindig belém köt. Ez volt eddig a legdurvább.

Naplószerűen: Felszállunk a trolira. Már távolról látszott, hogy ez a jó kis legalább 15 éves Ikarus nem fogja a legkomfortosabb utazási igényeket kielégíteni, de már hozzászoktam Pesthez. Miután felszálltunk pár haverom le akart ülni a szövetülésekre, de szóltam nekik, hogy nem biztonságos, hiszen sokat utazom BKV-n és volt már hogy ültem pisiben/kutya(vagy milyen) szarban. Szal nem ültek le. Álltunk a trolin, egyszer csak felém fordul a kettes ajtóval szemben ülő hajléktalan és pisztolyt formázva a kezéből, rámszegezve megszólít: Meg foglak ölni! Mondom oké értem én a viccet hát jólvan... A haverok sejtettek valamit mer eléggé be voltak fostosodva.

Egy 2 perc után(biztos a drog miatti fáziskésés eredményeképpen) közli velem hogy nem vicc volt ő tényleg ki akar engem nyírni. Mondom oké...ekkor már én is eléggé féltem, gondoltam mit fog szólni kedves édesanyám, ha csak a halálhírem fog hazamenni helyettem.

Attila olvasónk elkötelezett híve tisztántartható, higiénikus üléseknek, olyannyira, hogy egyszer be is vizsgáltatta őket. Leveléből kiderül, hogy a szövetből vagy a bőrből tenyészett-e ki több baktérium, és miért jók illetve rosszak ezek az ülések:

Kedves BKV-figyelő!

Sokat olvasom a blogot, és mindig részt veszek a szavazásokon, így volt ez az ülésekkel is. Örülök, hogy végre a civilek is foglalkoznak a témával, és kikérik az utasok véleményét is erről.

Sajnos Budapest a szövetből készült ülésekre még nincs felkészülve. Rengeteg a koszos ember, és nagyon sok a hajléktalan, akikkel osztoznunk kell a tömegközlekedési eszközökön. Arról nem is beszélek, hogy egyes népcsoportok úgy utaznak, hogy a sáros lábukat felteszik az ülésre. Hiába szólok rájuk, anyáznak, és ugatnak. Nem tudok ellenük mit tenni. Egy a lényeg: Nem kell a szövet!

Sokat foglalkozom magam is a témával, sőt, munkahelyemnek hála be tudtam egyszer vizsgáltatni ülés mintákat. Az eredmény nem lepett meg. A bőrülésből sokkal kevesebb baktérium tenyészett ki, mint a szövetből. Ez azért van, mert a szövetülés mindent magába szív és ezeket nem emészti meg. A hajléktalan ülepén lévő ürüléktől kezdve a kiöntött innivalóig. Mivel a BKV ritkán cseréli ezeket az üléseket, nagyon sokáig benne maradnak a fertőzések, amiket bár nehéz elkapni, nem lehetetlen. Ezért lenne jó véleményem szerint a műanyag/műbőr ülés.

Ami miatt írtam igazából azaz, hogy sajnos a BKV a műbőrt sem tartja rendben. Használódik, néha cserélni kell. De úgy néz ki ugyan úgy sz@rnak bele mint a szövetbe, és az ilyen állapotú ülésekkel elriasztják az embereket a bőrtől…

 

UI.: Egyszer egy 7-es buszon való kapaszkodás után vakartam meg a jobb kezem, amin másnapra kiütések jelentek meg. Az orvos szerint valami gombás fertőzés, aminek a helye még mindig látszik a karomon… Mindenki mosson kezet, amikor csak teheti.

Attila

Olvasónk autótóról BKV-ra váltott a magas benzinárak miatt. Egy ideig, ugyanis mostanra eljutott odáig, bármennyibe is kerül az üzemanyag, inkább kifizeti, csak ne kelljen többet tömegközlekednie. De vajon miért döntött így? Ennyire közönyösek az emberek? A hajléktalanok, és a gombás lábú csövesek elriasztották? Alant minden kiderül:

Sokat agyaltam mostanság azon, hogy mi lenne a legjobb megoldás a munkába járásra. Alapvetően két lehetőségünk van, azaz vagy autóval jövünk, vagy BKV-val. Egy ideig az előbbit választottuk, de aztán jött a hirtelen 300 fölött benzin ár, így mondhatni letettem a kocsikulcsot.

De mostanra eljutottam oda, hogy inkább fizetem a drága (bár most éppen kicsit olcsóbb) benzint, mert a BKV járatain olyan állapotok uralkodnak, hogy néha azt gondolom, valahol Albániában ülök egy külvárosi járaton.

A történethez hozzátartozik persze, hogy két trolival kell bejárnunk dolgozni, legalábbis ez a legközvetlenebb összeállítás. Összesen 16 megálló. Ezt még akkor sem sikerült soha megtenni kevesebb, mint negyven perc alatt, ha minden troli megjött szinte azonnal. Autóval akkor érek be ennyi idő alatt, ha az összes útvonalat elrontom és mindenhol dugó van. Egyébként főleg mióta megnyitották az M0 új szakaszát, gyakorlatilag húsz percre csökkent ez az idő.

De valójában nem emiatt döntöttem úgy, hogy mégis autózás lesz a dologból. Rájöttem, hogy nem szeretném, ha Feleség BKV-n utazna terhesen. Kezdetnek egyszer csak felismertem, hogy az embereket nem érdekli, hogy egy terhes nő áll a trolin. Észreveszik, konstatálják, hogy terhes - aztán minden megy tovább ahogy addig. Pedig nem veszélytelen a babára nézve állva utazni - ahogy a sofőrök vezetnek, amilyen a közlekedési morál, amilyen állapotban vannak az utak, egyáltalán nem. Még nekem is nehéz néha állva maradnom a nagy kapaszkodásban, ahogy gödörből butykába, butykából gödörbe teker a busz, nem még hogy egy terhes nőnek. És mi van, ha nekiüti a hasát a korlátnak?

Arról nem is beszélve, hogy milyen lelkesen tudnak kedves embertársaim marakodni egy-egy helyért. Lökdösődnek, nincsenek tekintettel senkire. Tudom, persze, ember embernek farkasa, ugye...

Egyébként az elején szimplán azt hittem, hogy biztosan még csak én látom Feleségen, hogy terhes, lehet hogy más csak azt gondolja, hogy "hmm, kicsit felszedett hasra ez a nő". De azért mára már 7 hónapos terhes - ne mondja azt nekem senki, hogy nem látszik.

Azonban nem csak ez számít. Ahogy olvasgatom a BKV-figyelőt, egyre többször találkozom olyan posztokkal, ahol gombás lábú hajléktalanokat, levizelt üléseket emlegetnek. Hát, akarja a fene, hogy egy ilyen után üljön le Feleség, vagy egy ilyen után fogja meg a kapaszkodót.

Még egy dolog, bár mi még nem tartunk itt, de igen jellemző: sokszor láttam, hogy anyukák babakocsival próbálnak felszállni a trolira - na, ilyenkor nem tolongtak a vállalkozó kedvű, segítőkész emberkék. Még a szándékot sem láttam senkiben.

Szóval a vége az lett, hogy inkább autózunk munkába és haza, és inkább elviselem az autóban ülő kellemetlen egyedeket, mint a közösségi közlekedés eme díszpéldányán uralkodó állapotokat...